‘Létezésünk fundamentuma’ – Sopronban a Peer Gynt

2019 december 30. hétfő, 14:18

Henrik Ibsen drámai költeményét mutatták be a Soproni Petőfi Színházban novemberben. A felvidéki Csavar Színházzal közös előadás főszereplője Gál Tamás, a rendező Pataki András. A darabot decembertől Dunaszerdahelyen is láthatják a nézők.

Fotók: Pluzsik Tamás / Soproni Petőfi Színház

Ajánló a darab elé:

Peer Gynt állandóan úton van, hogy sehová se kelljen megérkeznie. A megváltás drámája ez, a felnőtté válásé, az útkeresésé és az elszalasztott lehetőségeké, a szem elől tévesztett céloké – az “örök kamasz” álmairól. Mert álmok nélkül nem élhet az ember, de kizárólag csak álomvilágban sem. A darab önmagunk megismerésének nagy kalandjáról szól – az életet épp csak elkezdőknek és a megtett útra visszatekintőknek egyaránt.

A Csavar Színházzal kötött együttműködésnek köszönhetően Sopronon kívül a darab decemberben Dunaszerdahelyen vendégszerepel. Jövőre pedig a tervek szerint Pozsonyban, Komáromban, Füleken, Rimaszombatban is műsorra tűzik az előadást.

A darab címszereplője a Jászai-díjas Gál Tamás. Aaseként Horváth Zsuzsa Jászai- és Aase-díjas színművész látható. A Gomböntőt Eperjes Károly Kossuth-és Jászai-díjas színművész játssza. Dovre apóként a Jászai-díjas Kovács Frigyes lép színpadra. Solvejget Molnár Anikó alakítja. A Pap a Kossuth-díjas Boráros Imre lesz.

A többi szerepben, sok figurát életre keltve Ács Tamás, Savanyu Gergely, Kiss Szilvia, Papp Attila, Farkas Tamás, Marosszéki Tamás látható. A mozgás Rovó Péter munkája. A három táncos: Gara Lídia, Szalai Dóra, Alekszej Batrakov. A zene Varga Gábor nevéhez fűződik. A zenésztársak, Kónyai Flórián hegedűn, Sárközi Gábor nagybőgőn és Stöckert Ádám ütős hangszereken játszanak az előadásban. A díszlet és jelmeztervező a Munkácsy-díjas Gyarmathy Ágnes, a zenei vezető Oberfrank Péter Liszt-díjas, érdemes művész. A dramaturg Katona Imre, a rendező a Jászai-díjas Pataki András.

Így látják az alkotók:

A létezés fundamentumai

“Egy életútdráma, különleges európai sors a Peer Gynt. Kétségkívül hordoz számunkra kockázati faktort, hogy bemutatjuk, mert nem egy habkönnyű vígjátékról beszélünk. Szellemi igénybevételt követel meg a nézőtől, a kikapcsolódás helyett bekapcsolódást, együttes gondolkodást kér tőlünk” – hangsúlyozta Pataki András rendező, akitől megtudtuk: az előadásban megmutatják a főhős életútját. Felfedhetők a különböző epizódok flashback módon, azaz visszapergetett mesélési formában, a megélt történetek, események visszaidézésével. A végén Peer a lét és nem lét határán érkezik el a számadáshoz, amikor el kell távoznia ebből a világból.

Az előadásban az önmaga feleslegességével szembesülő Peer örök izgága, felnőni képtelen nagy kamasz, aki az életet meghódítani kész elszántsággal veti bele magát a világ – és önismereti folyamatba. Létének értelmét keresi, de képtelen végigmenni az általa megkezdett utakon. Az ő lélekbomlásának, személyiségváltozásainak folyamatát szeretnék a színpadon bemutatni, mégpedig a főhősnek egy olyan állapotában, helyzetében, amikor már nem él, de még nem halt meg. Ebből a szempontból nincs valós ideje az előadásnak.

