Idén is folytatódik a Kritikus óra a Miskolci Nemzeti Színházban

2018 december 09. vasárnap, 9:08

A sorozat ebben az évadban dupla órával indul.

Miskolci Nemzeti Színház: Jóembert keresünk / Fotó: Gálos Mihály Samu

Miskolci Nemzeti Színház: Jóembert keresünk / Fotó: Gálos Mihály Samu

December 14-én a Béres Attila rendezésében látható Jóembert keresünk, december 15-én pedig a Rusznyák Gábor rendezte Három nővér előadásáról beszélgetnek a meghívott vendégek – pro és kontra. Az előadások után minden érdeklődőt szeretettel várnak.

A beszélgetést Csáki Judit kritikus moderálja. A kritikusok mellett ez alkalommal is közreműködnek a Slam Poetry Miskolc tagjai, akik slamreflexüket, versbe foglalt kritikájukat osztják meg a nézőkkel. A Kritikus órára a belépés díjtalan.

Miskolci Nemzeti Színház: Három nővér / Fotó: Gálos Mihály Samu

Miskolci Nemzeti Színház: Három nővér / Fotó: Gálos Mihály Samu

“Brecht nem ítélkezik, legalább is nem azok fölött, akik egymás torkának ugranak a kenyérért. Mindennek megmutatja a színét és a visszáját is, azért olyan bonyolult az erkölcsi dilemma, amit felvet. Ebben a világban, amit nehéz távolinak látnunk, bár a történet Szecsuánban játszódik, a becsület, a szolidaritás, a felebaráti szeretet önsorsrontás, és a túlélésért való küzdelem a legfőbb feladat. Nem gondolom, hogy a mai világ sokkal rosszabb lenne, mint eddig bármikor. De az biztosan igaz, hogy az ilyen típusú történeteket időről-időre elő kell venni, hogy ha már nem tudunk jobbak lenni egymáshoz, legalább ne tegyünk úgy, mintha ez rendben lenne” – mondta a Jóembert keresünkről Béres Attila.

Rusznyák Gábor rendező szerint ajándék Csehov darabot rendezni. Szerinte Csehov nagyon jól elegyíti a hétköznapiságot a költészettel, hősei egyszerű emberek, de van bennük líraiság, olyanok, akár a népdalok. Az előadásról szólva hozzátette, az nézőt időutazásra hívják a négy felvonás során. “Minden felvonást más-más korba helyeztünk, így a ’80-as évek végétől egészen Csehov koráig haladunk vissza az időben. Ezt a díszlet és a zene is erősíti. Fontos gondolata a darabnak, hogy a nővérek azt gondolják, az élet néhány száz év múlva majd boldog lesz, addigra az olyan emberek lesznek majd többségben, mint ők. Én azt hiszem, ‘Háromnővérekből’ mindig kevesebb lesz. Hogy ez baj, vagy sem, azt mindenki maga dönti el. Ez a három nő nagyon érzékeny, művelt, de az életre alkalmatlanok. Hatalmas tudásuk van, de ebben a világban ez nem érvényes tudás. Minden esélyük megvan a boldogságra, de képtelenek változni, változtatni, kilépni a kalitkájukból. Ellenpontként pedig ott van Natasa, aki nem igazi értékeket képvisel, törtető, erőszakos, de érvényesíti magát a világban. Mindenki látja maga körül a saját életében is ezeket az embereket. Hogy miként tekintünk rájuk, és mi milyen döntéseket hozunk az életben, azon is elgondolkodhatunk az előadást nézve” – fejtette ki a rendező.