Táncra perdül a Jurányi jegypénztárosa – Interjú Garádi Grétával

2019 május 07. kedd, 7:00

Aki követi a Jurányi Ház történéseit, emlékezhet a karácsony közeledtével összegyűjtött ünnepi receptekre, és már ott is feltűnhetett az egyik mosolygós jegypénztáros, Garádi Gréta és vörösbabos brownie-ja. Most azonban a május 11-én bemutatásra kerülő AMőBA – az örökké változó Egység című előadás kapcsán készült vele interjú, amelyben ő is táncol.

Fotó: Jurányi Ház

Fotó: Jurányi Ház

Mi jut először eszedbe a cím kapcsán?
A biológia órán tanult egysejtű lény. A próbafolyamat elején Csilla (Nagy Csilla, táncos-koreográfus, az Amőba rendezője – a szerk.) videókat mutatott arról, hogyan mozog egy amőba. De érdekes módon, amit te említettél, az amőba játék még soha nem jutott eszembe az előadás kapcsán.

Csilla azt mondta, hogy egy felnőtt játszótérre hívott titeket. Te is így érzed?
Abszolút. Nem feladatot teljesítünk, hanem a kapott instrukciókon belül mi, heten, akik bent vagyunk a térben, kommunikálunk egymással. Rengeteg vicces és meglepő momentuma van a próbáknak, főleg az improvizáció miatt, és pont ezért nagyon sok játékosság és újszerűség van a darabban. Szórakoztató, hogy mindig van egy új réteg, amikor nem tudod, hogy a társad most oda fog lépni eléd, és rá fog állni a válladra. Folyamatosan résen kell lenni. Az improvizációk során néha olyan dolgok jönnek össze, amit sose tudtunk volna megkoreografálni.

A közmegegyezéses valóságot kutatjátok. Mire jutottatok eddig?
Nagyon kell figyelned, ráadásul hat felé. Lehet, hogy épp háttal vagy valakinek, és tudni kell, hogy láncolatban, hálózatban működik ez a figyelem közöttünk. Van olyan, amikor nem történik meg a közmegegyezés, hanem valaki vezet, dönt, de olyan gyorsan reagálunk rá, hogy ne váljon ki. Bármi is történjen, fel kell zárkózni, alkalmazkodni kell. Már egy ideje együtt van a csapat, tudjuk, mire lehet számítani a másiktól, ismerjük az apró jeleket és tudjuk, hogy mit jelent egy érintés vagy egy nézés.

Te milyen pozíciót töltesz be a csapatban?
Nagyon remélem, hogy mindig másmilyet. Szeretem azt keresni, ami még senkinek nem jutott eszébe, amire még senki nem gondolt. Élvezem, ha minél többféleképpen kipróbálnunk egy-egy jelenetet. De azt nem mondanám, hogy az az én szerepem, hogy újítsak. Sokszor csupán más ötletét segítem érvényesíteni. Nagyon érdekes ebben a próbafolyamatban az, hogy nem fixáltunk le egy koreográfiát, amit begyakoroltunk, hanem mindig az újat keressük. Szerintem az a jó, ha változtatod a csoportban betöltött helyed.

Fotó: Jurányi Ház

Fotó: Jurányi Ház

Nincs története az előadásnak, de szerkezete biztos van. Mit lehet elárulni arról?
Az alapkoncepció az, hogy heten alkotunk egy egységet, ezen a vonalon könnyű lesz elindulnia a nézőnek. Minden szituációban arra törekszünk, hogy ez az egység maradjunk. Vannak különböző helyzetek, mozgásformák, amikben másképp működünk együtt, másképp reagálunk egymásra. Talán ez az egésznek a varázsa, hogy a jelenetek látványa különböző, de minden mozgásformában meg lehet találni azt, amitől van egy közös lüktetés.