“Nem hiszem, hogy akad számottevő kérdése a létezésünknek, a mindennapi életünknek, magatartási, viselkedései formáinknak, mint ez a helyzet. Az ember rövid, közép és hosszútávú céljai is alapvetően megváltoznak, ha tágabb horizontra vagy esetleg az ég felé tekint. Milyen utat is járunk be addig? Talán nem is biztos, hogy céljainkat el tudjuk önerőből érni. Érdekes gondolatnak tartom a mai gnosztikus – magasabb rendűnek tartott tudással, hittel, tanokkal foglalkozó – mozgalmak ehhez csatolását, jelenlétét, amelyek az emberiséget folyamatosan fel-fel bukkanva jellemzik, de ma is tetten érhetőek a világban. Ezek a gnosztikus mozgalmak az önmegváltással, az individualista, szubjektivista megközelítéssel, az ember társadalmon kívül kerülésével, elmagányosodásával, gyakran embertelenedésével napi létkérdéseket tesznek fel nekünk választási helyzeteket generálva, kínálva. Mindeközben meg tudjuk-e őrizni magunkat önazonosan, vagy feloldódunk a divatoktól, pénzjátékoktól hemzsegő vonzó módon elénk tárt szituációkban? Hogyan viszonyuljunk közösségeinkhez, amely lehet a család vagy a nemzet? Milyen felelősséggel, elköteleződéssel, áldozatvállalással jár ez?” – húzta alá a rendező, aki szerint Ibsen rendkívüli értékű irodalmi műve húsba vágóan érinthet mindenkit.

Ahogy megfogalmazta: szeretnék érvényesen, hatásosan úgy megfogalmazni az előadást, hogy a közönség számára sodró ereje lehessen. Segítenek megközelítést, tematikát, megfejtési kulcsokat alkalmazni és nyújtani, hogy bevonzza a nézőket a történet.

Pataki András hozzáfűzte: sokféle értelmezési lehetőséget hordoz az alkotás, annak tartalmi megfogalmazása, üzeneteinek feltárása. Talán nem véletlen, hogy a balettől kezdve, a zeneművön át egészen a prózai vagy verses feldolgozásokig, tévéjátékokig készültek Peer Gynt adaptációk különböző stílusokban, műfajokban szerte a világban és itthon. Ez is mutatja: a mű kérdései valóban az emberiség kulturális fundamentumaihoz tartoznak, mégpedig korszakokon, időhatárokon túlnyúlóan. Ibsennek ezt a munkáját ebből a szempontból szerinte nevezhetnénk akár kortárs darabnak.

Az egyén megdicsőülésének kritikája

A dramatizálást Katona Imre végezte. Ő úgy gondolja: Ibsen látásmódja, újszerű megközelítése az életről, létezésről, több, mint emberi tudás, inkább sugallat. Határozott véleménye, Peer Gynt az „egyén” megdicsőítésének a kritikája, a modern ember kálváriája. Azé az emberé, aki alól kicsúszott a közösséghez tartozó identitás talaja. Hozzáfűzte: ha Peer drámai útját végigtekintjük, tüstént kínálkozik a következtetés, a mű nem egyedi történetet tár fel. Ez a mű valójában így misztériumjáték.

Az ember ellenfele önmaga

A címszereplő a Jászai-díjas Gál Tamás, aki nagyon örül annak, hogy a Csavar Színházzal egyúttal felvidéki kulturális történetet is írhatnak, hiszen ott még nem mutatták be be Ibsennek ezt a művét. “Valahol mindannyiunkban benne él Peer Gynt, a sorsa kísér bennünket. Végigjárjuk az életünk stációit, hogy megtaláljuk helyünket, utunkat a világban. Miért is születtünk? Rejtve és akár nyíltan hordozzuk az álmodozó énünket, a szerencsések akár ebből megvalósíthatnak sok dolgot. Ha úgy vesszük Peernek is volt karrierje, átgázolt embereken, körbevette a pénzimádat, a szexuális vágyak, a bűnök és bűnhődések. Hajszolt mindent, a dicsőséget, a hatalmat, az illúziókat. A szerelmet is feláldozza ezért, menekül. Az ember keresztútjainak a legkeményebb ellenfele: önmaga” – fogalmazta meg szerepéről gondolatait Gál Tamás, hozzátéve: a folyamatos boldogságkeresés közben az egyén gyakran eltéved, mert állandóan az énközpontúságát helyezi előtérbe, s azt érzi, ha másokért áldozza az életét, akkor önmagát adja fel. Ő viszont épp az ellenkezőjét gondolja erről. Ezt naponta tapasztalja a környezetében. Így látja feleségét, ő három gyermekük nevelésére fordította életét, vagy keresztanyját, aki beteg gyermekére áldozta minden idejét és szerinte boldogabbá váltak ezáltal. Ide sorolja a hivatásuk által mások lelkét, szellemét építő, gazdagító embereket az élet bármilyen területéről. Gál Tamás azt vallja: aki másokért él akár egy családban, vagy közösségben az nem feladja, hanem megtalálja az életét és boldogságát.

