“Estéről-estére mindent nulláról kezdek” – Tóth Ildikó válaszolt

2019 június 30. vasárnap, 7:49

Pályáját a Radnótiban kezdte, Székely Gáborral tartott az Új Színházba, majd több mint másfél évtizedig társulaton kívül létezett. 2015-től Székesfehérvárra szerződött. Tóth Ildikót a Színház.net kérdezte.

A Színház.net cikkéből:

Arra a kérdésre, hogy mennyire tudott “együtt menni” A vágy villamosa hazai viszonyokra, a rendszerváltás idejére adaptált rendezői koncepciójával, Tóth Ildikó így válaszolt: “Először idegenkedve fogadtam, hogy Bagó Bertalan rendező és Tucsni András dramaturg 90-es évekbe helyezték Williams darabját. Aztán megértettem, a leglényegén ez mit sem változtat, csak a couleur locale más. A párhuzamosság működik a 40-es évek Amerikájával, a második világháború utáni évekkel, amikor az életrevaló emberek túlélték a régi rendből való átmentet a még nem kialakult újba, a gyengébbek pedig tönkrementek. Magyarországon a rendszerváltással megjelent a fekete piac, az élelmeseknek az új meggazdagodás reményét kínálta, a zavarosban lehetett halászni, ez mások számára egyéni tragédiákat hozott.”

Tóth Ildikó / Fotó: Mónus Márton, MTI

Tóth Ildikó az interjúban arról is mesélt, hogyan élte meg a fordulat éveit. “1990-ben diplomáztam. A fiatalság, az élni akarás energiája mindenen keresztül repített. Az én színészgenerációmnak még kijutott az, hogy a meglévő színházi rendben egy biztos talajról dobbanthatott. A maiaknak ez már nem adatott meg. Bizonyos szempontból mondhatom, milyen mákom volt, bizonyos szempontból meg sokkal sérülékenyebb vagyok. Ha olyan helyzetbe kerülök, ahol mint a farkasnak menni kell előre, védtelenebbnek, kiszolgáltatottabbnak érzem magam. Ilyen szempontból abszolút megélem Blanche kiszolgáltatottságát” – hangsúlyozta a színésznő.

Több mint 15 évig volt szabadúszó. A színésznő elmondta, mindenképpen gazdagodott azáltal, hogy sokféle gondolkodással, színházi formával találkozott. “Megerősítette a nyitottságomat és a kíváncsiságomat. Minden más befogadásától, ami eltér attól, amit én gondolok, képzelek vagy szeretnék megvalósítani, nem sérülök, hanem gazdagabb leszek. Ezt tanította a szabadúszás. A hátránya meg az volt, hogy elmaradt a tudatos és úgymond folyamatos pályaépítés, ami igazából soha nem is érdekelt. Korábban csinálták helyettem mások, a Radnótiban Bálint Andrásék, az Új Színházban Székely Gábor, mostanában pedig Szikoráék. Soha nem tudtam magam jól helyezgetni, ennek nyilván vannak következményei” – fogalmazott a Vörösmarty Színház művésze.

A teljes interjú itt olvasható.