“A zene és a próza több lesz a másik által” – Villáminterjú Szirtes Edina Mókussal

2019 augusztus 05. hétfő, 7:00

A muzsikus és zeneszerző évek óta jegyzi a Koronázási Szertartásjáték zenéjét. Az alkotó lelkesedéssel mesélt többek között az alkotás folyamatáról, kedvenc tavalyi jelenetéről és megosztotta gondolatait a szövegkönyvről is.

Negyedik éve írja a Szertartásjáték zenéjét. Könnyebb most, mint első alkalommal?
Minden felkérés ugyanolyan nagy felelősség és kihívás, nem könnyít meg semmit sem egy feladat gyakorisága. Ráadásul minden alkalommal újabb és újabb a dramaturgia, vagy lélekállapot, amit átérezve kell megteremteni egy zenei világot, amelyhez a zene történelme, történeti ismerete is roppant fontos! Segítség azonban a helyzet, a Koronázási Szertartásjátékok alkotásában való részvételi tapasztalat, hogy hogyan kell jelen lenni, hogy az alkotás sebességében való “edzettség”, amelyhez tényleg sokat adnak az együtt “átalkotott” koronázási évek.

Már a téma (IV. Béla, Szent Margit) kapcsán születnek meg dallamok, vagy csak a szövegkönyv elolvasása után?
A zenei hangzásvilág már a téma kapcsán megszületett bennem. De természetesen a szövegkönyv az, ami igazán előhívja a dallamokat és Szikora János egész pontos “vezetése” a zene és a dramaturgiai pontok találkozására.

Mi volt az első gondolata miután elolvasta a szövegkönyvet?
Végtelen erő, energia, küzdelem, száguldás emberi sorsok és lelkiállapotok között, rettentő nagy veszteség, fájdalom, káosz, szerelem mindenen átívelő “csodahatalma”. Ezek egyszerre és egymás után…

Van már most kedvenc jelenete?
Még nincs kedvenc jelenetem, mert az születés közben fogalmazódik meg bennem. Tavaly Szent Ferenc lett a kedvencem mindenek felett, de ezt előre nem tudtam, hanem közben kelt életre bennem, ahogyan láthattam, érezhettem.

A próbafolyamatnak melyik részét szereti jobban: az első hangok megszületését, a próbákat vagy, amikor már a helyszínen megszólal a zene?
Az első hangok, amikor már nem csak a fejemben szólalnak meg, hanem amikor meghallgathatom a zenészek által megszólaltatva és amikor ezek helyet kapnak az előadásban. Ahogyan a zene és a próza egyesül, amikor a kettő teljes odaadással és tisztelettel szolgálja egymást: egyik több lesz a másik által, ha az valóban sikerül. Ha nem hivalkodik vagy uralkodik egyik a másik felett.

Mik az ideális feltételek a komponáláshoz? Hogy szeret a legjobban alkotni?
Bárhogy szeretek alkotni, de leginkább művész társaim inspirálnak, a megindító helyzetek, vagy fontos dramaturgiai pontok.

A kor, amelyben az előadás játszódik, mennyire meghatározó szempont a zene írásakor?
Meghatározó a kor természetesen. Sok-sok régi zenét hallgatva készülök olyan zenei világot teremteni, amely a legnagyobb tisztelettel inspirálódig a hagyományokból, de mégis leválaszthatatlan róla a mai kor zenei, intellektuális vagy szellemi, lelki lenyomata. Az, hogy elteltek századok s azóta megannyi sorsfordító helyzet, trauma, az embert egyénileg vagy csoportosan – gondolok itt egy nemzetre – hogyan viselte meg, hogyan faragta s faragja a mai napig. Nem leválasztható a múltunk, de mégis most fakad ki belőlünk, az emlékezet által, melyben mi magunk s a bennünk hordozott jövő lehetősége egyszerre van jelen.

koronazas.hu