Hogy álltok most a próbafolyamattal?
Nagyon izgalmas szakaszba érkeztünk, mert bevonultak a terembe a zenészeink is, Mózes Zoltán és Tóth Mátyás, akik új színt adnak az egésznek. Eddig külön gyakoroltuk a jeleneteket és most már kezdenek összeállni a részek.

Mióta foglalkozol tánccal?
Hét éves koromban anyukám elvitt gyerekbalettra, akkor évekre ott ragadtam, aztán kamaszként már a modern, kortárstánc érdekelt. Tehát a gimnázium óta foglalkozom tánccal komolyabban, azelőtt, csak hobbi volt. Az érettségi után három évig képzésre jártam. Ebben az évadban pedig kerestem a workshop-lehetőségeket, és végül az Amőba is így jött, mert egy workshopon találkoztunk Csillával, aki később elhívott a próbatáncra. Úgy alakult az évem, ahogy reméltem, életem első képzésen kívüli produkciójában vagyok benne.

Kik voltak a mestereid?
Legfőképp Hámor József és Maday Tímea. Ők a lelke és motorja annak a képzésnek, ahol két évig táncoltam.

Garádi Gréta / Fotó: Jurányi Ház

Garádi Gréta / Fotó: Jurányi Ház

A tánc mellett itt dolgozol jegypénztárosként. Hogy kerültél a Jurányi Házba? Milyen itt lenni?
Az előbb említett képzés miatt voltam itt először. Szerettünk a Jurányiban próbálni, mert ez egy emblematikus, utánozhatatlan hely. Követtem a Jurányi munkásságát, előadásokra is jártam, és láttam, hogy új embereket keresnek a Füge csapatába. Akkor én még képzésen voltam 9-től 3-ig, de meghirdettek egy olyan pozíciót, ami hétköznaponként 4-től 8 óráig jelent elfoglaltságot, ilyen egyszerűen dőlt el, hogy hova jelentkezem. Nem volt jegypénztárosi tapasztalatom, úgyhogy beleírtam a motivációs levélbe, hogy gyorsan tanulok, és nagyon szeretnék bekerülni. Elhitték. Most ezt bizonyítom napról-napra. Nagyon szeretem a Házat és a közeget. Azt érzem, hogy még nagyon sok feladat érdekel. Idejöttem jegypénztárosként, de végig szeretnék menni a Házban, akár minden zegén-zugán dolgozni. Kipróbálni, hogy milyen ez a hely jobbról, balról, az első emeletről, a másodikról, az ablakból, az irodából…

Ha úgy nézzük, a második lépcsőfok már meg is van, hiszen ősztől a pénztárban is dolgozol a Füge Irodában.
Igen. Megosztottam tavaly ezt a gondolatomat Rozgonyi-Kulcsár Viktóriával, és mondta, hogy szívesen ad nekem több feladatot, így lettem a gazdasági jobb kéz, illetve néha bal kéz, mert ketten csináljuk.

Muszáj megkérdeznem: te milyennek látod a Ház közösségét? Azt már mondtad, hogy utánozhatatlan és emblematikus ez a hely.
Nagyon szabad és kellemes a környezet, de nem szabad elfelejteni, hogy ez mégis csak egy intézmény. Empatikusnak kell lenni egymással, hiszen rengetegen vagyunk egy kis helyen, mind másmilyenek. Egyszerűen meg kell azt érteni, hogy ha te 20 percet késel, akkor nem engednek be az előadásra, mert megzavarod az előadót és azt a 140 nézőt, aki pontosan érkezett. Hiába ez egy szabad hely, behozhatod a kutyádat, de meg kell néha fognod, és figyelned kell, mert ha kirohan a Mocorgóból egy két éves, és meglát egy csaholó, egyébként jóindulatú orosz agarat, akkor nem biztos, hogy mindenki jó élménnyel hagyja el a házat. Szóval szerintem sok megértés kell egymás felé.

Kérdezett: Bordás Katinka / Jurányi Latte