Kőszegi Ákos: “A csillogás a nézők szemében, megkönnyíti a munkát”

2019 június 28. péntek, 7:22

Színpadon játszik, szinkronizál és filmezik, ráadásul az operett műfajában is kipróbálta magát. A kecskeméti Katona művészét a Családinfó Magazin kérdezte.

A csaladinfo.hu cikkéből:

Leginkább prózai színészként láthattuk, de az utóbbi években olyan zenés darabok is megtalálták, mint a Csárdáskirálynő. “Ha valaki az gondolja, hogy nekem ezt el kell játszani, én nem állok ellen. A sok érfelvágós darab után az ember néha vágyik arra, hogy egy kicsit könnyedebbnek tűnő műfajba kóstoljon bele. Én pontosan tudom, hogy az ének- és tánctudásom csekélyebb, mint tanult társaimé. Azonban nagyon élvezem, ugyanazt érzem, mint a kriminél. A csillogás, amit látok a nézők szemében, megkönnyíti a munkát. Mérhetetlen nagy közönség és szakmai siker volt itt Kecskeméten a Csárdáskirálynő, ötvenszer játszottuk el. Én magam is meglepődtem, hogy ez nekem milyen jól áll, és nagyon élveztem. Természetesen az első előadások még félelemmel teliek voltak, mert tartottam az énekléstől, de aztán egyre magabiztosabb lettem. Azt azért tudni kell, hogy nagyon nehéz műfaj az operett” – mesélte Kőszegi Ákos.

Kőszegi Ákos / Fotó: Bielik István, Origo

A színész azt is elmondta, mennyire követi a szinkronszerepei sorsát. “Természetesen belenézek időnként, hogy tudjam milyen a hangzása. Ezt nemcsak a tévében teszem meg, hanem a stúdióban is már ellenőrzöm magam. Néha megnézek azért is egy-egy epizódot, hogy kikapcsoljon, de leginkább szakmaiságból követem a filmeket” – árulta el a kecskeméti színház művésze.

Arra a kérdésre, hogy a színpad, szinkron, film hármasból melyik a szíve csücske, Kőszegi Ákos így válaszolt: “Az embernek van három gyereke, melyiket szereti jobban? Én mindig arra törekszem, hogy azt szeressem a legjobban, amelyiket éppen csinálom, azonban szerintem a színész színpad nélkül nem teljes színész. Az, hogy egyre több filmben, sorozatban dolgozhattam, nagy öröm. A szinkront nehéz elsajátítani. Ahhoz, hogy jól csinálja az ember, évek kellenek. Hosszú idő után kezd örömmé válni. Amikor többet forgattam, és kimaradt egy ideig a szinkron, a visszatérés után egy kicsit felületesebben kezdtem neki. Én magam észrevettem, és mondtam, hogy állj! Ezt valaki hallgatja, nem lehet vele kitolni. Nagyon hamar leállítottam magam, és a mai napig a lehető legnagyobb minőségben és odaadással igyekszem szinkronizálni.”

A teljes interjú itt olvasható.