“Ahogy telt az idő, egyre mélyebben érdekelt a munka” – Szalai József szcenikai igazgató válaszolt

2019 december 30. hétfő, 7:24

1976-ban betért a színházba megkérdezni, nem akad-e valami munka. Akadt, így Szalai József díszítősegédből az évek során színpadmester majd szcenikai igazgató lett a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Nemrég a háttérszakmák kiváló képviselőinek alapított Magyar Teátrum Díjat vette át, A Kultúra.hu kérdezte.

A Kultúra.hu interjújából:

Arról mit csinál egy színház szcenikai igazgatója, Szalai József elmondta: “A munkakör annyiban több mint egy műszaki vezető feladatköre, hogy a díszletelemek kivitelezésének megtervezésében is részt vállalok. Milyen anyagokból készüljenek a díszletek, miként épüljenek egymásra az elemek, hogyan legyenek könnyen mozgathatóak, mégis stabilak.”

Arról szólva, hogy miként került a színházba, elmesélte: “Egészen véletlenül. A Csiky Gergely Színházat egy park veszi körül, ami a hetvenes években a fiatalok kedvelt találkozóhelye volt. Épp’ ott időztünk, amikor gondoltam egyet, és bementem a portára megkérdezni, akad-e valamilyen munka. Kiderült, hogy szükségük volna díszletező munkásra, így kezdtem. Két évvel később a színház akkori műszaki vezetője kinevezett színpadmester-helyettesnek. 1981-től tizenhét évig dolgoztam színpadmesterként, majd először megbízott, 2001-től pedig kinevezett műszaki vezetőként tevékenykedtem a színházban. Két éve lettem szcenikai igazgató. (…) Engem mindig vonzott ez a világ, szeretem az irodalmat, már a középiskolában is jártam ilyen témájú szakkörökbe. Amikor beléptem a színpadra, csupa olyan ember vett körül, akiket korábban a színházban vagy a televízióban láttam. Roppant inspiráló volt, hogy személyesen dolgozhattam velük. Ahogy telt az idő, egyre mélyebben érdekelt a munka szakmai része, hogy például mitől lesz jó egy díszlet, miként lehet valamit a lehető legjobban megépíteni.”

Szalai József arról is beszélt, mi kell ahhoz, hogy valaki jó szcenikus legyen: “Alapvetően – mint mondtam – a díszletek megvalósítása, mozgatása hárul ránk.  Látnom kell, miként lehet – könnyen szerelhetően, mégis stabilan – látványos színpadképeket létrehozni. A díszlettervező nagyot álmodik, nekem meg ki kell találnom a lehető legpraktikusabb megvalósítási formát. A kaposvári színház egy nagyüzem: délelőtt megy valamilyen próba, majd délután egy gyerekszínházi produkció, este pedig egy felnőtteknek szóló előadás. Ehhez elengedhetetlen, hogy pillanatok alatt át tudjuk építeni a színpadot. De a szcenikushoz tartozik az összes színpadi háttértár: öltöztetők, fodrászok, díszletezők, világosítók, hangtechnikusok. Természetesen nem értek mindenhez, a tárak vezetőivel egyeztetve döntünk a különböző kérdésekben.”

A teljes interjú ITT olvasható.