Rovó Tamás táncművész: “Nagyon sok munka és kitartás kell”

2019 június 08. szombat, 8:12

23 éve alapította Győrben a Megadance csapatát, a táncszínházi csoport tíz éve lett fehérvári. Ezt az időszakot gálaműsorral ünneplik június 8-án. Többek közt erről kérdezte Rovó Tamást az fmc.hu.

Az fmc.hu cikkéből:

“Tizenkilenc éves koromban leszerződtem a győri színházhoz, de gondoltam, emellett kéne még valamit csinálni. Gondoltam, miért ne csinálhatnám ugyanazt, mint az édesapám. Bementem egy művelődési házba, és előálltam a tánccsoport gondolatával. Nézett rám az igazgatónő nagy szemekkel, szerintem nem gondolta, hogy ebből hosszútávon komolyabb dolog lesz, de végül első körben húsz fő jelentkezett a tánccsoportba. Hála istennek hat-nyolc év alatt százötvenre nőtt a tanítványaim létszáma, majdnem minden nap tanítottam valahol” – mesélte Rovó Tamás.

Rovó Tamás / Fotó: fmc.hu

“Engem a tánc azért is motivál, mert megfogadtam, hogy szeretnék hagyni valamit magam után, és olyan dolgot kell csinálni, ami maradandó. Azt gondolom, hogy jó úton járok, hiszen nagyon sok fiatalt tanítottam meg táncolni. Van olyan tanítványom, aki Rotterdamban, az egyik leghíresebb balett együttesben táncol. Ez azért nagy büszkeség, mert ő az én hatásomra kezdett el a tánccal komolyabban foglalkozni, sőt, mielőtt jelentkezett a balettiskolába, a szülei megkérdezték a véleményemet. Azt mondták, hogy amiatt szeretne táncos lenni, amit nálam tanult, tapasztalt. A fő célom mindig az volt, hogy minél több emberrel megszerettessem a táncot” – hangsúlyozta Rovó Tamás.

A kérdésre, van-e perspektíva a táncban egy mai fiatalnak, így válaszolt: “Általában a művészeti pálya nagyon nehéz ma, de kitartással és szorgalommal van rá esély, hogy az ember sikeres legyen és meg is éljen belőle. Nagyon sok munka, nagyon sok kitartás kell hozzá, és nagyon sok időt kell rászánni. A feleségem bár szakmabeli, most otthon van a kislányunkkal, és bizony van úgy, hogy este tízkor érek haza, és reggel hétkor már el is indulok otthonról. Nagyon becsülöm őt, és a nőket általában, hogy ennyi mindent magukra vállalnak. Nyilván vannak könnyebb időszakok, amikor kevesebbet dolgozom, mert kevesebb előadás van, de a jellemző az, hogy szeptembertől júniusig reggeltől estig színház, mellette tanítás, szervezés. Most is amikor szabadidőm van, készülök a Megadance gálára, intézem az ajándékokat, a plakátokat, és még sok mindent. Azt hiszem az a fontos, hogy az a munkám, amit szeretek, mert nem nagyon foglalkozom mással a táncon kívül. Nem hiányozhat az életemből az alkotás folyamata, és az, hogy mindez színházban történjen, mert az olvasópróbától a premierig mindent szeretek.”

A teljes interjú itt olvasható.