“A gyerekeknek látniuk kell a tánc csodáját” – Villáminterjú Juronics Tamással

2019 december 01. vasárnap, 15:03

Hét évvel ezelőtt a Diótörőt, most pedig a Hamupipőkét vitte színre Juronics Tamás. A grandiózus mesebalettben a Szegedi Kortárs Balett táncművészei mellett a VargaBalett Táncműhely növendékei is részt vesznek. A spicc-cipő varázslatos történetét gyerekbérletben játssza a Szegedi Nemzeti Színház.

Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

Mesés évadnak nevezték el az ideit, ebben elsőként az egyik legtöbbet feldogozott és előadott történetet, a Hamupipőkét mutatták be és készülnek majd a Coppéliára. Mennyire kíván egy gyerekdarab más gondolkodásmódot és hozzáállást, mint mondjuk egy felnőtt?

Dramaturgiailag egyrészt fontos szempont volt, hogyan tudják a gyermekek befogadni az általunk ábrázolt karakterek jellemvonásait, másrészt miként mutassuk meg a jó győzelmét. Tehát más történetvezetést kellett alkalmazni. Esztétikailag ugyanez elmondható, mivel a gyerekeknek megvan a saját ízlésük. Három éves múlt a kislányom, és már pontosan tudja a ruhavásárlásnál, mit akar hordani. Csak rózsaszínt, neki az tetszik. Van egy elképzelése a világról, ahogy minden gyereknek. A Hamupipőke színes, álomszerű látványt tár a nézők elé.

Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

Összesen 44 növendéket vontak be a VargaBalett Táncműhelyből. A próbákhoz nagy fegyelem kell, ezt ők hogyan élték meg?

Két szereposztásban táncolnak velünk, sokat próbáltunk együtt. A gyerekek figyelme és fegyelme sokkal szétszórtabb, de ez a csapat már hozzá volt szokva a nagyfokú koncentrációhoz. Vannak köztük középiskolások és egészen kicsik. Lehet, hogy egyszer profi táncos lesz egyikőjük, míg mások maradnak hobbi szinten, ami szintén nagyon jó. Remekül együttműködtek a táncosainkkal, elégedett vagyok velük. A kicsik ráadásul félelmetesen aranyosak, ők az egérkék, nagy részük még csak 9 éves.

A táncművészek is élvezték a közös munkát?

A táncosnőink különösen imádták, amikor együtt gyakoroltunk a gyerekekkel, de a fiúk is boldogan voltak közöttük. Kialakult egyfajta anyáskodó kapcsolat például a kisegerek és a vezéregerünk, Nier Janka között. Nevezhetjük barátságnak is. Negyven előadásunk lesz még a Hamupipőkéből, ezek a kötelékek idővel egyre szorosabbá válnak.

Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

Hogyan válogatták ki a VargaBalett növendékei közül, ki a legmegfelelőbb?

Ezt a feladatot Varga József balettmesterre bíztam, kiváló munkát végzett. Jól ismerte a gyerekek kvalitásait és persze a szülők hozzáállását is. Sok iskolai hiányzással jár egy ilyen darab számukra, a hétvégéiket is erre kell szánni, a gyakorlás után pedig vár rájuk a fellépés. Mégis jól döntöttek a szülők, akik erre igent mondtak, mert a színházi csoda élményét meg kell mutatni a gyerekeknek. A rokonok is élvezettel nézik az előadást, a gyerekek közül pedig többen táncos pályára készülnek lépni.

Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

A Hamupipőkében találkozik a klasszikus és a modern tánc. Így gondolkodott a darabról kezdetektől, vagy a spicc-cipő ötlete vezetett a műfajok ötvözetéhez?

Szándékos döntés volt. Elsősorban kellett hozzá egy jó táncos, aki jártas a spicc technikában. A két éve nálunk táncoló Claudia Elvetico klasszikus balett képzettséggel is rendelkezik, innen a rutinja. Másrészt a gyerekeknek látniuk kell a tánc csodáját, annak pedig része a klasszikus vonal. Az üvegcipellőt spicc-cipőre cseréltük, hogy a gyerekek érezzék, Hamupipőke technikailag is többet tud, mint mások. Jópofa volt ezen a szálon haladni a történettel. Harmadrészt a zene is megkívánta ezt a fajta klasszikus látványvilágot, hiszen Szergej Prokofjev érzelmes dallamaira építettünk.

Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

A gyerekek imádják, de sokan a szüleikkel jönnek. Milyenek a visszajelzések, őket is elvarázsolják?

Szeretik a felnőttek is. A történet szépsége és igazsága minden korosztály számára megható. Öttől száz éves korig bárkinek ajánlanám.

Minden kislány Hamupipőke akar lenni, ha látja az előadást. Mi a helyzet a fiúkkal, jelen vannak ők is a közönség soraiban?

A kisfiúkat annyira nem viszik a szülők balett előadásokra. Általában nem ez a fiúknak ítélt mozgásforma, inkább a sportokat részesítik előnyben. Viszont bátran kijelenthetem, ez nem egy nőies szakma, abszolút megvan a maga maszkulin oldala. Bíztatok mindenkit, hogy nyugodtan hozzák táncelőadásra vagy táncórára a fiúkat is, nem bánják meg!

Szegedi Nemzeti Színház