Házfalra írt versből született a Vojtina Bábszínház új bemutatója

2018 május 01. kedd, 13:14

Madarak voltunk címmel tartotta meg új bemutatóját a debreceni vábszínház társulata április 22-én. Kovács Géza rendező, aki korábban a szombathelyi Mesebolt Bábszínházban állította színpadra a darabot, az elvágyódás elégiájának nevezte a Galuska László által írt mesét.

Madarak voltunk / Fotó: Vojtina Bábszínház

Madarak voltunk / Fotó: Vojtina Bábszínház

A Vojtina Bábszínház ajánlója:

Bár a szombathelyi előadás rendezését követően Kovács Gézában évekig nem fordult meg a gondolat, hogy újra foglalkozzon a darabbal, Asbóth Anikó, a Vojtina Bábszínház igazgatónőjének felkérésére mégis elkezdte érdekelni, vajon más hangsúlyokkal, más környezetben hogyan szólalna meg ismét a történet. Ugyan tisztában van vele, hogy a szcenírozás a maga egyszerűségénél fogva, a bábok mozgatása sok mindent meghatároz, mégis szeretne új rendezői utakat bejárni.

Az előadás egy körszínpadon játszódik, amely egy belső világképet, egy szűkített univerzumot szimbolizál. A színpadkép legfontosabb elemei egy sokféleképpen mozgatható, két keréken guruló kocsi, valamint néhány lecsupaszított fa. A bábok naiv ábrázolású, asztali bunraku-típusú bábok.

A történet primer szintjén egy emberpár életébe kapunk betekintést négy epizódon keresztül, tágabb értelemben egy közösség kollektív tudatában létező össztörténetével ismerkedhetünk meg. Ezt a gondolatot olyannyira fontosnak érezte Kovács Géza aláhúzni a szombathelyi előadásban, hogy jelenetenként más-más színésszel játszatta el a két főszereplőt. Most szeretne kísérletet tenni rá, hogy egy színészpáros alakítsa mindvégig ezeket a szerepeket: Dénes Emőke és Hajdú Péter.

Kovács Géza

Kovács Géza

A történet egyéb karakterei: Cirkuszigazgató/Szipirtyó/Ördög/Farkas – Schneider Jankó; Angelika, az angyal – Nagy Viktória Éva; Háromszemű, Szipirtyó lánya – Telenkó-Oláh Tímea; Fürge, a csacsi – Reschofsky György.

A drámai alaphelyzet egy döntésből születik. Látunk két erejének teljében lévő embert, akik kilépnek egy kapun, ezzel maguk mögött hagyják azt, ami számukra a biztonságot jelentette, és belépnek egy új, ismeretlen világba. Mielőtt azonban ez megtörténik, felidéződik a múlt, megelevenednek az emlékek. Négy életkorban – ehhez társítva négy évszakban – látjuk viszont a párt, ahol eltérő dinamikával – belső vagy külső kényszer hatására – hol az egyik, hol a másik fogalmazza meg az elvágyódását – tulajdonképpen újra és újra a menni vagy maradni dilemmája merül fel alapproblémaként. Minden esetben meggyőzik azonban egymást, hogy miért jobb mégis maradni.

„Sokkal időszerűbbek lettek az előadás által felvetett kérdések, mint évekkel ezelőtt. Hányan kerültünk már olyan döntéskényszerbe, amikor az eddig megszokott életünk kereteit kellett felborítanunk. És ha megtettük ezt a lépést, vajon hányan éreztük azt, hogy látszólag ugyan jobb lett az életünk, de a lelkünk már nem úgy működik, mint azelőtt” – fogalmazta meg Kovács Géza gondolatait az előadás témájával kapcsolatban.

Madarak voltunk / Fotó: Vojtina Bábszínház

Madarak voltunk / Fotó: Vojtina Bábszínház

Miért pont az elvágyódás a központi eleme a darabnak? Egyáltalán honnan jött az ötlet, amiből Kovács Géza ihletet merített? Családi kirándulás alkalmával egyszer elvetődött a zempléni Bódvalenkére. Ez a 200-220 fős, többnyire romák által lakott település arról ismert, hogy épületeinek falait cigány származású képzőművészek festményei díszítik. A falu látványossága ellenére is nehezen élhető, nincs munkalehetőség, nincsenek közösségi terei, a nyomor és a freskók mesei világának furcsa abszurditása jellemzi.

Az egyik ház falán olvasható egy vers, Daróczi Ágnes Madarak voltunk című költeménye, amely egy cigány legendán keresztül beszél az otthonmaradás és elvágyódás érzelmi feszültségéről. Kovács Gézát sokáig foglalkoztatta, vajon hogyan lehetne egy előadás témája ez a hangulat, aztán megkereste Galuska Lászlót, aki mesét írt belőle, Khaled-Abdo Szaida pedig dramaturgként segített kész formába önteni a színpadi szöveget, Máriskó és Gergőce történetét.

„Valaha madarak voltunk
Isten tenyerén lakoztunk.
Egyik ágról másra szálltunk,
Ami kellett, rátaláltunk.

Mint a göndör, fehér felleg,
Napjaink oly puhán teltek.
A halál is, mint az álom,
Úgy jött el azon a tájon.”

Az előadást 4 éves kortól ajánlják!