“A szeretet az élet” – Beszámoló a VI. Pécsi Családi Színházi Fesztivál 3. napjáról

2018 május 31. csütörtök, 12:02

A veszprémi társulat egy klasszikus ifjúsági történetből készült előadással, a Kincskereső kisködmönnel jelentkezett, a beregszászi színház pedig Az ördög három aranyhajszála című mesejátékot hozta el Gyevi-Bíró Eszter rendezésében. Oberfrank Pál és Kacsur András mesélt az előadásokról.

Veszprémi Petőfi Színház: Kincskereső kisködmön

Veszprémi Petőfi Színház
Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön

Zenés mesejáték

Rendező: Oberfrank Pál

A veszprémi társulat a Légy jó mindhalálig, az Abigél, a Tanár úr kérem után újra egy klasszikus ifjúsági történetből készült előadással jelentkezett. Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes és Oberfrank Pál a színház igazgatója, a Kincskereső kisködmön rendezője mesélt a veszprémi színház munkájáról, gyerekszereplőkről és az előadásról.

Oberfrank Pál a darabról: „Zsuzska kolleganőm javasolta a darabot mondván, hogy még sosem volt színpadon, ősbemutató lehet belőle. Tetszett az ötlet, érdekelt hogyan lehet színre vinni. Felkértem Kovács Krisztina dramaturgot, aki remekül összevágta a művet. Az elején azt gondoltam, hogy akár egy bútorraktárban is el tudnám játszani, ahol minden kaotikus, ahol csak a fantázián múlik, hogy épp milyen helyszínt alakítunk ki. Végül egy nagyon sokoldalú, sokféle térré alakítható díszlet született, (Libor Katalin munkája) pillanatok alatt egyik helyről a másikra jutunk, ahogy a gyerekek fantáziája is csapong. A dramaturgiában is viszonylag gyors snittek érvényesülnek, azért, hogy meg tudjunk valósítani olyasmit is, amit a színházban általában nem lehet.

A gyerekszereplőkkel dolgozni fantasztikus élmény. Nagy küzdelem árán, de valami olyasmit kap tőlük az ember, amit máshonnan nem. Zseniális, ösztönös dolgaik vannak és mindegyikük más. Érdekes, hogy pont azokkal a gyerekekkel lehet színházat csinálni, akik kicsit problémásak, esetleg speciális nevelési igényűek. Nekik annyira erős a személyiségük, ugyanakkor mindent magukba gyűjtenek, akár egy szivacs. A gyerekekkel való munkában az a tapasztalat, hogy az őszinteség, a szeretet mindenre képessé tesz. Móricz Zsigmond szavaival élve: „A szeretet az élet” – mondta a rendező.

Veszprémi Petőfi Színház: Kincskereső kisködmön

Kellerné Egresi Zsuzsanna elmondta: “Nagyon fontos számunkra az ifjúság, a gyerekközönség. Egy bérletes hagyományokkal bíró városban élünk és dolgozunk, ezért természetes, hogy már a gyerekeket is színházbérlethez szoktatjuk. Jelenleg több mint húszezer bérletesünk van, gyerekbérletből tizenhat sorozat. Fontosnak tartjuk, hogy az alsósok, felsősök, középiskolások az életkoruknak megfelelő előadásokat nézzenek. Természetesen a pedagógusokra bízzuk a választást, de igyekszünk befolyásolni őket és a legpontosabb tájékoztatást megadni ahhoz, hogy jól válasszanak. Minden bérletezési időszakban Oberfrank Pál és én személyesen járjuk végig az iskolákat, szülői értekezleteket, mesélünk az évad előadásairól és a színházi nevelési programunkról. A többség nyitott és igénybe veszi az előadás utáni feldolgozó foglalkozást, amit a színházban tartunk.

