A ki nem mondott dolgok tárhelye – Yerma a Csokonai Színházban

2019 október 05. szombat, 14:11

Federico García Lorca Yerma című, 1934-ben írt balladisztikus drámáját Anca Bradu állította színpadra a Csokonai Színházban. A címszerepben Újhelyi Kingát láthatja a közönség.

Csokonai Színház / Yerma / Fotó: Máthé András

A Csokonai Színház ajánlója:

Yerma és Juan két éve házasok. Gyerekük nincs. A kisközösség, amelyben élnek, pletykálni kezd. Az asszonyok a szájukra veszik Yermát és kiközösítik őt. Yerma szeretne gyereket, de a próbálkozások mind kudarcba fulladnak. Az évek telnek. Yerma egyre kétségbeesettebben vágyik az anyaságra. Megszállottan hajszolja célját, egyre kevesebbet törődve férjével és annak intelmeivel. A becsület azonban nemcsak a férj, hanem Yerma számára is a legfőbb érték, mely mindent felülír.

Csokonai Színház / Yerma / Fotó: Máthé András

F.G. Lorca 1934-ben írt balladisztikus darabja tragikus költemény, mely szenvedélyes líraisággal beszél a nőben rejlő erőkről, lázadásról, vágyakról és vágyak elfojtásáról. A darabot Anca Bradu román rendező állítja színpadra, akit az Antigoné és az Orlando című rendezéseiből ismerhet a debreceni közönség.

Csokonai Színház / Yerma / Fotó: Máthé András

A spanyol költőt, drámaírót gyerekkorától kezdve vonzották a vidéki közösségek szent és a pogány szertartásai. Kivételes zenei érzékenységgel és költői vénával megáldott gyerek volt. Azt az intenzitást, amellyel ezeket a tapasztalatokat megélte, erősítette a tény, hogy egy gyógyíthatatlan betegséggel diagnosztizálták, mégis túlélte gyermekkorát. Már fiatalkorában egy a megszokottól eltérő nézőpont alakult ki benne arról a társadalomról, amelyben élt, de a hagyományok, a saját népe hagyományai iránti szeretete ugyanolyan erős maradt. A diktatorikus történelmi korszak brutalitása ugyanakkor arra sarkallta, hogy a színházán keresztül váljon lázadóvá. Ez az út látszik is a trilógia időbeli fejlődésén: az író egy archaikus világ tragédiájától (a Vérnászban) a saját kora tragédiájáig (Bernarda Alba Háza) jut el. A Yerma valahol ennek az útnak a középén van. Egy darab, melyben a főhősnő egy archaikus világ rabja, a férfiak világának rabja, melyben az a vágy, hogy gyereke legyen, a bűnösség témájává válik.

Csokonai Színház / Yerma / Fotó: Máthé András

Anca Bradu rendezői munkájában azt hangsúlyozta, hogy költői szövegként kezelte a Yermát, a román színház képiségéből kiindulva. Úgy látja, hogy „a diktatúra egy bizonyos formája jelen van a hagyományos spanyol család életében is, mert ezeknek az embereknek a belső szabadságát a becsület nyomja agyon. Az a becsület, amely lelkiismereti kérdéssé válik, és ha túllép egy küszöböt, fojtogató lesz.” Mindezek mellett van még egy probléma, ami a darab végén, mintegy végzetes ütésként jelenik meg: Yerma annyira szeretne gyereket és hisz is benne, hogy lesz neki, hogy abban a pillanatban, amikor rájön arra, hogy meddő ágról származó férjével ez lehetetlen, eldönti, hogy megöli a férfit és ezzel önmagát is elpusztítja. A rendező azt is elmondta, Lorca vészjelzést is ad a Yermán keresztül, amely vészjelzés később beigazolódik: „ha végignézünk a közelmúlt történelmén számos hasonló helyzettel találkozhatunk, hisz egyre erőteljesebbek a népek közötti és a vallási feszültségek és ijesztően terjednek a fanatikus gondolatok.” Rendezői koncepciója kapcsán azt is hozzátette, hogy „a Yerma tragikus előadás lesz, erőteljes érzelmekkel, hiszen ebben a világban a végzet határozza meg az emberek sorsát, de azt szeretném, ha mindeközben életteli, elegáns és költői előadás lenne szép és erős emberekkel, igazi színészi jelenléttel. ”

Csokonai Színház / Yerma / Fotó: Máthé András

A Yerma emberei hallgatagok, bezárkóznak a házaikba, a tradícióikba, a vérükben viselvén saját tragédiájukat. A dalokon és a táncokon keresztül kommunikálnak, így a zene és a koreografikus pillanatok forrása szintén ősi eredetű. Nagyon expresszív világ ez, dalokkal, táncokkal, szertartásokkal gazdagítva, és mindez együttvéve alkotja meg a lorcai többszólamúságot, amelynek a központi eleme mégis a férfi és a nő közötti kommunikációs válság.

