“Ötven éve vagyok a pályán” – Trokán Péter válaszolt

2019 június 11. kedd, 7:41

A legelső pillanattól családias színházi létben élt, később is mindig ezt kereste. Trokán Pétert a Revizor kérdezte.

A Revizor Online cikkéből:

“Pályakezdőként Kecskemétre szerződtem – ez volt életem legnagyobb szerencséje. Radó Vilmos volt az igazgató, aki régi színházi családból származott. Klasszikus színházat csinált, és én azt a romantikus színházi életet kaptam indulásképpen, amire mindig vágytam. Aztán odaszerződött Ruszt József, aki szintén fantasztikus pali volt, úgyhogy első pillanattól otthonunk lett a színház. Nyolc évig játszottam ott, de alig ismertem valamit a városból, mert állandóan a színházban voltunk. A legelső pillanattól ebben a családias színházi létben éltem, később is mindig ezt kerestem” – mesélte Trokán Péter.

Trokán Péter / Fotó: Mészáros Zsolt

A színész úgy fogalmazott, hogy jött-ment a színházak között, volt a Nemzeti Színházban, a József Attilában… “Nem is játszottam rosszakat, de munkahely lett, mentem is tovább. Sopronban és Veszprémben is találtam valamit ebből a hangulatból, aztán jött újra a Nemzeti és Szombathely Jordánnal, aki 45 éve a barátom. Fantasztikus évek voltak. Ruszttól tanultam, hogy egy színésznek tíz év után el kell menni egy színházból, mert amikor már egymás lábszagát is ismerjük, az nem jó. Arra nagyon büszke vagyok, hogy közösen tettük a szombathelyi színházat olyanná, amilyen lett, hiszen az alapítók közé tartozom. Én voltam a legidősebb színész, körbevettek a fiatalok. Olyan volt, mint kezdőként a Nemzeti stúdiójában, amikor előadás után a Kállai vagy az Avar a büfében megkínált bennünket fehérdobozos Kent cigarettával. Ez óriási dolog volt, mert csak Fecskét lehetett kapni, vagy Symphoniát – a szombathelyi társulati lét is nagyon sokat adott nekem” – mondta Trokán Péter.

A színész néhány hete érdemes művész lett. A kérdésre, hogy ilyenkor összegez-e, így válaszolt: “Persze, ráadásul ötven éve vagyok a pályán, ilyenkor az ember elgondolkodik. Most amúgy is pörgetem magamban vissza az éveket, egy barátommal dolgozunk egy sűrített naplófélén, elég érdekes visszaidézni dolgokat. Gondolkodom azon is, hogy kellene írni valamit a vidéki és a pesti színészi élet különbözőségéről. Annak idején kötelező volt néhány évet vidéken tölteni, akkor azt gondoltuk, hogy majd összeérnek a dolgok, de nem. Érdekes lenne végigelemezni, hogy miért nem. Majd ha igazi nyugdíjas leszek, lehet, hogy rászánom magam, nagyon tanulságos lenne. Kaposvár kapcsán beszélgettünk egyszer erről, valaki azt mondta, hogy lám, ledőlt a fal a vidéki és pesti színházi élet között. Igen, válaszolt a Ruszt, de a téglák ránk estek, a vidéki oldalra.”

A teljes interjú itt olvasható.