Black Comedy – Mohácsi János rendezése Székesfehérváron

2019 január 15. kedd, 7:00

Január 12-én tartották az év első premierjét a Vörösmarty Színházban: Peter Shaffer Black Comedy című, 1965-ös bohózatát láthatta a közönség Mohácsi János rendezésében.

Ajánló a darab elé:

Briannek, a fiatal szobrászművésznek egy estére jut minden jó. Nem csak a barátnője kezét kéri meg katonatiszt édesapjától, hanem ugyanekkorra jön egy milliárdos műgyűjtő is, akinek megtetszettek a szobrai – és ráadásul a biztosíték és kimegy. A vaksötétben aztán megjön az összes várt és váratlan vendég. Vak vezet világtalant ebben a hihetetlen sodrású, a Broadway-on és a Westenden is elképesztő sikerrel játszott komédiában, aminek az írója nem más mint Peter Schaffer, az Equus és az Amadeus méltán világhíres szerzője, a rendezője pedig a számtalan díjjal elismert Mohácsi János, aki ebben a darabban az élet vidám – és valahol nagyon sötét oldalát mutatja be.

A bemutató kapcsán a rendező Mohácsi János mellett megszólaltattuk Lábodi Ádámot és Váradi Eszter Sárát.

MOHÁCSI JÁNOS (rendező) szavaival:

„A nagyon komoly alapszituáció adta magát: a sötétnek és a fénynek a váltogatásai a szerző részéről. Őrült volna, aki ehhez hozzányúlna, mert ez egy zseniális találmány, borzalmasan sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe. Gyerekkoromban láttam a tévében, és már akkor elbűvölt. A szombathelyi bemutatóhoz képest annyi változás történt, hogy sokkal rövidebb lett az előadás. Anno nagyon belebonyolódtunk a burleszk vonulatba, rettenetesen ki akartuk dolgozni, és ettől nehézkes lett a produkció. Csomó mindent kihúztunk belőle, hogy egyenesebben tartson a vége felé a darab. Azt beszéltük az öcsémmel, Istvánnal, hogy ez jót tett a darabnak, tehát ez egy ütősebb előadás lehet, mint a szombathelyi volt valaha.”

LÁBODI ÁDÁM (Brindsley Miller) szavaival:

„A darab az első olvasását követően rendkívül sűrűnek tűnt, rögtön rá is néztünk a naptárra, kételkedtünk, hogy ebből hogyan lesz premier. Rengeteg poén van benne, plusz, még amiket Mohácsi János és István hozzáírtak az eredeti Shaffer darabhoz. Kíméletlen munka volt, szerencse, hogy a rendezőnek volt türelme, hogy ne hagyjunk annyiban szituációkat és addig csiszoljuk, ameddig az tökéletes nem lesz. Kicsit a szüléshez tudnám hasonlítani a darab létrejöttét: az ember nagyon megszenved vele, aztán abban a pillanatban, amikor elkészül, elfelejti azt a sok szenvedést, idegeskedést, fáradtságot, amivel ez járt.”

VÁRADI ESZTER SÁRA (Miss Furnival) szavaival:

„Nagyon nagy várakozással nézünk elébe, hogy kinek mi csapódik le ebből, milyen lesz a fogadtatása a darabnak. Sokan lehet, hogy egy habkönnyű vígjátéknak élik meg, mások egy picivel többnek. Közhelynek hangozhat, de tényleg egy tükör ez az előadás, és ha közelebbről megvizsgáljuk a karaktereket, akkor tényleg mélyebb mondanivalója van. Egy igazi műhelymunka, csapatmunka ez az előadás. Minden pillanatban történik valami a színpadon, végig toppon kell lennünk, figyelnünk a többiekre, egy pillanatra sem engedhetünk ki. Technikailag nagyon nehéz darab, de épp ezért is nagyon nagy élmény játszani.”

ALKOTÓK:

LÁBODI ÁDÁM Brindsley Miller
BALLÉR BIANKA Carol Melkett
VÁRADI ESZTER SÁRA Miss Furnival
EGYED ATTILA Melkett ezredes
HIRTLING ISTVÁN Harold Gorringe
KRICSÁR KAMILL Schuppanzigh
PÁLYA POMPÓNIA Clea
KELLER JÁNOS Georg Lemberger
KHELL ZSOLT Díszlettervező
MOHÁCSI ISTVÁN Dramaturg
REMETE KRISZTINA Jelmeztervező
KOVÁCS MÁRTON, ANTONIO VIVALDI, ZSÁGER -VARGA ÁKOS zene
HORVÁTH IZA ügyelő
KEREKES ÁRON Rendezőasszisztens
MOHÁCSI JÁNOS Rendező