Elfogadó szeretet

“Solvejg azt a szeretetet kínálja fel, amely megváltó erejű, amiért érdemes élni. Sokak számára felelősség, félelem ezzel a szembesülni, s elmenekülnek a tiszta, elsöprő érzések elől. Ilyen Peer Gynt is. Pedig ennek az állapotnak a lényege, hogy nem kell megfelelni hozzá, megijedni tőle, csak elfogadni” – mondta Molnár Anikó, aki Solvejget formálja meg.

Molnár Anikó úgy fogalmazott, azért eltérő ez a szerep számára, mint amiket eddig játszott a pályafutása során, mert más a kiinduló pontja azáltal, hogy a drámairodalom szimbólummá emelte Solvejget. Ennek megfelelően a hősnő karakterének, érzéseinek jelentését, az ő világát, személyiségfejlődését visszafelé fejti meg. Ez izgalmas út számára.

“Valahol mindenkinek az a vágya, hogy szeressék, elfogadják őszintén. Ne mereven, kétségek között, önmaga lelkét rejtve kelljen megfelelni ennek az érzésnek. Csak hagyni magunkban, a másikban kiteljesedni ezt. Szerintem mindenkinek akadnak az életében hasonló történeteket, amikor ijedségből, bizonytalanságból elment valami mellett, ami tiszta és jó lehetett volna a sorsában. Nem olyan világban élünk, amikor az emberek bátran, önmagukat vállalva bármikor őszintén átadják magukat a szeretetnek. Az egyén hajszolja a pénzt, pozíciót, vagyontárgyakat, sokszor pótlékként. Közben észre sem veszi, mire is lenne szüksége. Peer Gynt sorsa is ezt tükrözi felénk- emelte ki a színművésznő, aki szerint ez a mű azt üzenheti a nézőknek, ne menjenek el az élet mellett. Tartsák meg értékeiket, ne materiálisan gondolkodjanak emberi kapcsolataikról, életükről, helyükről, dolgukról a világban. Ne kerüljék ki az útjaikon a szeretetet, mert az bármilyen helyzeteben képes megváltó és tisztító erővel, energiával hatni.”

Álmodjunk nagyot!

Túlzóan, elfogultan szereti ez az asszony a fiát, aki képes arra, hogy az odaadó anyját bevonja az ő játékaiba, álmaiba. Együtt élnek egy gyerekkort. Peer Gynt valójában nem nő fel soha – mondta Horváth Zsuzsa Jászai-díjas színművésznő, aki Aase szerepét alakítja.

Horváth Zsuzsa kiemelte: Aase sok gyötrelmet élt meg családilag. Férje meghalt. Hordozza annak tetteit a nagyapától örökölt és elkótyavetyélt vagyontól kezdve a közös sorsukig. Talán ezek a fájdalmak is hozzájárultak, hogy elkényeztetett szeretettel veszi körbe fiát, akit azért többször megfedd, miközben felszabadultan együtt játszik vele az álomvilágban.

Ahogy megfogalmazta, amikor elkezdett a szereppel foglalkozni, próbálta előhozni a lelkéből azt a belső utat, állapotot amely segít őszintén megmutatni egy ilyen helyzetet. A kitárulkozásban segítette a mű szövege Áprily Lajos verses fordítása, amely nehézsége ellenére csodálatosan, egyedülálló tartalommal, ritmikával fogalmazza meg az anya -gyermek kapcsolat különböző életszakaszait.

A színművésznő szerint a Peer Gynt című világirodalmi klasszikus üzenete lehet az is, hogy merjen az ember nagyot álmodni. Még akkor is, ha a sok jó dolog mellett néha rossz élményeket is hordoz magában, ha valaki őszintén beleáll abba, ami az életében az álmok megvalósítása közben változást hozhat.

A soproni Peer Gynt egyik színészi érdekessége, hogy Horváth Zsuzsa 2013-ban részesült Aase-díjban. Ezt az elismerést Gobbi Hilda alapította az emlékezetes percek, pillanatok megformálóinak, akik epizódszereplőként is képesek néhány perc alatt nagyívű, kiemelkedő játékra. A díj Henrik Ibsen Peer Gynt című művének egyik alakjáról, Aase anyóról, Peer Gynt édesanyjáról kapta a nevét, mert bár maga a szerep rövid, felejthetetlen alakításra nyújt lehetőséget. Aase megformálása Gobbi Hilda egyik emlékezetes szerepe volt, a Nemzeti Színházban 1940-ben játszotta el.

“Nekem ez a díj visszaigazolás. Amikor nem főszerepeket alakíthattam, hanem három vagy nyolc mondatban egy életet kellett eljátszanom, miközben a nagy vivő karaktereknek két felvonásuk volt erre. Örülök, hogy ez a szerep – amely azért tartalmában, fontosságában nem is annyira kicsi – megtalálta engem. Személyesen ismertem Hildát, most is lélekben fogja a kezem, láthatatlanul visz ebben a feladatban.”

