Vasvári Csaba: “Szentendrén az egy négyzetméterre jutó alkotók száma meghaladja az országos átlagot”

2019 július 30. kedd, 7:38

Július eleje óta tart a Szentendrei Teátrum 50. évada. Az 1969-ben alapított nyári színház igazgatóját a Magyar Hírlap kérdezte.

Arról, hogy mérföldkőnek tekinthető-e egy színházi fesztivál életében az 50. születésnap, elent-e nagyobb biztonságot, állandóságo Vasvári Csaba elmondta: “Fogós kérdés ez. 50 év egy ember vagy egy színház életében mindenképp mérföldkő, fontos dolog. Egyfajta elfogadottságot jelent, éppúgy tiszteletet válthat ki, ahogy egy ötvenéves ember is rászolgálhat a tiszteletre. Alapot adhat arra, hogy komolyabban vegyenek bennünket. Fél évszázad azért már más súllyal esik latba – noha már egy hároméves kezdeményezést is komolyan lehet venni: ott van például a Sztalker Csoport, akik fiatalok, pár éve indultak el a pályájukon, mégis nagyon elismertek szakmailag. Arra nehéz válaszolni, hogy ez a múlt nagyobb biztonságot jelent-e, hiszen a biztonságot nem mi teremtjük meg, hanem kapjuk fentről – de persze próbálunk mindent megtenni ennek érdekében, hogy a Teátrum a következő ötven év alatt is úgy működjön, ahogy az a nemrég felderített múltnak “dukál”. Az eredményeket a Jóisten adja, de nekünk meg kell dolgozunk értük.”

 Vasvári Csaba a Karinthy kabaré művészeivel. A képen Hajdu Steve, Udvaros Dorottya, Elek Ferenc, Kamarás Iván és Balázs József zongorista látható

Arról is nyilatkozott a direktor, hogy az 50. születésnap apropóján komoly színháztörténeti kutatást folytattak, illetve elindították a Teátrum50 honlapot, amelyen digitalizálva hozzáférhetőek az eddigi előadások színlapjai, plakátjai, jelenetfotói, és amelyre feltöltenek majd rá előadás-elemzéseket, tanulmányokat is: “Nem vagyok az a kifejezett “emlékmegőrző kisiparos”, ám amikor 2016-ban átvettem a teátrum vezetését, már kiszámítható volt, hogy három év múlva lesz az ötvenéves jubileum. Ez elégnek tűnt arra, hogy időben megtett előkészületekkel 2019-re feldolgozzuk a színház múltját, történetét. Elkezdtem tapogatózni a szakmában, hogy jó kutatásvezetőt találjak, és végül 2017- ben, Timár András színháztörténész vezetésével elindult a projekt. Így az idei évad elejére, már láttuk az előzményeket, a végére pedig, ha húzósan is, de remélhetőleg látni fogjuk a tanulságokat is. Az ötven év összes bemutatóját rendszereztük és feldolgoztuk, minden fellelhető dokumentummal (színlap, plakát, műsorfüzet). Bár komoly állományvesztés volt az évek alatt, mégis egyedülálló gyűjteményt sikerült felépítenünk.”

Vasvári Csaba arról is beszélt, hogy Szentendre befogadó város, amely mindig képes a megújulásra, arra, hogy időről időre újraálmodja magát. “Mindig nyitott volt az izgalmas újdonságokra, rengeteg fiatal zseni alkotott itt, a frissen végzett színművészetis hallgatók, az alternatív, formabontó fiatal rendezők otthonra találtak a városban, ami kijelölt egy ösvényt. Mindennek több oka lehet, aminek boncolgatására a kultúrtörténészek hivatottak, nem én. De nem véletlen, hogy a városvezetés ezzel a tematikával adott be pályázatot az Európai Örökség Cím elnyerésére: ez a kulturális sokszínűség képezi a pályázat alapját, Szentendre ettől olyan, amilyen: lendületesen keresi az újat, a meglepőt. Itt az egy négyzetméterre jutó alkotó- vagy előadóművészek és kultúrafogyasztók száma jóval meghaladja az országos átlagot. Így van egy jól bejáratott helyi közönségbázisunk; a város – az időről időre megfogalmazott kritikák ellenében is – mindig fontosnak tartotta a színházat. Ehhez persze hozzájárul a főváros közelsége is” – fejtette ki az igazgató.

Az évad harmadik premierjéről, Molnár Ferenc Liliomjáról is beszélt, amely a Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház koprodukciójában készült. “A Liliom szerintem egy nagyon szép, különleges előadás lett, Szokol Judit rendezése. A hentes lánya monomusicalt is ő vitte színpadra Gubik Petrával két héttel ezelőtt. Rusznák Adrienn Julika alakítását pedig feltétlenül látni kell, aki teheti, menjen el Dunaújvárosba, és nézze meg, ha nálunk nem látta. Érdekes, hogy az előadásnak mennyire jót tesz a sok női alkotó (rendező, dramaturg, látványtervező), egészen másképp fogalmazzák meg a darabot. Bemutatóink közül hátra van még a Petőfi-játék, amelyben tizenegynéhány, street workout pályán edzett fiatal robban be a színpadra, és éli újra Petőfi utolsó éveit. Csak fiatalok lesznek a színpadon, zenés, energikus előadás lesz, amely ennek a mindenki által ismert, vagy ismerni vélt múltnak nem szokványos aspektusát tárja fel. Olyan figurák, pillanatok kapnak hangsúlyt, amelyek más megvilágításba helyezhetik az ismert korszakot – nagyon befogadható formában” – számolt be Vasvári Csaba.

A teljes interjú a Magyar Hírlapban olvasható.

Magyar Hírlap 2019.07.29 – 13. oldal