“Mindannyiunkban ott van a miskinség” – Sardar Tagirovsky Dosztojevszkij-rendezése Debrecenben

2018 április 28. szombat, 7:37

Idióta címmel Sardar Tagirovsky állította színpadra Dosztojevszkij egyik legnagyobb hatású regényét, A félkegyelműt a Csokonai Színházban.

Csokonai Színház: Idióta / Fotó: Máthé András

Csokonai Színház: Idióta / Fotó: Máthé András

A Csokonai Színház ajánlója:

A regény, amelynek első része 1868-ban jelent meg a Russzkij Vesztnyikben, Dosztojevszkij imádott unokahúgának, Szofja Alekszandrovna Ivanovának szóló ajánlással kezdődött. Az író így magyarázza koncepciója lényegét a lánynak „A regény fő gondolata a valóban tökéletes ember ábrázolása. … A tökéletesség egy eszmény, és az eszményt sem mi, sem a civilizált Európa messze nem tudta még kialakítani. A világon csak egyetlen valóban tökéletes személy van: Krisztus, így ennek a határtalanul, végtelenül tökéletes embernek a megjelenése természetesen a határtalan csodával ér fel.”

Csokonai Színház: Idióta / Fotó: Máthé András

Csokonai Színház: Idióta / Fotó: Máthé András

Megmentheti-e a jóság, a krisztusi szeretet az erkölcsleg romlott, önzéstől szenvedő világot – ez a regény központi kérdése. Dosztojevszkij Miskin alakjában a tökéletes szépségű, felsőbbrendű embert akarta megteremteni, aki fényt hoz a világba. Mivel vágyunk rá és azonosulunk ezzel a fénnyel olvasás vagy találkozás közben, ezért újra és újra az „eredendő jóság” keresésére indulunk. Ekkor botlunk bele Miskin személyébe, akár a regény szereplői.

Csokonai Színház: Idióta / Fotó: Máthé András

Csokonai Színház: Idióta / Fotó: Máthé András

Belinszkij, a Dosztojevszkij korában élt irodalomkritikus könnyekre fakasztotta az írót, amikor azt kiabálta, hogy „Az ön Krisztusa, ha most születne a világra, a legjelentéktelenebb, legközönségesebb ember volna, és a modern tudomány és az emberiség modern törekvései mellett nyom nélkül eltűnt volna!” Tagirovsky szerint „Miskin krisztusi jósága a mi idealizált világunk vágya is egyben, nem csupán az akkori Oroszországé. A szépség túlélésünk utolsó mentsvára vagy lehetősége, mert ez teljesen szembe megy az ösztönös, zsigeri vadászattal, amit az őskori ember képvisel, és szembe megy az érdekhajhászó üzleti világot előtérbe helyező emberrel. Az ember számára mindig van lehetőség arra, hogy észrevegye, akármilyen helyzetben is van, a költészetet, s joga van valami olyannal felvenni a kapcsolatot, amire nincsenek szavak. A szépség szükséges ahhoz, hogy a hitet megtaláljuk.”

Csokonai Színház: Idióta / Fotó: Máthé András

Csokonai Színház: Idióta / Fotó: Máthé András

Tagirovsky értelmezésében Miskin kényelmetlen pontja a társadalomnak, s ilyen értelemben antihős. „ Szerintem mindannyiunkban ott a miskinség: a vágy, hogy megpróbáljuk naivan és tisztán kezelni a helyzeteket, mindenféle elvárás nélkül. Tulajdonképpen Miskin ilyen értelemben egy idea, egy nem létező jó embernek az ideája. Persze, feltevődik a kérdés, hogy mi az, hogy jó. Miskinnek ez az ösztönös jóság-keresése kényelmetlen a polgári világ számára, mert kilép a konvencionális keretek közül. Manapság a színház egyre inkább elmozdul az összművészet irányába. Ha Miskin herceg, vagyis az idióta analógiája a színész, akkor az előadás sem pusztán színházi előadás, hanem összművészeti alkotás. Mert az idióta olyan, mint egy művész, aki nehezen illik bele a rendszerbe, folyamatosan érzékeli a társadalom részéről a játszmákat. Az előadás kísérlet arra, hogy mint „idióták” tetten érjük az összművészeti elemeket egy szokványosnak tűnő polgári szalonban, színházi előadásban.”