A megmondóember

“Dovre apó tulajdonképpen alvilági lény a mi olvasatunkban, velünk létező párhuzamos világ megmondóembere. Jóval szimplábban, egyszerűbben képzeltem el a figurát egy mesebeli légkörben, mint amivé most válik nálunk. A rendezővel közös gondolkodás után új értelmezést nyert a karakter” – mondta Kovács Frigyes Jászai-díjas színművész, aki Dovre szerepét játssza.

Kovács Frigyes hozzáfűzte: a rendezői elképzelés szerint új értelmet nyernek a darab helyzetei, a szituációk, s Dovre apó szerepe. Ő így most egy erőszak szervezet főnöke, s az idő haladtával, amikor kiderül, hogy nincs rájuk szükség, túllépett rajtuk a történelem, akkor egy másik erőszak szervezetnek lesz a híve, meghatározó embere. Majd, amikor ez is semmissé válik, újabb irányába indul.

“Ebben az esetben itt tovább lehetne írni a szerepét, utóéletét. Ő az a macska, aki mindig a talpára esik, akármi történik is vele: megtalálja a helyét a világban. Nagy átváltozó művész. S mivel a világnak épp nemzeti hősökre van szüksége, akkor elindul ennek a pozíciónak a meghódítására. A végén a média felé irányul a figyelme, hiszen celebekre is szükség van. “A színházhoz sietek, nemzeti hősöket keres a sajtó ma.” Ebből a mondatból próbálom visszafelé megépíteni a figurát, az egész szerepet – hangsúlyozta a színművész, aki szerint Ibsen 152 évvel ezelőtt született műve többféle értelmezést hordoz magában. Minden időben elővehető. Mondatai áthatnak korokon, az emberi kapcsolatainkon, viselkedési formáinkon, társadalmainkon, azokban betöltött szerepeinkben. Az életen, álmokon. Mint az időtálló klasszikusok általában.”

A Gomböntő Isten értékrendje

Eperjes Károly teljes odaadással, nagy kedvvel próbálta a Gomböntő szerepét. A Kossuth-díjas művész nagyon szereti a Peer Gynt című művet. Egyetemes darabnak gondolja, ugyanakkor olyan nehézségűnek tartja a színpadra állítását, az üzeneteinek jó és helyes kibontását, valódi gondolatiságainak, kérdéseinek a megjelenítését, mint Az ember tragédiája vagy a Faust esetében. Örömmel vállalta el, hogy eljátssza a műnek egyik fontos karakterét. Azért is, mert számára emlékezetes marad a Peer Gyntből készült 1988-as magyar tévéfilm Gaál István rendezésében, amiben Szakácsi Sándor volt a főszereplő, a Gomböntőt pedig Sinkovits Imre formálta meg mindenki számára feledhetetlenül. Ő pedig boldog, hogy ilyen színészi utat és szereptalálkozást kaphatott most.

“Az emberiség nagy színdarabja ez, a drámairodalom egyik legnagyobb műve a jó és rossz örök harcáról, küzdelméről. Hamleti, fausti, ember tragédiája méretű. Összetett, szép szerep az enyém is Áprily Lajos nemes, verses fordításában. Hálás vagyok érte. Katona Imre remekül dramatizálta a művet, s amikor elkezdtem komolyan foglalkozni a szereppel, elindította a fantáziámat ez a feladat. A Gomböntő és Solvejg nélkül Peer Gynt nem tud üdvözülni. Ám, a Gomböntő mint egyfajta gyóntató a saját énjének az igazságára vezeti a főhőst. A Gomböntő annyira költői, filozofikus, Isten küldötte, hogy teljesen az Isten értékrendjét képviseli. Az érzésem az, Ibsen Aase anyóként a mamájáról írt, a Gomböntő pedig szerintem valójában a papája. Ebben a helyzetben az Isten küldött angyala, aki a legjobban ismeri a fiát. Solvejg megjelenése a történetben az i-re a pont. A Gomböntő pedig az i. Ilyen álcába öltözik be a papa, mint egyfajta hírnök, hogy valójában a gyerek felfogja-e: az apjával beszél, miközben a szerelmét mindig érzi” – mondta Eperjes Károly.

Mit tesz velünk a szabadság?

