Ecsedi Erzsébet: “Soha nem voltam az, aki csak ült és várt”

2018 május 05. szombat, 13:53

Messziről indult, mélyről kezdte, de minden akadályt sikerrel vett, igazi túlélő típus. Játszik Zalaegerszegen Az ügynök halálában, a Szent Péter esernyőjében, de a színészkedés mellett rendezett, díszletet és jelmezt is tervezett már. Ecsedi Erzsébet válaszolt.
A Lenolaj interjújából:

Ecsedi Erzsébet pályája a színésznő elmondása szerint sokáig nagyon hullámzó volt, karrierje kezdeti éveiről így nyilatkozott: “Az ember fiatalon nagyon sokat ábrándozik arról, hogy elismerjék. El kell telnie egy kis időnek, amíg eljut arra a bizonyos szintre, hogy föl merje vállalni, ha valamit úgy akar eljátszani, ahogy ő tudja, ahogy belőle fakad. Ha vannak rendezők, akik ezt engedik, sőt segítik ebben, akkor tud hatékonyan dolgozni, önmaga lenni, és én ezt szeretem. És elérkezett az az idő, amikor azt tudtam mondani, én vállalom, én ilyen vagyok, így tudom megcsinálni. Eleinte még nagyon meg akar felelni az ember, mindenki megpróbálja leutánozni azokat, amiket kér a rendező, és nem lesz az övé a szerep, üresjárat az egész (…) Nem zavart, hogy kisebb szerepeket kapok, mert úgy gondoltam, meg kell tanulni kis szerepben is azt a feladatot elvégezni, maximálisan… csak aztán valahogy elkerültek a nagyobb szerepek. Aztán, amikor hirtelen kaptam egy nagyobb szerepet, attól meg megijedtem”- mesélte a művésznő.

Ecsedi Erzsébet / Forrás: Hevesi Sándor Színház

Ecsedi Erzsébet elárulta, ahogyan annak idején gyerekként, úgy a színészi pályán is mindig kitartó volt: “Nagy kalandjaim voltak a Tiszával. Hihetetlen volt. Többször bele akartam fulladni, beleestem a gödörbe, árvíz volt, beletaszajtottak a vezérárokba, örvénybe bekerültem, egyedül jöttem ki belőle – nagyon sok angyal vigyázott rám. Többször átúsztam a Tiszát, oda-vissza. Pedig veszélyes volt (…) …mindig is ilyen masszív voltam. Ezt még a 25. Színház stúdiójában, Györgyfalvay Kati néni (Györgyfalvay Katalin, magyar táncművész, néptánc-koreográfus, pedagógus – a szerk.) mondta: “Ecsedi, te olyan vagy, mint a vasbeton. Csak túlélni lehet téged!” Hát igen, amit én akartam, azt nagyon akartam (…) Én csak akkor vagyok beteg, amikor ünnepnap van (…) akkor a testem megengedi magának, hogy a betegség kijöjjön belőle. Olyan hidegek voltak, vannak a színpadon, remekül meg lehet fázni (…) Volt már olyan, úgy be volt dugulva az orrom, attól rettegtem, hogy fogok tudni beszélni? És bementem, az első két-három mondat még nehezen jött ki s aztán egyszer mintha elvágták volna! Kijöttem és már az öltözőajtóban éreztem, Úristen, de rosszul vagyok. Ezt is megcsináltam egyszer-kétszer: lezuhanyoztam előtte forró vízzel, hideg vízzel, forró vízzel, hideg vízzel, végigjátszottam az előadást, s aztán hazajöttem és haldokoltam az ágyban. Ez így van. A színész az egy ilyen állatfajta” – mondta a művésznő.

Ecsedi Erzsébet / Hevesi Sándor Színház: Az ügynök halála

Párja korai halála után a színésznő egyedül nevelte fel lányát, így volt, hogy jegyirodát vezetett, tábort szervezett, vagy díszletet tervezett, jelmezt varrt: “A lányom ezt leste el tőlem (…) én soha nem voltam az, aki csak ültem és vártam, hogy majd csak lesz valami, majd csak adnak valamit, lesz szerepem, és közben felkopik az állam a várakozásban. Végül is, egyedül neveltem fel Csengét, ebből a közalkalmazotti fizetésből, ráadásul mindenkihez képest, nagyon keveset kerestem…. Sok mindent kellett csinálnom, hogy életben tudjunk maradni” – árulta el Ecsedi Erzsébet.

