Takács Katalin: “Szerepek oldják meg és kavarják össze a sorsom”

2020 február 05. szerda, 8:20

Februártól egy 8 éves kislányt játszik a Budaörsi Latinovits Színház Aliz! című előadásában, miközben a Koldusopera Peacocknéjaként, a Pinceszínházban pedig hóbortos nagymamaként áll színpadra. Takács Katalint a kultúra.hu kérdezte.

A kultura.hu cikkéből:

“Az egész életem olyan, mintha végig pszichológushoz járnék: a szerepek oldják meg és kavarják össze a sorsom. Bár megjegyzem, két külön dolog, hogy én miként éreztem magam gyerekként, és hogyan láttak mások. Nemrég találkoztam a gimnáziumi osztálytársaimmal, és ők úgy emlékeznek, hogy a nagyhangú csajok közé tartoztam. Vélhetően húzok egy határvonalat, ami mögé keveseknek engedek bepillantást, így kifelé nem látszanak ezek az aggodalmak, félelmek. Ez egészen természetes, mindenkinek van egy belső világa, amit óv, táplál, én ebből nem sokat mutatok meg másoknak. A lényeg nekem az, hogy mit látnak a színpadon” – fogalmazott Takács Katalin.

Takács Katalin / Fotó: Borovi Dániel

Arra a kérdésre, hogy ösztönösen dolgozik-e, a művésznő így felelt: “Az ösztön néha tévútra viszi az embert. Amikor a Nórát játszottam száz évvel ezelőtt a Radnóti Színházban, akkor valaki már előre megsúgta, hogy nekem szánják a szerepet. Azonnal felhorgadtam, hogy nekem ezt a kékharisnyát kell eljátszanom, nem való nekem, szerintem első felindultságomban mindezt elő is adtam Bálint Andrásnak. Végül igazán jó előadás kerekedett belőle, mert amikor az ember ésszel elkezdi megvizsgálni, szétszedni a szerepet, akkor számos apró azonosulási pontot talál. Egészen más színészként ismerni egy darabot, karaktert, mint olvasóként vagy nézőként. Mindig van egy első benyomás, elképzelés arról, hogy milyennek látom magam egy szerepben, de az építkezés csak ezután kezdődik.”

Évente két szerepre szerződött Budaörsre. Ebben az évadban játszott a Kávécsarnokban, majd a Koldusoperában, és most egy nyolcéves kislányt, Alizt alakítja az Alice Csodaországban átiratában február végén. “Egyelőre – a próbaidőszak kezdetén – még nem látom pontosan, milyen nyolcéves kislány leszek. Van bennem gyermeki naivitás és kíváncsiság, ez talán jó kiindulópont. Tengely Gábor rendező gondolt rám a szereppel kapcsolatban, és azzal igyekezett megnyugtatni, hogy higgyem el, a gyerekek jóval színesebb fantáziával rendelkeznek, mint mi, felnőttek. Ha pedig a játékban egy csészéből lehet várkastély, akár belőlem is lehet kislány, nemde?” – mondta Takács Katalin.

A teljes interjú itt olvasható.