Ecsedi Erzsébet: “Az tudok lenni, ami akarok”

2019 március 22. péntek, 7:09
Sokat foglalkoztatott színművész. Több mint 20 éve a zalaegerszegi társulat tagja. Főszerepben kevésbé látható, karakterekkel írta be magát a színháztörténelembe. Ecsedi Erzsébetet kérdezte a Zalamédia.

Játszik egyszemélyest, gyerekműsort, a celldömölki társulatnak is tagja, újabban amatőr csapatokat is rendez.

A teljes interjút itt olvashatja.

“Kell két óra, amíg kijövök egy szerepből, meg előtte is szükségem van ráhangolódási időre. Élvezem a munkám, feltölt, az egész heti fáradtságot pedig vasárnap ebéd után alszom ki egy órában. (…) Kívánságom nem nagyon van, ha imádkozom, akkor a gyerekemért, hogy neki összejöjjenek a dolgok. Pontosan tudja, hogy ez a szakma nem zökkenőmentes. Nekem sem volt az. De tudok neki segíteni, jól tudunk együtt dolgozni –utal leányára, Ecsedi Csengére, aki jelenleg bábrendezőnek tanul, s akivel közös gyerekműsorai vannak.

Arról, mik voltak ezek a nehézségek, elárulta: “Sok csalódás ért, mert nem kaptam meg azokat a szerepeket, amiket szerettem volna. Már az is megfordult a fejemben, hogy otthagyom az egészet. Főszerepeket később sem igen osztottak nekem és érdekes módon a karakterekkel értem el sikereket, a nívódíjat is ezért adták. Egy néma szerepért, kis szerepért, meg a Zsivágóban a házmesterért. Álmomban nem gondoltam volna. Most már meg vagyok elégedve a pályámmal, végül is eljátszhattam azokat is, amikre fiatalabb koromban vágytam. És remélem e téren jövőre teljes lesz a kép.”

A kérdésre, hogy egy kis alföldi faluból indulva, hogyan lett színésznő, azt mesélte:  “Véletlenül, bár szerinem nincsenek véletlenek. Budapesten jártam gimnáziumba és egy klubtagság belépőhöz ki kellett tölteni egy adatlapot, ahol beírtam, hogy játszanék amatőr csapatban. Ez alapján kértek fel később, így kerültem a 25. Színházhoz. Elmondtam egy verset és ottragadtam. A színművészetire elsőre felvettek. A többiek csodálkoztak is ezen. Én meg onnan is majdnem hazajöttem, mikor láttam, hogy mások kottával meg egyebekkel jönnek a felvételire. Amikor én következtem, nem néztem kik ülnek ott, csak a feladattal foglalkoztam. A mai napig az ösztöneim vezetnek, amikor játszom. Az tudok lenni, ami akarok. A szerepet sokáig próbálgatom magamban. Ízlelgetem, hagyom, hogy előtörjön, aztán már csak meg kell látnom egy gesztust, elég egy pillantás, egy mozdulat. Akkor jó, ha mindezt a folyamatot a rendező engedi is.”

Ecsedi Erzsébet arról is beszélt, hogy nem vágyik Budapestre, bár hívták. “Előbb volt itt házam, mint munkám. Szolnokról jártam ide hosszú hétvégeken a Trabantommal. Aztán gondoltam, ne kelljen már annyit utazni, így kerültem Zalaegerszegre. Házat felújítani volt nálam a fél szolnoki, később a zalaegerszegi társulat. Gondoltam is rá, hogy most már meg kellene csinálni, amit 30 éve tervezek oda. De kertem az van, szeretek kertészkedni és imádom a természetet. Normál életet élek, nem is nagyon ismernek fel a városban. Ha mégis, azon meglepődöm. Nem akarok színésznő lenni, hanem csupán az, akit az adott darab éppen kíván” – fejtette ki a színésznő.

A teljes interjút itt olvashatja.