“Mert kell egy hely…” – Beszámoló a VI. Pécsi Családi Színházi Fesztivál 4. napjáról

2018 május 31. csütörtök, 12:35

A Pécsi Nemzeti Színház a 100. előadásán is túljutott A padlás című produkciójával szerepelt a családi fesztiválon, míg a nagyváradi Szigligeti Színház Szegény Dzsoni és Árnika című előadását hozta el. Györfi Anna, Lélek Sándor Tibor és Hanyecz Debelka Róbert mesélt az előadásokról.

Pécsi Nemzeti Színház: A padlás / Fotó: Mihály László

Pécsi Nemzeti Színház

Presser G. – Sztevanovity D.: A PADLÁS

Félig mese – félig musical

Rendező: Böhm György

A Pécsi Nemzeti Színház A padlás című produkciója túl van a 100. előadáson. Süni szerepében a 2013. januári bemutató óta minden előadáson, azaz közel százhúsz alkalommal Györfi Annát láthatta a közönség, aki A padlás sikerének titkáról elmondta: “Nincs ember, aki ne ismerné A padlást. A Vígszínházbeli ősbemutató óta eltelt harminc évben több generáció felnőtt már. A mai szülők már a saját gyerekkorukból hozhatják az előadás szeretetét, és természetes, hogy szeretnék átadni saját gyerekeiknek az élményt. Az is nagy öröm a néző számára, hogy akkor is felismeri a dalokat, ha még soha nem látta az előadást, hiszen a zenéket – tévében, rádióban – bárki hallhatta már. Egyszerű zenei eszközökkel él, nincs túlkombinálva, a maga egyszerűségben hat, ebben rejlik a szépsége.  Ezek a dalok slágerekké váltak, mindenki dúdolja.

A padlás nem kifejezetten gyerekdarab, olyan témát érint, amivel ritkán találkoznak a gyerekek. Lehet, hogy semmilyen kapcsolatuk nincs a halállal, a földöntúlival, de a darab úgy tud erről beszélni, hogy az számukra sem félelmetes. Jó képet tud adni arról, hogyan képzeljük el a halált, hogyan élhetjük meg egy szerettünk elvesztését. Nekem például nincs olyan előadás, amikor ne gondolnék az elhunyt nagyszüleimre. Minket, színészeket is megérint, még a 100. előadás után is.

Györfi Anna / Pécsi Nemzeti Színház: A padlás / Fotó: Mihály László

Nagyon nagy dolog és büszkeséggel tölt el, hogy olyan rendkívüli művészek után játszhatjuk ezt a darabot, mint Kaszás Attila, Pápai Erika, Rudolf Péter és még sorolhatnám. Megtisztelő egy ilyen többgenerációs örökséget továbbvinni.

Ebben az évadban volt alkalmam az eredeti, ezres szériát megért vígszínházi előadásban is színpadra lépni egy beugrás erejéig. Elképesztő élmény volt ott állni Igó Évával, aki valaha Sünit játszotta és most Mamókaként szerepel.

A pécsi előadás sikeréről beszélve, muszáj megemlíteni, hogy Böhm György rendező egy igazán modern produkciót hozott létre lenyűgöző látványvilággal. Az előadás teljes mértékben kiaknázza a látványelemekben rejlő lehetőségeket, egyedülálló fény- és lézer technikát használ. Túri Erzsébet jelmezei pedig minden túlzás nélkül gyönyörűek” – mesélte a színésznő.

Szigligeti Színház: Szegény Dzsoni és Árnika

Szigligeti Színház, Nagyvárad

Szegény Dzsoni és Árnika

játék

Rendező: Csató Kata

Lélek Sándor Tibor a Liliput Társulat igazgatója és Hanyecz Debelka Róbert az előadás egyik szereplője mesélt a nagyváradi színházról és az előadásról.

Lélek Sándor Tibor elmondta: „A nagyváradi Szigligeti Színház alapítása óta magyar nyelvű színházként működött, de a háború után tagozatokat alakítottak ki benne, lett román és magyar tagozat. 2011-ben szerkezeti átalakítás történt, az addig különálló magyar nyelvű társulatokat, mint a Szigligeti Színház, a Liliput Társulat, mint bábszínház és a Nagyvárad Táncegyüttes egy intézmény keretei közé szervezték. Tehát a fesztiválon látható Szegény Dzsoni és Árnika, valójában a Szigligeti Színház Liliput Társulatának előadása.

A három társulat között néha vannak átjárások, vannak közös alkotások, egy-egy táncos, vagy bábszínész szerepelhet drámai előadásban és fordítva.

Fel szokott merülni a kérdés, hogy a Liliput Társulat merre tart a bábszínházi szakmában, mi a célunk. Azt szoktam mondani, hogy a mi célunk maga az út, a keresgélés és a próbatétel.
Nagyváradon kicsi közönségünk van, ezért nem tehetjük meg, hogy egyféle technikát –

kesztyűbábot, bunraku technikát, marionettet stb. – válasszunk, hanem sokfélét kell használnunk, külön-külön és kombinálva” – mesélte.

Szigligeti Színház: Szegény Dzsoni és Árnika

Hanyecz Debelka Róbert elmondta: „Ebben az előadásban élőszereplős technikát használunk tárgy animációval fűszerezve. A mese szereplőit különböző tárgyakkal személyesíti meg a két színész, akik egyébként egy apa-lánya kerettörténetben mesélik el Lázár Ervin meséjét, a nappaliban található tárgyak – öntözőkanna, olló, teáskanna, szódásüveg stb. megszemélyesítésével.

A lánynak, aki nemrég repült ki a családból, szerelmi bánata van, és az édesapja mesével próbálja meg oldani a szomorúságát, ahogy gyermekkorában”.

Kérdezett: Nagy Eszter