“Édes úr” – Balogh Tamásra emlékezik Sztarenki Pál

2019 október 21. hétfő, 7:12

Október 15-én helyezték végső nyugalomra Balogh Tamást, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház kétszeres nívódíjas színművészét, a teátrum örökös tagját. Barátja és kollégája, Sztarenki Pál emlékzik a 74 évesen elhunyt művészre.

Drága Balogh Tamás!

Édes úr!

Van ez a téli kép rólunk még 2017. február 12-én éjjel, Zalaegerszegen készült, színházból hazafele, a Caligula próbája utáni utolsó instrukciók lázában…

Édes úr” – így szólítottuk meg egymást szinte megismerkedésünk pillanatában. Valahogy ezt a színházi toposzt hívtuk le egymásból.

Édes úr, nem lenne szíves a színészeknek jó szállást adatni?” – kérdezi a színészkirály Hamlet úrtól.Rengeteget beszélgettünk erről. Hogy Hamlet úr vajon mire is használta a színészeket és végül adott-e jó szállást nekik Sosem tudtunk megegyezni. Valahogy erről Shakespeare úr és Hamletje is megfeledkezett erről. És az utána következő korok Hamletjei is.

Viszont pazar beszélgetéseink voltak akár Shakespeare úr, akár Krúdy Gyula úr életműve kapcsán.

Ugye emlékszel még Krúdy Gyula úr emlegetett írására piacjárási mániád kapcsán?  Azért is szeretek a piacokon járni, mert azok körülbelül minden hónapban változtatják a maguk jellemző szagait. A nagy természet ilyenformán beköszönt a kőházak közé, és birtokába veszi a tereket. A kertek lelke eljön vizitbe a városokban senyvedő fákhoz. Az emberek pedig újra elgyerekesednek, amikor a barackok, dinnyék, szőlők rájuk nevetnek; nincsen olyan mérges ember, aki komolyan haragudni tudna egy fürt szőlőre.”

Drága Tamás!

Így vagy és maradsz számomra shakespeari- és krúdy gyulai emlék és valóság!

„Nincs olyan mérges ember, aki haragudni tudna, tudott volna rád!”

Egy rendkívül nagyműveltségű, igazi úrral és remek színésszel dolgozhattam együtt amíg lehetőségem volt rá.

Ha valamivel nem értettél egyet, sohasem vitatkoztál, legfeljebb úriemberként megjegyezted: „Hm. Sajátságos.”

Ha viszont már nálad is kiverte a biztosítékot valami otromba színházi helyzet, akkor szelíden felcsattantál: „Na, ennek akkora értelme van, édes úr, mint a Liechtenstein-i hadseregnek! Semmi! „

Édes úr!

Drága Tamás!

Ennél is fontosabb, hogy büszkén emlékszem és köszönöm kitűnő Luther Márton alakításodat Tasnádi István Közellenség előadásában, (Istenem, milyen színvonaltalan minőségű feljelentések próbálták érvénytelenítni pazar alakításodat!), elegáns szerepmegformálásodat Karinthy Tanár úr kérem Schwicker tanár uraként, mikor végre azt a kérésedet is meg tudtam valósítani – hiszen köztudott volt komolyzenei rajongásod is-,  hogy szeretnél egyszer egy szerepben Mozart Don Giovanni zenéjére bevonulni a színpadra, és legfőképpen Székely János Caligula helytartója Barakiás szerepét, mely szerintem színháztörténetileg is kiemelkedő alakításod volt, méltán kaptad meg a legjobb férfiszínész díját a Vidéki Színházak Fesztiválján!

Drága Tamás!

Köszönöm!

Édes úr!

Megrendülve, mély fájdalommal búcsúzom tőled közös irodalmi barátunk, Krúdy soraival:

„Az élet egy befejezett, kész feladat, amelynek elviselésétől senki sem kíván idő előtt megszabadulni. Végigélik az emberek az életüket, amint az esztendő különböző évszakai tökéletes bizonysággal következnek. Mindenkinek van tavasza, piros nyara, hosszadalmasan ásító ősze, megnyugtató tele. Élet, amely pontosan igazodik a kalendáriumhoz. Vannak fiatal napok, vannak öreg napok, jönnek és mennek ködök, szomorgó esők, májusok, novemberek, jó és rossz kedvek, ájtatosságok és káromkodások, betegségek és ropogó egészségek. Senki sem csodálkozik az életen, amint nem lep meg különösebben a tavasz áhítatos napsugara és nem váratlan az ősznek mogorvasága. Bolond az, akinek nem tetszik, hogy elmúlik a nyár. Okos ember megnyugszik a tél hótakarója alatt, az örökös némaságban, az emberhangtalan magányban.”

Isten veled és nyugodj békében ÉDES ÚR,

drága Balogh Tamás!

Sztarenki Pál.