Technikai bravúrok a Szegedi Szabadtérin

2019 augusztus 14. szerda, 7:24

Futurisztikus Aidát ünnepelt 8000 néző a Szegedi Szabadtéri Játékokon.

A Nílus hullámzását ledek idézték meg, az énekesek mozgását pedig nyomkövető szimulálta a minél pontosabb hangzásért. A Dóm téri fesztivál ma a hazai operajátszás meghatározó helyszíne, mely missziójának tekinti, hogy lehetőséget biztosítson a világszínvonalú hazai énekesek számára.

Kiemelkedő sikerrel játszotta idei operaprodukcióját a Szegedi Szabadtéri Játékok. A Dóm téri színpadon bemutatott Aidát Kesselyák Gergely formabontó rendezésében láthatták a nézők július utolsó hétvégéjén, többek közt Ádám Zsuzsanna, László Boldizsár, Kálmándy Mihály és Kovács István főszereplésével. Két teltházas estét produkált a darab, márpedig ez a Szegedi Szabadtéri esetében összesen 8000 fő nézőt jelent.

Harangozó Gyula, a fesztivál művészeti igazgatója örül az operaprodukció sikerének, azt mondja, a nézőszám ebben a műfajban kimagasló teljesítmény. “Kesselyák Gergely rendezése a megszokottakhoz képest új, izgalmas megvilágításba helyezte a darabot. Ebben az előadásban nem léptek színre elefántok és tevék, a rendező az egyiptomi közeg egészen másfajta misztikumából indult ki.”

A koncepció valamint a látvány arra koncentrált, hogyan tudta az ókori nép megépíteni a máig titkokkal övezett, földöntúli jelentőséggel bíró piramisokat. Ehhez pedig látványos, ledekkel megvilágított, aszketikus, egyben futurisztikus környezet szolgált. Az előadás egy pontján a Nílus hullámzása nyújtott festői látványt a díszlet hátterében.

“Büszke vagyok arra, amit az elmúlt hét évben a Dóm téri operajátszásért tettünk – utal vissza Harangozó Gyula a korábbi évadok sikereire is. – Ma elmondhatjuk, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok az ország meghatározó operajátszóhelye, “második operaháza”. Mi népszínház vagyunk, ennek értelmében pedig az operairodalom megkerülhetetlen, klasszikus nagy műveit tűzzük műsorra. Tudatosan fordítunk figyelmet arra, hogy magyar énekeseket kérjünk fel, és ha a koncepció engedi, magyar nyelven játsszuk az operákat. Missziónak tekintjük, hogy az egyre kevesebb fellépési lehetőséggel bíró hazai, világszínvonalon teljesítő művészeknek lehetőséget biztosítsunk.”

Az Aidából Ádám Zsuzsannát emeli ki: a fiatal szoprán első nagy kiugrása volt az etióp hercegnő szerepe, a művészeti igazgató nagyívű karriert jósol neki, és azt mondja: mindenkinek tátva maradt a szája énekesi teljesítményétől.

Hazánkban egyedülálló, a Dóm téren is újdonságnak számító módon élvezhette a közönség Verdi csodálatos dallamait és az énekesek bravúros szólamait. Az újító megoldás lényege, hogy minden egyes hang oda lokalizálható a nézőközönség számára is, ahonnan egyébként fizikai valójában megszólal a színpadon. Ha például az énekes mozog a térben, a hang is követi ezt a mozgást, és ez érzékelhető a 4000 fős nézőtér minden pontján. A különleges technikához speciális hangprocesszort és hangsugárzókat használtak, az énekesek mozgását pedig nyomkövető szimulálta a rendszerben.

A produkció karmestere Pál Tamás volt. Vitathatatlan zsenialitásáról az Aida egyik kritikusa is lelkesen szól, amikor kijelenti: vezényletével együtt lélegzik a színpad és a zenekar, a maestro a darab minden hangjegyét behatóan ismeri, ezt a tudást pedig higgadtan, de erős kézzel tolmácsolja, produkcióját élvezet hallgatni. A szegedi közönség a jelek szerint hasonlóan értékelte az Aida csillagfényes verziójának élményét.