“Elfáradtam az ügyintéző szerepben” – Herczeg Tamás válaszolt

2019 december 27. péntek, 7:52

12 év után idén megszűnt a HOPPart, Herczeg Tamás immár a Csokonai Színház társulatát erősíti. A színészt a dehir.hu kérdezte.

A dehir.hu cikkéből:

“Nekem az alternatív színházcsinálás való. Bírom, szeretem, hogy nem csak a szerepeimmel foglalkozom, hanem előadás előtt felépítem a díszletet, kivasalom a jelmezem. Erre alkalmas vagyok, de nem egészséges tizenkét éven keresztül egyvalamit csinálni, főleg, ha egyedül kell mindent kitalálnom és koordinálnom: felkérni a rendezőket, külsős színészeket, kitalálni a költségvetést, állandóan pályázni… Amikor először felmerült, hogy nem lesz fizetés, sokan felmondtak és onnantól kezdve azokat az ügyeket is vittem, amit addig mások. Azt hiszem elforgácsolódtam, elfáradtam ebben az ügyintéző szerepben” – mesélte Herczeg Tamás.

Fotó: protontheatre.hu

Arra a kérdésre, hogy miben látja a legfontosabb különbségeket a független és a kőszínházi szféra között, az alkotó így válaszolt: “Mérhetetlen a különbség, amiben van egy kis ambivalencia is. Független színházaknak hívjuk ezeket a színházakat, de a nagy részük mégis csak állami pénzből él, arra pályázik. Sajnos a HOPPart működésében is döntő volt, hogy van, vagy nincs ez a pénz. Ez önmagában még nem lett volna baj, de az utolsó három évben mi is abba a helyzetbe kerültünk, hogy a túlélésünk függött tőle. Volt olyan időszak is, amikor annyira pörgött a dolog, hogy nem volt szoros ez a függés az állami pénzektől. Külföldre jártunk havonta kétszer, jelenős bevételünk volt. Visszatérve a konkrét kérdésre: az egyik legnagyobb különbség tényleg az, hogy nagyobb az apparátus, de van egy nagy szakadék is a budapesti és vidéki színházak között működésben is. Budapesten megtehetik, hogy repertoárszínházként működnek, itt pedig a bérleteket kell kiszolgálni.”

Herczeg Tamás arról is beszélt, hogy került a képbe a független lét után Debrecen: “Már három éve jártam ide vendégként és ez a befogadó közeg fontos volt. Ide el tudtam képzelni magam és érzek valami kohéziót. Ha ez az érzés nincs, nem jövök. Tengely Gábor hívott először, akivel volt egy elég jól sikerült HOPPart-gyerekelőadásunk. Így lettem a debreceni Hessmesében postagalamb. Később Gábor hozott a Rózsa és Ibolyába is, a Biedermann és a gyújtogatókba pedig már Gemza Péter, a Csokonai Színház igazgatója hívott. Sok helyen játszottam már vendégként, egyiket sem lehet összehasonlítani a másikkal, de az itteni közeg megérintett.”

A teljes interjú itt olvasható.