Feydeau avagy egy próba története – A debreceni színházban rendez Adélaïde Pralon

2019 március 23. szombat, 7:00

Mi van akkor, ha öt színész elhatározza, hogy Feydeau-t fognak játszani úgy, hogy egyáltalán nem próbáltak előtte? Persze, semmi sem megy úgy, ahogyan szeretnék. Folyton kérdésekbe és akadályokba ütköznek. És mindenről pillanatokon belül kell dönteniük: várják meg a hiányzó színészt, vagy használják az adott szituációt? Írják-e bele jelenüket az előadásba? A bohózat működéséhez azonban mindent be kell vetni, legyen az létszámhiány, hatalmi harc, puszta nézeteltérés vagy fizikai akadály. Kezdődhet hát a csetepaté! Sikerül-e a színészeknek és az általuk megformált szereplőknek legyőzni a felmerülő akadályokat?

Csapdába kerülünk. A humor csapdájába. Van, hogy egymásba fonódik a színházi és magánéleti pillanat, és elmosódik a határvonal valóság és fikció között. Ebben a játékban közösen élhetjük át Feydeau színházának eufóriáját.

George Sand után (Ha álom az élet) ebben az évadban ismét egy francia szerzőt választott előadása “alapanyagául” a rendező, Adélaïde Pralon. A Franciaországban nagyon népszerű Georges Feydeau-t Magyarországon kevéssé ismerik, a színházak leginkább a Bolha a fülbe című bohózatot játsszák tőle. A Csokonai Színház Feydeau, avagy egy próba története című előadása az Őnagysága megboldogult Feydeau-darab egy keretjátékkal kiegészítve.

Adélaïde Pralon azért is fordul szívesen 19. századi klasszikus szerzők felé, mert a kort amolyan vízválasztó időszaknak gondolja, amely nagy szabadsággal járt. Az ipari forradalom rengeteg új lehetőséget tárt fel, hirtelen felszabadultak az erkölcsök, és a művészek megkezdték a jövő nagy áramlatainak ­– a szürrealizmusnak, a dadaizmusnak, az absztraktnak – a megalapozását. Pralont két oknál fogva izgatta Feydeau világa: először is azért, mert nem könnyű jó vígjátékokat írni. Sokszor szoktak a « Feydeau-gépezetről » írni.

Ennek alapja a helyzetkomikum és nem a jellemkomikum. Valódi zenei partitúrákat írt meg, és már régóta szerettem volna kipróbálni ezt a fajta írást színpadon, színészekkel. Ki lehet vajon lépni ebből a partitúrából? Hogyan találjuk meg ennek az utolsó vesszőig pontosan megírt ritmusnak az organikus szerkezetét? Virtuóz színházi játékosok tudják csak eljátszani Feydeau börleszk szimfóniáit, a kacagásból zokogásba, őrületből csalásba, érzékiségből szemérmességbe fordulásokat…Ugyanakkor van Feydeau szövegeinek egy teljes mértékben őrült dimenziója is, az abszurd határmezsgyéjén, ezért a színészekkel közösen ki kellett találnunk egy naturalizmustól távoli játékformát. A bulvárszínháznak megvan az a sajátossága, hogy a néző felé fordul. A nézővel szemben, kiszólásokkal, premier plánokkal, fókuszváltásokkal dolgozik, és a színészeknek menet közben kell megtalálniuk a kötelet a színházi fikció és a színház valósága között, amelyen táncolhatnak. Mindig az adott pillanatról van szó. Az azonnaliság színháza ez.”

Georges Feydeau Őnagysága megboldogult című művét fordította: Czímer József

A keretjátékot fordította: Miklós Eszter

Szereplők: Bakota Árpád, Kovács András, Mészáros Ibolya, Rózsa László, Varga Klári Jászai-díjas

Díszlettrvező Mathieu Lorry-Dupuy
Jelmeztervező Mészáros Zsófia
Zeneszerző Márkos Albert
Dramaturg Adorján Beáta
Rendező Adélaïde Pralon

Bemutató időpontja: 2019. március 22.