Mesél a bécsi erdő – Fehér Balázs Benő rendezése Nyíregyházán

2019 október 29. kedd, 10:01

Október 26-án mutatták be Ödön von Horváth darabját a Móricz Zsigmond Színházban.

Fotó: Juhász Éva

A Móricz Zsigmond Színház ajánlója:

Fehér Balázs Benő visszatérő rendezője színházunknak, nem véletlenül. Tehetsége iránti töretlen bizalmunk alapja két évadon keresztül is nagy sikerrel játszott rendezése, A balek című bohózat, mellyel megmutatta, hogy klasszikus művek is ölthetnek vadonatúj formát, hogy a progresszivitás nemhogy gátja, de megteremtője is lehet a minőségi, önfeledt szórakozásnak.

Fotó: Juhász Éva

„Én Európát már nem tartom semmire. Mert vagy háború lesz, vagy egész Európa elsüllyed az embertelenségben” – írja Ödön von Horváth (1901-1938) nem sokkal szerencsétlen halála előtt, még az Amerikába való emigrálását tervezgetve.

Fotó: Juhász Éva

Az osztrák-magyar író egyik legsikeresebb drámájában, a Mesél a bécsi erdőben egy széthulló és útját nem találó társadalom panoptikumát festi meg. Gazdagon megrajzolt karakterei kisemberek, nyárspolgárok, akik e zűrzavaros időben kétségbeesetten próbálnak kapaszkodni valamibe: veszélyesebbnél veszélyesebb ideológiákba, egy megszépített múlt vagy egy reményteljes jövő illúziójába, és legfőképpen embertársaikba, egymásba.

Fotó: Juhász Éva

Ám ez az összekapaszkodás, ahelyett, hogy segítségükre lenne, örvényszerűen rántja őket egyre mélyebbre a hazugságokban és öncsalásokban. Közben a háttérben egy gramofon végig a Kék Duna keringő boldog dallamait játssza, de ez is inkább már csak egy szebb napokat megélt világ haláltáncának aláfestő zenéje. Horváth kegyetlenül pontos képet ad koráról, igyekszik jókedvvel és humorral szemlélni kortársait, de kezei alatt sokszor akaratlanul is tragikus történetek születnek. „Minden mindig egyre jobb lesz” – mondja egy karakter Horváth másik nagysikerű drámájában, a Kasimir és Karolinében. Lehet, hogy ennek pont a fordítottja az igaz?