“Szinte bolondjai lettünk egy álomnak” – Nagy Viktor válaszolt

2019 június 19. szerda, 15:31

Tizennegyedik évadát kezdi a Kultkikötő. Nagy Viktor alapító-igazgatóval a kezdetekről, a “fejbe vágó” előadásokról és a jövőbeli tervekről is beszélgetett a Demokrata.

A Demokrata cikkéből:

“Tizennégy évvel ezelőtt a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja voltam mint színjátszó, és a barátaimmal találtunk egy elhagyott élményteret a Balaton déli partján. Ez volt a földvári nagyszínpad és a csaknem ezer férőhelyes nézőtere, ahol ugyan nyakig ért a fű, mi mégis úgy éreztük: a hely régóta csak arra vár, hogy egy alkotócsoport végre bevegye magát oda” – mesélte a kezdetekről Nagy Viktor.

Nagy Viktor / Fotó: Sebestyén Blanka

“Az első időkben a saját kis vagyonunkat tettük bele a felújításba; emlékszem, én magam is a nagyon alacsony színészgázsimból fizettem például a térkövezést, mellette nyírtam a füvet, kapáltam, fűrészeltem, és persze fel is léptem, ha kellett. Szinte bolondjai lettünk egy álomnak, annak, hogy a Balaton igenis szólhat többről, mint a strandról, a sörről és a lángosról. Pedig akkoriban senki nem kecsegtetett minket támogatási ígéretekkel. Igaz, a város annyiban rögtön mellénk állt, hogy tíz évre ingyen megkaptuk a területet. Ez volt 2006-ban, a mostani szerződésünk pedig már 2030-ig szól” – számolt be a Kultkikötő alapítója.

Az igazgató szerint a kultúr-tao megszűnése hosszú idő után újból likviditási problémák elé állította őket, hiszen az új finanszírozási döntések a minisztériumban már megszülettek, de a megítélt pénzek még nem jutottak el a színházakhoz, társulatokhoz. “Nekünk meg főleg nyári játszóhelyként – bár következő lépcsőfokként dolgozunk a szezon egész évre való kitolásán, illetve a jellemzően befogadói működés mellett minél több saját produkció létrehozásán – éppen most lenne a legnagyobb szükségünk rá. De nem izgulok, mert tudom, hogy ez is meg fog oldódni. Kultkikötő akkor is volt, amikor még közel sem jutott ennyi állami pénz kultúrára. És ha ezután sem jut, maximum visszamegyünk a kezdetekhez: magunk nyírjuk a füvet, és megkérjük a rengeteg barátunkat, hogy jöjjenek el hozzánk fellépni. Csak úgy, ingyen, a színház mérhetetlen szeretete okán” – fogalmazott a direktor.

A teljes interjú a Demokratában olvasható.