“A mi Don Juanunkban nincsenek egykulcsos megoldások” – Interjú Herczeg T. Tamással

2019 július 12. péntek, 7:00

Jakab Tamás, Csákányi Eszter, Kulka János, Bodrogi Gyula, Zsótér Sándor és Szegedhez köthető művészek lépnek színre Moliére mély filozófiai kérdéseket és humort is vegyítő darabjában, melynek premierjét július 19-én tartják az Újszegedi Szabadtéri Színpadon.

Az előadás már jóval a bemutató előtt felkeltette a közönség és a színházi szakma érdeklődését, a jegyeket pedig olyan iramban kapkodták el, hogy a szervezők megnyitották a főpróbát is a nézők előtt. A Don Juanról az előadás egyik rendezőjével egyben a Szabadtéri igazgatójával, Herczeg T. Tamással beszélgettünk.

L. Horváth Sárival közösen viszik színre Moliére Don Juanját, Petri György fordításában. Milyen gondolatokból indultak ki, amikor elkezdtek dolgozni az előadáson?

Moliére műve nem mentes az iróniától, de tele van filozofikus gondolatokkal, és alapvetően az elmúlásról beszél. Kemény téma. Az élet különböző kalandokat, kísértéseket vet elénk, de az ezekkel és önmagunkkal való szembenézés már nem egyszerű játék. Számunkra erről beszél a darab. József Attilával szólva: “Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”

Milyen színpadi világot álmodtak meg ehhez?

Szakrális érzetű, konkrétumoktól mentes látványt találtunk ki, letisztult térformával. A jelmezekért és a díszletért Bianca Imelda Jeremias felel. Hatalmas, operai jellegű díszettel fogunk dolgozni, hat méter magas falakkal, és számtalan olyan meglepetés látványelemmel, amit nem érdemes előre lelőni a nézőknek. A fényekkel, hanghatásokkal különleges atmoszférát szeretnénk teremteni, de a látvány mellett erős hatása lesz Szirtes Edina Mókus zenéjének is, aki – hasonlóan a tavalyi Úrhatnám polgár bemutatónkhoz – kimondottan ehhez az előadáshoz alkot.

Nem szokványos – bár nem is példa nélküli – hogy két rendező dolgozik egyszerre egy darabon. Hogy alakul a közös munka ebben az esetben?

Nagyon jól dolgozunk együtt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ez már a negyedik közös bemutatónk lesz. Érdekes módon nem hátráltat, sőt segít például a férfi és női látásmód közti különbség. Átfogóbban tudjuk megvitatni a darab által felvetett kérdéseket. Ugyanez igaz a közöttünk lévő korkülönbségre is. Sári sokoldalú, nagyon tehetséges művész – íróként is, nem csak rendezőként. Idén második alkalommal nyerte el drámájával a POSZT-on a Színházi Dramaturgok Céhének Vilmos-díját. Biztos vagyok benne, hogy jelentős színházi pályát fog bejárni.

Na jó, de mi a munkamegosztás a próbákon?

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy minden jelenetnek, vagy próbanapnak megvan a vezető rendezője. Előtte természetesen mindent megbeszélünk, de aznap a művészek felé már egyértelműen kommunikálni kell, hogy ki adja az instrukciókat.

A közös színházi gyökerek is segítenek a harmonikus alkotásban, gondolom.

Való igaz, közösek a gyökereink Sárival: a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, Bocsárdi László osztályában végeztük a rendező szakot. Bocsárdi markáns színházi világa eltér az itthon megszokottól. Amit onnan hoztunk, és egyértelmű törekvés most is mindkettőnk részéről, hogy a műnek megszólalni nem feltétlenül a színpadon kell, sokkal inkább a nézőben. Az érzetek megfogalmazására törekszünk. Sári és én is úgy szeretünk dolgozni, hogy a megidézésnek nagyobb jelentősége legyen, mint annak, ami a közönség nélkül is meg tud történni a színpadon.

Mit jelent ez a Don Juan világára nézve?

Nem bútoroztuk tele reális tárgyakkal a teret. Általában jellemző a Don Juanra, de a korábbi munkáinkra is, hogy a színpadi eszközök, tárgyak használata nem egyfunkciós és nem reális. Egy kádat, egy dinnyét sokkal nagyobb relációban lehet értelmezni, mint azok saját jelentéstartalma engedné. A mi Don Juanunkban nincsenek egykulcsos megoldások.

Nehéz dolgokról beszélünk már egy ideje, amelyek eltérhetnek a könnyed, nyáresti szórakozásra vágyók igényeitől.

Ezzel az előadással nyitjuk újra a két éve, a liget rekonstrukciója miatt kényszerűen zárva tartó Újszegedi Szabadtéri Színpadot. Nem akarom letagadni, hogy nagy a tét. Abból a szempontból is, hogy sikerül-e megtalálnunk az egyensúlyt a nyáresti szórakoztatás és a darab mélyebb filozófiai síkjai közt. Abban hiszünk, hogy bár Moliére műve nem feltétlenül tiszta komédia, a felkért színművészek – a drámai mélység mellett – a humort is zseniálisan tudják kidomborítani a műben.

r Jakab Tamás korábban emlékeztetett arra, hogy Don Juan egyébként sem fiatal szépfiú szerep, az újszegedi bemutatóban mégis szokatlan a karakterek kora. Miért döntöttek így?  

Valóban a szokásosnál eggyel érettebb korú színészeket kértünk fel a szerepekre, méghozzá az elmúlás tematika miatt. Ez a faktor azonban, amint színre lépnek ezek a nagyszerű művészek, majdhogynem mindegy is lesz. Olyan erő van abban, ahogyan léteznek a színpadon, hogy azt csak mérhetetlen csodálattal lehet figyelni. Kulka János játssza a mi előadásunkban a kőszobrot, a Don Juan által megölt kormányzót, aki visszatér a sírból, és magával viszi gyilkosát a pokolba. János megrázóan erős színpadi jelenléttel működik ebben a jelenetben, melyet Mókus zenéje tesz majd igazán hatásossá. Bodrogi Gyula játéka az általa játszott apa mély, drámai mondanivalója mellett számos alkalommal lesz poénok forrása is. Mérhetetlenül pontos ritmusérzékkel veti be a humort a dráma mellé, minket is meglepve sokszor. Zsótér Sándornak ugyan csak egyetlen jelenete van, de a darab egyik legnagyobb mélységét feltáró pillanata az övé, és egészen döbbenetes színpadi jelenlétet mutat fel ebben. Csákányi Eszternek a precizitása mellett hihetetlen, az egész színpadot letaroló energiái nyűgöznek le minket újra és újra. Nagybetűs művész ő.

Számos Szegedhez köthető színész is látható a darabban, akikkel dolgoztunk már együtt, például az Úrhatnám polgárban. Jakab Tamás a város egyik rajongott színészegyénisége, aki korábban Emir Kusturica színházában is elismert alkotó volt évekig. Sorbán Csaba sokáig volt a szegedi társulat tagja, jelenleg Erdélyben működik. Sganarelle-je tűpontosan tudja láttatni a Juani figura megdöbbentő, furcsa dekadenciáját. Ő segít majd minket a szembesítésben.