A Kossuth-díjas Boráros Imre alakítja a drámai költeményben a Pap szerepét. Ő már sok társulattal játszott együtt gazdag pályafutása alatt, a sopronival még nem. Azt mondta, remek csapatba került, nagyszerű tehetséges fiatalokkal próbálhat együtt. Az idősebb színészek közül Horváth Zsuzsával és Kovács Frigyessel régebb óta ismerik egymást. Az pedig külön megnyugtató örömmel tölti el, annyira jól sikerültek az elemző-és olvasópróbák, hogy nagyon bízik a rendezői elképzelésekben, s abban: sikeres lesz az előadás.

“A tisztesség, a becsület mindenképp üzenet a mának ebből a műből. Ha körbenézünk, forrongó világban élünk. Ez veszi körbe keresztény kultúránkat. Ma percek alatt láthatjuk mi történik körülöttünk. Fogy a tisztelet, a szeretet, az egymásra figyelés, a megbecsülés. Tudom, kicsit naivan hat, de itt az ideje, hogy megfogjuk egymás kezét nem csak a családokban, a közösségeinkben. Amikor megkaptam a Pap szerepét, csodálatos szöveggel találkozhattam. Az író és fordító szavai mellett a rendezői vízió is arra vitt, hogy nem egy megszokott búcsúzó beszédet mond a színpadon ez a figura. Inkább összegző utat mutat – hangsúlyozta Boráros Imre, akinek elmondása szerint eszébe jutott az, hogy a Felvidéken ma már nem tabukérdés a kitelepítésekről beszélni, vagy a bársonyos forradalomról, az utána következő időszakról. Ő a saját színházában is mindig igyekszik olyan darabokat műsorra tűzni, amely gondolatiságban, üzenetében közel állhatnak azokhoz a kérdésekhez, amelyeket hordoz a Peer Gynt is. Mit tettünk a szabadsággal, s a szabadság mit tett velünk?”

Nem látják a valóságot

Ingridként, Zöld ruhás nőként, Anitraként Kiss Szilvia lép színpadra. “Nagy kihívás számomra, hogy az eddigi, főként naiva szerepeimtől eltérő karaktereket formálhatok meg. Úgy indult, hogy Solvejget játszom, de hálás vagyok Pataki Andrásnak, hogy a változtatás mellett döntött. Ezzel meg tudom mutatni olyan figuráknak a színeit, belső változásait, lélekútjait, amely remek színészi feladatot adnak és különleges belső utazást jelentenek számomra is. Ez a három szerep teljesen különböző, ráadásul a Zöld ruhás nő a végére csúnyává válik. Izgalmas átalakulásokat tartogatnak a szerepeim, várom a bemutatót és a közönséggel a találkozást” – válaszolta érdeklődésünkre Kiss Szilvia. Úgy látja, sok szenvedélyt, energiát, tanulságos sorskalandozást, látványos színházi élményt rejt a produkció, amely szerinte jelennek is üzen. Mégpedig úgy, hogy manapság sokan nem a valóságot akarják látni, szembesülni azzal. Menekülnek az egyenes utakról és elbújnak a problémáik elől. Megvalósíthatatlan álmokat dédelgetnek, kergetnek, közben sokasodnak a felhők körülöttük, s ezekben gyakran elvesznek.

Kortalan jelmezvilág

A produkció díszlet és jelmeztervezője a magyar színházi élet nemzetközileg elismert szakmai legendája, a Munkácsy-díjas Gyarmathy Ágnes, aki félezret meghaladó előadáshoz tervezett díszletet, vagy jelmezt. Első filmes jelmeztervezői munkája Szabó István Mephisto című Oscar-díjas alkotása volt. Azóta számos mozifilmben, tévéjátékban dolgozott itthon és külföldön. Úgy fogalmazott, a rendezővel való beszélgetések után kortalan lesz a darab jelmezvilága. Bármelyik korban ki és bemehetnek a színészek, akiknek személyiségükkel kell a különböző karaktereket életre kelteni. A jelmezek segíthetnek abban, a néző ne tévedjen el egy vízióban, a szereplők végig tudják őket vinni a történeten. Ez azért is fontos, mert egy-egy színész több szerepben feltűnik, a figurák egyéniség-és személyiség változásait tükrözik a ruhák.

Bartókot idéző zene

Pataki András zenei kíséretként Bartók Bélát idéző világot, hangulatot szeretne dzsesszköntösbe öltöztetve használni, ezért kérte fel a soproni Varga Gábor dzsesszzenészt, ennek tükrében formálja meg az előadás zenei világát. A zeneszerező elmondta: nem klasszikus kísérőmuzsikát írt, a szöveg, a zene egységére törekedve igyekeznek olyan felütéseket, motívumokat, dallamvilágot, témákat megmutatni, amely erősíti az együttes hatást.

Soproni Petőfi Színház