Igyekszünk minél több ponton kapcsolódni az ifjúsághoz, erre szolgál a nyílt napon tartandó Hétpróba programunk is, ahol a csapatokban, menetlevéllel teljesítik a legkülönbözőbb feladatokat, hogy a legjobbak bérletet nyerjenek. Imádják ezt a lehetőséget, mert az egész színház működésébe láthatnak bele, akár a súgó, az öltöztető, a fejgépes, a hangtechnikus, a kellékes munkájába, akinek irányításával maguk végzik el az adott feladatot. Ez egy közetlen szórakoztató program, de nagy vágyunk, hogy középiskolákkal tudjunk szövetkezni és a színházi szakmákat valahogy beépíteni az ő oktatási rendszerükbe, mi pedig a gyakorlati helyet adnánk. Ez jelentene egyfajta utánpótlást is számunkra, hiszen az olyan munkakörökre, mint titkársági asszisztens, súgó, ügyelő nincs kifejezett képzés, sokkal inkább a gyakorlaton keresztül lehet átadni.

Egyébként nem csak a háttérszakmák terén, hanem a művészeti területen is tervezünk kurzusszerű képzést, melynek keretében professzionális módon, neves szakemberek foglalkoznának a gyerekekkel, jelenlegi vagy leendő gyerekszereplőinkkel” – mesélte.

Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház: Az ördög három aranyhajszála

Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház, Beregszász

Az ördög három aranyhajszála

Mesejáték

Rendező: Gyevi-Bíró Eszter

Kacsur András a beregszászi színház igazgatója, az előadás egyik szereplője beszélt a társulat életéről:

„A színházunk mintegy 25 évvel ezelőtt alakult Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház néven. Azokban a vészterhes időkben, mikor az amúgy is nagyon alacsony fizetések csak 3-6 hónap késéssel érkeztek meg, az volt a mentő ötlet, hogy ne a város, hanem a megye színháza legyünk. Ez pedig, gondolom jogi okokból, névváltozással is járt, ezért nem viseljük sajnos az eredeti nevet, és ezért hívnak most megyeinek.

Ukrajna egyetlen professzionális magyar nyelvű színházaként egyébként is az egész megye lakosságát szolgáljuk ki. Ezért is fontos, hogy legyenek előadásaink gyerekeknek is, hiszen ennek hiányában, legfeljebb az ukrán nyelvű bábszínházba jutnának el. Pedig a színháznak nagy szerepe van abban, hogy a magyar nyelv megmaradjon Kárpátalján. Szerencsére a Magyar Állam is segít ebben, évek óta magyarországi pályázatokból tartjuk életben a színházat.

Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház: Az ördög három aranyhajszála

Az ördög három aranyhajszálát már öt éve mutattuk be, de azóta is műsoron van, a városon kívül is játsszuk. Sajnos nem tudunk minden évben új előadást készíteni, sem anyagi, sem személyi feltételeink nem adottak.

Ezt az előadást mindenhol szeretik a gyerekek, mi színészek kicsit fenntartással voltunk, de el kell ismernünk, hogy működik. Gyevi-Bíró Eszter rendező az egyik legnagyobb gyerekszínházi tapasztalattal rendelkező szakember, idén újra szeretnénk vele dolgozni, remélem sikerül az egyeztetés.

Ez egy mesejáték, de vannak nagyobbaknak szóló előadásaink is, melyeket úgynevezett kétlépcsős színház-pedagógiai foglalkozás keretében látnak a középiskolások. Ennek lényege, hogy csoportosan megtekintik valamelyik előadásunkat, másnap-harmadnap az előadásban szereplő színészek közül ketten-hárman egy moderátorral elmennek a diákokhoz, és közösen megbeszélik az előadást. Ilyenkor a színészek már nem jelmezben, nem mint szereplők nyilvánulnak meg, hanem mint hús-vér emberek. A diákok kérdezhetnek, elmondhatják amit gondolnak a látottakról. Ez közelebb is hozza hozzájuk a színházat” – mondta az igazgató.

Kérdezett: Nagy Eszter