Biedermann és a gyújtogatók a Csokonaiban – Főszerepben Garay Nagy Tamás

2019 március 03. vasárnap, 7:00

Március 1-jén mutatja be a Csokonai Színház Max Frisch Biedermann és a gyújtogatók című darabját Szabó K. István rendezésében. A címszerepet Garay Nagy Tamás alakítja, aki 31. évadát tölti a társulatban.

Csokonai Színház: Biedermann és a gyújtogatók / Fotó: Máthé András

Csokonai Színház: Biedermann és a gyújtogatók / Fotó: Máthé András

Ajánló a darab elé:

Azt gondolná az ember, hogy a rendezett hátterű polgár háza biztonságos hely, hiszen kifogástalan a behatolásgátló rendszer, állandó a felügyelet… de állandóak a gyújtogatások is, a média önti magából a baljós híreket. Mit tehet ilyenkor a félelemmel teli, de vakon bizakodó nyárspolgár? Elébe megy balsorsának, és ő maga nyit ajtót a gyújtogatók előtt…

Max Frisch tandrámaként jelölte meg remekművét, mindenféle tanulság nélkül, hiszen a gyáva behódolók képtelenek érteni a nagy tüzekből, miközben kezükben a kanóc, és a zsebükben ott lapul a gyufa…

Csokonai Színház: Biedermann és a gyújtogatók / Fotó: Máthé András

Csokonai Színház: Biedermann és a gyújtogatók / Fotó: Máthé András

A Biedermann és a gyújtogatók a világháború utáni, német drámaírók művelte parabolák előfutáraként születik. Egy gondolkodásra képtelen gyáva kispolgárról szól, aki behódol az erőszaknak. Biedermann, a gazdag hajszeszgyáros retteg a gyújtogatóktól, mégis befogad ismeretleneket a padlására és bár a padlásra felvitt benzines hordók, a betolakodók megjegyzései is azt mutatják, hogy veszélyben van, nem lép fel ellenük, inkább a meghunyászkodást választja. A történet kimenetele már ezen a ponton is sejthető, de Frisch ír a darabhoz egy a túlvilágba vezető utójátékot is…

A drámát az a Szabó K. István állítja színpadra, aki tavaly novemberben a legjobb rendezés díját kapta a brassói 29. Nemzetközi Kortárs Drámafesztiválon Örkény klasszikusa, a Macskajáték debreceni színreviteléért. “Engem különösen zaklat az a fajta furcsa civilizációs öngyilkosság, ami Európában zajlik. A Frisch-drámában ugyanez fogalmazódik meg: ha egy társadalom eljut abba a tunyasági állapotba (nevezzük jólétinek, ha így jobban hangzik), hogy leszámol saját immunrendszerével, szembe kell néznie az elkerülhetetlen véggel. Azt vizionálom, hogy Európa saját magát számolja fel, pervertált szabadságképe, balga kényelme tolja a szakadékba, mint annak idején Rómát. Ha figyeljük a jeleket, látjuk az összefüggéseket, könnyen bebizonyosodik a történelem ciklikussága. Meg az is, ki tudja hányadszor, hogy az ember képtelen tanulni a hibáiból, önteltsége, kapzsisága elsorvasztja természetes reflexeit, és a vélt magaslatáról előbb-utóbb pofára esik” – ajánlja a darabot a rendező.

Janka Barnabás, Garay Nagy Tamás / Csokonai Színház: Biedermann és a gyújtogatók / Fotó: Máthé András

Janka Barnabás, Garay Nagy Tamás / Csokonai Színház: Biedermann és a gyújtogatók / Fotó: Máthé András

Villáminterjú Garay Nagy Tamással:

– 1988 óta tagja a Csokonai Színház társulatának. A főiskolai évek után mi hozta vissza Debrecenbe?

– Debreceni születésű vagyok, itt élt mindig is a családom, így nagyon nagy öröm volt a számomra a tanulóévek után hazajönni. A főiskola után három színházhoz is hívtak, Pécsre, Szegedre, Békéscsabára, Debrecenbe éppen nem, mert az engem megelőző évfolyamból az előző évben szerződtettek ide négy fiatal színészt. Végül mégis ez lett az első, és úgy látszik, végleges társulatom – még ha a társulati tagok három évtized alatt sokat változtak is.

– Mik voltak a legemlékezetesebb szerepei?

– Nehéz volna csak néhányat kiemelni. De az utóbbi években valóban megtaláltak olyan szerepek, amik közel állnak hozzám. Nagyszerű választás volt Yasmina Reza Művészet című színdarabja, amiben Serge-t alakítottam. Nagyszerű színpadi eseményeket és helyzeteket tudtunk átélni. Ahogyan a tavalyi évadban a Játék a kastélyban-t is nagyon megszerettem, vagy Szabó Magda Kígyómarás-át. legutóbb az Augusztus Oklahomában Beverly-je érintett mélyen, még ha rövid szerep is volt. A színésznek, ha jó munkák találják meg, óriási örömöt okoz. Az elmúlt 31 évben több mint 160 szerepet játszottam el. Azokat a szerepeket szerettem meg a leginkább, amik formálták a személyiségemet. Ez a mai napig így van: 57 éves vagyok, de nem csontosodtam meg. A lelkem gyermek és hajlítható.

