Jordán Tamás újra Márton partjelző bőrébe bújik

2019 október 29. kedd, 7:00

Hamvai Kornél Márton partjelző fázik című díjnyertes darabját több mint húsz évvel ezelőtt mutatta be a Merlin Színház, a címszerepben Jordán Tamással. Valló Péter rendezésében ezúttal Szombathelyen alakítja a címszerepet a direktor.

Fotó: Mészáros Zsolt

Ajánló a darab elé:

Márton partjelző – aki tizenkétszer lengetett az NB I-ben, sőt egyszer majdnem meccset is vezetett; a hetvenes évei végén járó újpesti lakos, aki ugyan a Nagy Világatlasz egy példányával a hóna alatt rója az utcákat, de a kerület határait alig néhányszor lépte át; mindennapi kocsmai törzsvendég, volt III/III-as ügynök, egykori lepkegyűjtő, állítása szerint harminchárom éve özvegy, aki úgy érzi, hogy „ott van a vállán a huszadik század” – tanácstalanul bolyong jelen idejű életének helyszínei és múltjának sötét bugyrai között.

Fotó: Mészáros Zsolt

Gyengéd humorral megrajzolt sorsában a késői Horthy-kor és a szocialista időszak kisembereinek teljes reménytelensége összesűrűsödik. Vajon van-e számára megváltás, hiszen évtizedekig csak arra várt, hogy Isten szóljon hozzá, és ezzel igazolja, hogy létezik.

Fotó: Mészáros Zsolt

Hamvai Kornél díjnyertes darabját több mint húsz évvel ezelőtt mutatta be a budapesti Merlin Színház, címszerepben az élete egyik legkiemelkedőbb alakítását nyújtó Jordán Tamással, akinek most alkalma nyílik arra, hogy – életkorban szinte utolérve a szerepet – új mélységeit bontsa ki a lúzer taccsbíró figurájának.

Fotó: Mészáros Zsolt

Kritikus szemmel az előadásról:

Bereményi Géza beszélt arról egyszer régen egy szombathelyi író-olvasó találkozón, hogy a dolgok akkor tudnak fölragyogni igazi szépségükben, ha előbb hosszabb-rövidebb (inkább hosszabb) időre megmártóznak a feledésben. Mintha valami ilyesmi történt volna most a Márton partjelző fázik című Hamvai Kornél-darabbal – pontosabban a legelső Márton partjelző-előadásban a címszerepet játszó Jordán Tamás alakításával: Márton partjelzővel. Még akkor is így van ez, ha az elmúlt húsz évben természetesen ebből a színdarabból is több bemutató született.

Fotó: Mészáros Zsolt

Nem mintha a szombathelyi változat önmagában – semmilyen tekintetben nem viszonyítva ahhoz az elsőhöz – itt és most nem volna érvényes, finoman megfogalmazott előadás. De az a régi, az ősbemutató törvényszerűen és láthatatlanul ott van mellette, mögötte, körülötte, benne, gazdagítja, árnyalja a jelentését; és nem csak azért, mert a címszereplő egy és ugyanaz (és persze mégis nagyon más). Ráadásul mindazokban, akik akkor látták, most óhatatlanul fölragyognak a húsz évvel ezelőtti emlékek. Hiszen mindenki mindig a saját bőrét és egész életét viszi a vásárra – a néző is.

Fotó: Mészáros Zsolt

A frissen bemutatott előadás rendezője-díszlettervezője Valló Péter, aki a Márkus Emília Terem berendezésében ragaszkodott a saját szombathelyi hagyományaihoz: két térfélre osztotta a nézőteret, középen, a téglalap alakú „földnyelven” – mint a szakadék fölött kifeszített kötélen – zajlik a játék. Az előadás jelenkora az újpesti kocsma állópultjához koncentrálódik (a háttérből még a kocsmazaj is beszűrődik, ha épp „ott vagyunk”). A többi helyszín – lakás, villamos, gyóntatószék stb. – nagyjából-egészéből úgy reális, hogy nem reális: Márton emlékeiben létezik. (Ölbei Lívia, vaol.hu)

Fotó: Mészáros Zsolt

Szereplők: Jordán Tamás, Szerémi Zoltán, Bálint Éva, Trokán Péter, Horváth Ákos.

Díszlet: Valló Péter. Jelmez: Benedek Mari. Dramaturg: Duró Győző. Zeneszerző: Melis László. Zenei szerkesztő: Termes Rita. Súgó: Zsohár Amália. Ügyelő: Bors Gyula. Rendezőasszisztens: Kovács Nóra. Rendező: Valló Péter.