“Egy gyerek számára teljesen egyértelmű, hogy a báb létezik” – Szűcs Réka válaszolt

2020 január 27. hétfő, 7:50

A Kolibri Stúdiójából indult, most a Harlekin Bábszínház színésze és rendezője, következő rendezésének bemutatóját január végén láthatja az egri közönség. Szűcs Rékát a Revizor kérdezte.

A Revizor cikkéből:

“Az ELTE tanítóképzőjét párhuzamosan végeztem a Kolibri Stúdióval. Utána egy évig szabadúszó voltam, de ez elég nehéz életforma volt, úgyhogy úgy döntöttem, kipróbálom a kőszínházi munkát. Vágytam már rá, hogy egy fix csapattal dolgozhassak. Elmentem a Harlekinbe egy castingra, és az igazgató úr felvett. Már itt dolgoztam, amikor elvégeztem Marosvásárhelyen a bábművész szakot. (…) Fixa ideám, hogy folyamatosan fejleszteni szeretném magam, sokat nézek másokat is, hogy dolgoznak, és minél több workshopon igyekszem részt venni. Az egyetemen is nagyon sok új dologgal találkoztam, és nemcsak a tanároktól, hanem az osztálytársaimtól is nagyon sokat tanultam” – hangsúlyozta Szűcs Réka.

Fotó: Harlekin Bábszínház

“Nagyon érdekelt a neveléselmélet, és annak a pszichológiai része, főképp ezért jelentkeztem a tanítóképzőre. Mikor később találkoztam a bábművészettel, akkor nagyon beleszerettem Szívós Károly és Török Ágnes miatt a műfajba, és elkezdett érdekelni a gyerekeknek szóló színház is. Mikor a Harlekinben lehetőségem nyílt rendezni, ott végképp hasznos tudásnak bizonyult a pedagógiai előképzettségem. Próbálom például minden esetben a gyerekek életkori sajátosságait szem előtt tartani, és igyekszem updatelni is magam, figyelni arra, hogy mi az, ami a gyerekeket mostanában érdekli: bemegyek a játékboltokba, megnézem a meséket, amiket ők néznek” – számolt be az alkotó.

Arra a kérdésre, hogy mi az, amit a bábszínház meg tud adni a gyerekeknek, de a tévé és a mozi nem, Szűcs Réka így válaszolt: “Az élő színház közvetlensége és pillanatnyisága. Ezenfelül a bábszínháznak egészen más technikái vannak, mint egy animációs mesének – a csoda élményét bábbal sokkal inkább meg lehet teremteni, már önmagában azzal a gesztussal, hogy életre keltünk egy élettelen tárgyat. Egy gyerek számára teljesen egyértelmű, hogy a báb létezik. Hogy ezt képesek elfogadni, szerintem az már önmagában csoda.”

A teljes interjú itt olvasható.