A művésznő szerint akkor jó egy rendező, ha “…hagyja, hogy én én legyek”. “Mindenik rendezőnek van elképzelése, de azon belül nagyon jó lenne, ha egy picit jobban bízna a színészben, ha már rám osztotta a szerepet (…) Amikor a rendező elmondja, mit szeretne, és értem, abban a pillanatban kezdem is lefordítani magamnak. Az is jó, hogy hagy annyi időt, hogy átjárjon engem az a gondolat, és én tudjam előhozni magamból, amit kér” – mondta.

Ecsedi Erzsébet 60. születésnapi köszöntése Zalaegerszegen / Fotó: Hevesi Sándor Színház

Arra a kérdésre, milyen a jó partner, Ecsedi Erzsébet így felelt: “Akivel jól lehet együtt dolgozni, akivel összenézünk, és egymás tekintetében látjuk azt, miről van szó. Szeretem, ha valakinek bele tudok nézni a szemébe.” A Shirley című előadást a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban a színésznő egyszemélyes előadása, melyet saját maga rendezett és melyről így nyilatkozott: “Azért nekem nagyon erős az önkontrollom. Pontosan tudom, mit meddig. Éveket dolgoztam rajta. Mindig formáltam. És akkor éreztem, hogy kész, amikor már minden pillanatát tudtam élvezni. Akkor tudtam, hogy a helyemen vagyok”.

Ecsedi Erzsébet / Hevesi Sándor Színház: Shirley

Hogy miért is lett színész, arra Ecsedi Erzsébet így felelt: “Az emberekért. Mert én azt gondolom, ha van bennem egy olyan plusz, amit én át tudok adni az embereknek, ha csak jó kedvre tudom deríteni őket, akkor is… Csak induljunk ki a Shirley-ből. Az egy olyan előadás, olyan darab, akiben szinte mindenki önmagára ismerhet. Mert nemcsak vidám, elgondolkodtató dolgok is vannak benne. Negyvenéves elmúlt, a gyerekei elmentek, a férje hazajön, de nem kommunikálnak. A nő a fallal beszélget. S ahogy előadásonként nézem az embereket, hihetetlen mit vált ki belőlük. Sokan megértik, megérzik, hogy milyen lehetőségeik vannak. Mit szalasztanak el, mit kellene tenniük. És minden ember mást fedez fel benne. Az ügynök halála is arról szól, hogy egy nagy hazugságban élnek. A környezetemben nagyon sok ember így él, és magára ismer (…) Az embereket szembesíteni kell a dolgokkal. És ezért érdemes csinálni. Ha csak egy kicsit is meg tudjuk változtatni az életüket, ha csak egy kicsit is arrafelé terelhetjük, hogy változtasson az életén, mert van rá lehetősége, még öreg, idősebb korban is, mindig lehet váltani” – szögezte le a színésznő.

A teljes cikk ide kattintva olvasható.

Ecsedi Erzsébet Cegléden született, 1954. áprilisában. Gyermekkorát Tiszadorogmán töltötte. Amatőr színjátszó csoportokban kezdett színészettel foglalkozni, majd felvételt nyert a 25. Színház stúdiójába, ahol 1977-ben végzett. 1975-től játszott a Várszínházban, a Népszínház tagjaként, majd a Stúdió K -ban, illetve a Malgot István által vezetett bábcsoportban szerepelt. 1983-tól a kecskeméti Katona József Színház tagja volt, melyet akkoriban Jancsó Miklós és Hernádi Gyula vezetett. 1986 és 1991 között a szolnoki Szigligeti Színház művésze. 1991-től a zalaegerszegi színház színésznője. Vendégművészként szerepelt a Kőszegi Várszínházban és a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. Rendszeresen dolgozik a Soltis Lajos Színházban, illetve a Griff Bábszínházban. Tanítással és rendezéssel is foglalkozik. Díszlet- és jelmezterveket is készít. 2013-ban Aase-díjban részesült.