Garay Nagy Tamás / Csokonai Színház: Biedermann és a gyújtogatók / Fotó: Máthé András

Garay Nagy Tamás / Csokonai Színház: Biedermann és a gyújtogatók / Fotó: Máthé András

– Sosem vágyott más társulatba?

– Egy régi kollégám kérdezte egyszer éppen ezt, hogy hogyan bírom harminc éve ugyanannak a színháznak a színpadán. Azt válaszoltam neki, hogy az az igazság, hogy nem volt rá szükség, hogy én menjek a jó emberekhez, mert ők jöttek ide hozzám, Debrecenbe. A pályám során mindig akadtak olyan szerepek és olyan rendezők, akik nagy lökést adtak. Ha csak három évente talált meg egy-egy nagyon jó szerep, az is feltöltötte a lelkemet évekre. De fejlődni mindig van alkalom, akkor is, ha épp nem vagy színpadon. Akkor is gondolkodsz, olvasol – amit nagyon ajánlok minden ifjú kollégának. Voltak persze nehéz helyzetek is, mikor úgy érzetem, hogy nem találom egy-egy szerep kulcsát. Ilyenkor is dolgozni kell. Tanulni a szöveget. Árkosi Árpádnak mondtam egyszer, azóta is ehhez tartom magam: a szöveg bilincs, de ha megtanulod, kilincs.

– A Biedermann és a gyújtogatókra készülve volt saját koncepciója a figuráról?

– A szerző úgy alkotta meg ezt a figurát, hogy egy plasztikembert lássunk benne. Mindene megvan: egzisztenciája, családja – csak gerince nincs. A darab humora tragikomikus. Megkapó Biedermann esendősége, hiszen nem csak a vagyonát, a családját is félti. Azt gondolom, a félelem szó nagyon fontos, ha róla beszélünk. Fél, ahogyan mi mindannyian. Ez az ősi érzelem a mozgatórugója a cselekedeteinek.

Csokonai Színház: Biedermann és a gyújtogatók / Fotó: Máthé András

Csokonai Színház: Biedermann és a gyújtogatók / Fotó: Máthé András

– Mégis, a félelmét nem meri felvállalni, mintha úgy érezné, a félelem hozzá méltatlan vagy legalábbis szégyellni való dolog. Helyette a vak bizalmat választja, ami nem csak szánandóvá, de szánalmassá is teszi. Hogyan próbál „belülről” közelíteni ehhez a félig rokonszenves, félig szánalmas figurához?

– Én úgy gondolom, hogy létezik olyan, hogy „érzelmi bank”. Félelem, szerelem, gyávaság, öröm, bármilyen érzelem – ezek megvannak minden egyes emberben, és a színész a játék folyamán mint egy szekrényből előveszi ezeket a saját érzelmeit, amikkel felöltöztetni a figurát. Szabó István egykori tanárom magyarázta el ennek a módszerét: vissza kell menned az életed egy olyan pillanatához, ahol féltél. Az én érzelmi bankomban a legerősebb félelem-élmény gyermekkori: 6-8 éves lehettem, mikor a házunk udvarán álló pajtába bementem egyszer valamiért. Egy hatalmas fekete kutya húzódott be oda a hideg elől, és egyszer csak az a hatalmas feketeség a nagy szemeivel rám nézett. Teljesen ledermedtem, belém égett ez a pillanat. Én ezt a félelmet használom a színpadon.

– A kijátszott bizalom átéléséhez is van vajon alapélménye mindenkinek az érzelmi bankjában?

– Ezt valahogy senki nem kerülheti el, mélyen mindenkiben benne van ez a tapasztalat. Biedermann azonban inkább eltussol dolgokat, semmint felismerné a helyzetet. Nem akarja észrevenni a veszélyt. A humor oldalára tereli a tragikus helyzetet. A két másik szereplő, a két negatív figura sosem hazudik. Mindenki őszinte. Egyedül Biedermann hazudik ebben a darabban, elsősorban önmagának. És ez nagy hiba.

Csokonai Színház

Csokonai Színház: Biedermann és a gyújtogatók / Fotó: Máthé András

Csokonai Színház: Biedermann és a gyújtogatók / Fotó: Máthé András

Szereplők: Garay Nagy Tamás, Oláh Zsuzsa, Herczeg Tamás m. v., Janka Barnabás, Wessely Zsófia, Miske László, Kéringer László m. v., Steuer Tibor, Vékony Anna, Lezó Ádám. Fordította: Parti Nagy Lajos. Díszlettervező: Janis Vasilatos. Jelmeztervező: Florina Vasilatos. Zeneszerző: Ovidiu Iloc. Dramaturg: Adorján Beáta. Súgó: Góz Adrienn. Ügyelő: Lezó Ádám. Rendezőasszisztens: Ozoroczki Erika. Rendező: Szabó K. István.