Csokonai Színház / Yerma / Fotó: Máthé András

A Yermát alakító Újhelyi Kinga már az Antigoné címszereplőjeként is együtt dolgozott a román rendezővel. A színésznő a napjainkban is oly gyakori férfi és nő közötti kommunikációs válság gyökerét épp az egymásra fordított minőségi idő hiányában látja. Elárulta azt is, hogy személyes érintettsége okán minden idegszálával érzi Yermát: „Szinte minden jelenet mélyen megérint, de mindenki érintett lesz, aki majd megnézi ezt az előadást, mert mindannyian küzdünk akár a gyerekvállalás kérdéseivel, akár szerelmi, párkapcsolati problémákkal, különböző megfelelési kényszerekkel vagy a környezetből érkező előítéletekkel. Jól ismerem Yerma megszállottságát is. Eleinte csak szeretné, vágyik rá, hogy gyereke legyen, aztán ez a ragaszkodás a gyerek gondolatához egyre erősebb lesz, majd kényszeresen csak erre gondol, mígnem betegessé válik ez a vágy. Lorca tökéletesen megírta ennek a folyamatnak a lélektanát: a kezdetben tiszta, racionális nő egyre inkább elveszíti a józan eszét és úrrá lesznek rajta az ösztönei, áldozathozatala elkerülhetetlen, sorsszerű. Gyönyörűen megírt darab a Yerma szerepformálás szempontjából is, pontosan megrajzolt, erős emberi helyzetekkel és viszonyokkal. Ugyanakkor nagyon kemény társadalomkritika, mely napjainkban is aktuális: ha az ember szabad akaratát és ösztöneit gúzsba kötik, egy szép napon ez megbosszulja önmagát és valamilyen végzetes eseményhez vezet. Mert így van megírva. Ki nem mondott dolgok tárhelye ez a darab, melyből minden néző bizonyosan talál magának megfejteni valót.”

Csokonai Színház / Yerma / Fotó: Máthé András

Anca Bradu minimalista zenét szeretett volna a drámája kísérőjeként, olyan zenét, amely visszatér ennek a közösségnek az ősi ösztöneihez, hogy minden pillanat és érzelem, amin Yerma keresztülmegy a gyerek utáni vágy útján, minden érzelmi rezonancia, amit az őt körülvevő közösség hoz be, megpróbáljon a zenén keresztül mesélni a közös érzelmi emlékezetünkről. A rendező és a dramaturg (Adorján Beáta) vendégszövegekkel is dolgozott. Az eredeti darabot Lorca verseivel egészítették ki. A párbeszédes részek egyszerűségét az a játékosság és nyelvi bravúr egészíti ki, ami a költői és a táncos jelenetekből származhat.

Csokonai Színház / Yerma / Fotó: Máthé András

Federico García Lorca: YERMA
balladisztikus dráma
Németh László fordítása alapján átdolgozta: Adorján Beáta

Yerma Újhelyi Kinga
Juan Takács Dániel
Victor Janka Barnabás
María Hajdu Imelda
Pogány asszony Ráckevei Anna
Dolores Varga Klári
Fiatal nő Lehőcz Zsuzsa
Dolores lánya Horváth Julianna
I. Mosóasszony Majzik Edit
II. Mosóasszony Hajdu Imelda
III. Mosóasszony Lehőcz Zsuzsa
IV. Mosóasszony Varga Klári
V. Mosóasszony Edelényi Vivien
VI. Mosóasszony Horváth Julianna
Fiatalabb sógornő Móga Piroska m.v.
Idősebb sógornő Vékony Anna
A vásárban megjelenő színészek Herczeg Tamás és Papp István
Nőstény Edelényi Vivien
Nő hegedűvel Móga Piroska m.v.
Gyerek Patalenszki Bálint
 
Dramaturg: Adorján Beáta
Díszlet- és jelmeztervező: Maria Miu
Ügyelő: Lezó Ádám
Súgó: Német Angéla
Rendezőasszisztens: Ozoroczki Erika
Zeneszerző: Mezei Szilárd
Zenei munkatárs: Dargó Gergely
Koreográfus: Mălina Andrei
Rendező: Anca Bradu