Csokonai Színház: Idióta / Fotó: Máthé András

Csokonai Színház: Idióta / Fotó: Máthé András

A rendező arra tesz kísérletet, hogy ütköztesse az idiótát, nemcsak az orosz arisztokrata társadalommal, hanem a társadalom, a szakma elvárásaival, sőt a saját maga elvárásaival is. „Az Idióta számomra egy ütközés a társadalommal, a művészi struktúrával a művészetért, a szépségért.” Sardar Tagirovsky rendezéseire készülnek a színházak. A Kazanyban született fiatal rendező nem a szokványos módszerekkel dolgozik, megpróbálja olyan helyzetekbe, játékokba hozni a színészeket, amelyek arra hivatottak, hogy előhívják az érzelmeiket, felszabadítsák a képzeletüket, vagy ami talán még fontosabb, szeretné megéreztetni velük, hogy ne kreáljanak karaktereket.

Csokonai Színház: Idióta / Fotó: Máthé András

Csokonai Színház: Idióta / Fotó: Máthé András

A Gányát alakító Janka Barnabás számára nagy kihívás és nagy élmény volt a Sardar Tagirovsky-val való munkafolyamat. „Sardar rendkívül nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy személyes hangokon szólaljunk meg, általunk fontosnak gondolt részeket kért tőlünk a regényből és rávilágított arra is, hogy minduntalan újra és újra kell kezdenünk a szerepalkotási folyamatot. Dosztojevszkijhez sajátos viszonya van annak, aki színházzal foglalkozik, ezt erősítette bennünk a rendező is, és remélem, hogy ezt a nagy találkozásomat át tudom élménnyé alakítani a nézők számára.”

Csokonai Színház: Idióta / Fotó: Máthé András

Csokonai Színház: Idióta / Fotó: Máthé András

A Lizaveta Prokofjevna szerepét játszó Vékony Anna Miskin alázatossága, őszintesége kapcsán a bennünk lévő lelki korlátokra hívta fel a figyelmet: „Elég őszintének kell lennünk magunkhoz, hogy megértsük a körülöttünk lévő világot, így azt a félelmet is le szeretnénk rombolni ezzel az előadással, amely azt sugallja, hogy szégyen a pszichés nehézségeinkre segítséget kérni. Meggyőződésem, hogy nem Miskin az idióta, hanem a világunk az. ”

Csokonai Színház: Idióta / Fotó: Máthé András

Csokonai Színház: Idióta / Fotó: Máthé András

F. M. Dosztojevszkij:
IDIÓTA

Makai Imre és Szabó Endre fordításai alapján színpadra alkalmazta:
Adorján Beáta és Sardar Tagirovsky

Miskin Kiss Gergely Máté
Rogozsin Papp István
Nasztaszja Filippovna Zeck Juli
Jepancsin tábornok Csikos Sándor
Lizaveta Prokofjevna/Tockij Vékony Anna
Aglaja/Ippolit Horváth Julianna e.h.
Alekszandra/Kolja Edelényi Vivien
Adelaida/Pavlovics Mészáros Ibolya
Lebegyev Kránicz Richárd
Gavrila Ardalionovics (Ganya)/Schneider professzor Janka Barnabás
Marie/Ivan Petrovics Nánási Brigitta m.v.
Komornyik Horváth Sándor

Továbbá
Czirják Csilla, Kis Eleonóra, Kuczmog Klaudia, Papp Renáta,
Pintér Tímea, Repka Sára, Simon Erika, Törő Ildikó

Zongorista: Dargó Gergely
Zeneszerző: Katona Dávid és Bakk-Dávid László
Zenei szerkesztő: Katona Dávid
Díszlet- és jelmeztervező: Giliga Ilka
Fénytervező: Bányai Tamás
Koreográfus: Bezsán Noémi
Ügyelő: Kató Anikó
Súgó: Menich Éva/Csóka Áron
Rendezőasszisztens: Homonna Nóra/Ozoroczki Erika
Dramaturg: Adorján Beáta
Rendező: Sardar Tagirovsky

Bemutató: 2018. április 27.