Kiss János: “Semmi értelme egymásnak adni a díjakat”

2019 július 09. kedd, 8:11

A Győri Balett alapítása és elmúlt 40 éve egyaránt sikertörténet. Kiss János Kossuth-díjas táncművész-igazgatót a Magyar Nemzet kérdezte

“40 éve jöttünk Győrbe, az egész történet olyan, hogy ha az ember belegondol, el sem hiszi. Mint minden balettet tanuló gyermeknek, nekem is az volt az álmom, hogy az Operában táncoljak. A szemben lévő épületben tanultunk, már első évfolyamos korunktól ott statisztáltunk gyerekszerepekben kilenc éven keresztül, gyakorlatilag ott nőttünk fel. Reggel nyolctól kezdődtek a szakmai órák, este hatkor fejeztük be a sulit, utána, ha előadás volt, mentünk az Operába. Gyerekfejjel ez valami egészen fantasztikus volt. Akkoriban az orosz klasszikus balett volt repertoáron, meg egykét Harangozó-darab és Seregi-koreográfiák. Lőrinc György, az Operaház igazgatója meghívott egy Béjart-előadást. Mondta nekünk, hogy Brüsszelből jöttek, és hogy ott teljesen más a táncos kultúra, de ki tudta, hogy hol van Brüsszel vagy ki az a Béjart? 15- 16 évesek voltunk. Beültünk a Tűzmadár főpróbájára, ami olyan érzéseket váltott ki belőlünk, amilyeneket korábban nem tapasztaltunk. Akkor láttuk először Markó Ivánt, aki már kint táncolt” – mesélte Kiss János.

Kiss János / Fotó: Kisalföld

“Olyan forradalmi hangulat alakult ki, hogy a balettintézet igazgatója, Kun Zsuzsa másnap szólt, hogy fejezzük be ezt a vircsaftot, mert baj lesz. Markó Iván visszament Brüsszelbe, mi pedig Krámer Gyurival azon fantáziáltunk, hogy milyen jó lenne együtt maradni, de hova menjünk, mi legyen, hogy legyen? Az egyik évfolyamtársunk édesapja szólt, hogy Győrben új színház épül. Amikor Markó itthon vendégszerepelt, felkértük, hogy ő legyen a vezetőnk. Így kezdődött” – árulta el Kiss János.

Arra, hogy 12 év után Markó Ivánnal kenyértörésre került a sor és ő lett az igazgató, úgy emlékezett: “Minden ment a maga útján, kívülről nem látszott semmi baj, de 1991 nyarán, egy hosszú éjszakai beszélgetés után reggel Markó nem jött be a színházba. Felesége – a díszlet- és jelmeztervezőnk -, Gombár Judit rohant be zokogva, hogy Iván összepakolt és elment. Másnap a reggeli Kurír címlapjáról értesültünk: Markó Iván elhagyta a Győri Balett társulatát, és letiltott minden darabot. Valójában itt álltunk egy romhalmaz tetején. Az 1991-es évet nem kívánom az ellenségemnek sem, de a városvezetés és a közönség szeretete átsegített bennünket a nehézségeken.”

Annak kapcsán, hogy immár 15. alkalommal rendezték meg a Magyar táncfesztivált, elmondta: “Először négy nappal indultunk, fontosnak tartottuk, hogy legyen néptánc, kortárs tánc, balett, és szerettük volna, hogy legyenek jelen a társművészetek is. Akkora volt a siker, hogy 2007-ben azt javasolták a város vezetői, hogy csináljuk évente! Egyre többen akartak fellépni, egyre nagyobb rangot nyert a fesztiválunk. Át kellett gondolnunk, hogy mi a célunk a fesztivállal, akarunk-e díjakat adni, legyen-e zsűri. Az első két évben ugyanis volt zsűri, de úgy láttam, hogy semmi értelme egymásnak adni a díjakat, mindenki mindenkit ismer, ezért elhatároztuk, hogy a fesztivál kizárólag az értékek felmutatásáról szóljon.”

A teljes interjú ITT olvasható.