“A boldogság másutt van” – Interjú Horváth Csabával

2020 február 16. vasárnap, 7:00

Az Amerikai Elektra bemutatóját február 14-én tartották a Ruszt József Stúdió Színházban. Eugene O’Neill amerikai drámaíró trilógiáját Horváth Csaba rendező-koreográfus, a Forte Társulat alapítója rendezte.

Amerikai Elektra – próba / Fotók: Bús Csaba

Először rendez Kecskeméten, de korábban két színésznövendék osztálya is játszott a Szín-Tár Fesztiválon. Itt volt akkor velük?
Úgy emlékszem, egyik csapatot sem tudtam személyesen elkísérni. Forró dróton tartottam velük a kapcsolatot, hogy minden rendben van-e. Kecskeméten jártam már, láttam előadásokat a színházban. Közös munka kapcsán valóban most vagyok itt először.

Az Amerikai Elektra eléggé összetett és szövevényes színdarab. Mi volt az elsődleges elképzelése O’Neill remekművével kapcsolatban?
A szerző egy görög trilógiát helyez modern környezetbe. Az ókori görög dráma, a sorstragédia közel áll a szívemhez, ezért esett az Amerikai Elektrára a választásom, amikor Cseke Péter színházigazgató felkért, hogy rendezzek Kecskeméten. A történet egy modern világban játszódik, semmi antik nincs benne. Izgalmas benne, hogy minden konfliktusa, drámája köthető a valós élethez, lényegében egy családtörténet.

Az eredeti trilógia eléggé terjedelmes, három többfelvonásos drámából áll. A most készülő előadás leginkább mire fókuszál?
A teljes mű bemutatása 5 óra játékidőt igényelne. Perczel Enikő dramaturggal tömörebbé, markánsabbá alakítottuk, természetesen úgy, hogy ne sérüljön. A mi változatunkban a történelmi közeg, az amerikai polgárháború a legkevésbé hangsúlyos. A háború, az embertelenség természetesen megjelenik, csakúgy, mint a szereplők vágyakozása a normális emberi életre. Ez a tulajdonság mindegyikük sajátja. Azé is, aki távol van, és hazavágyik a háborúból, ugyanakkor azoké is, akik otthon vannak, de elvágyódnak máshová, ahol szebb lehet az életük, és kiteljesedhet egy másik partnerrel.

A történet középpontjában a Mannon család áll. Kik ők, és mitől tragikus a sorsuk?
Ez egy jó nevű és jómódú család. Tagjai semmilyen negatívumot, kellemetlenséget nem mutatnak a nyilvánosság felé. Ugyanakkor a család minden tagjának vannak sötét titkai és szörnyűségei, valamint a jelen megélt reménytelenségei és drámái. Ebben a bezárt családi közegben magas hőfokon égnek a szereplők, tele vannak elfojtott vágyakkal és érzelmekkel. Közös bennük, hogy mindannyian jobb életet szeretnének, de nem ott, ahol élnek. Máshol és mással képzelik el a jövőjüket, nem pedig helyben igyekeznek rendbe tenni a dolgaikat, javítani a megromlott kapcsolataikat.

A meglévő személyiségükkel, eszköztárukkal valóban kiteljesedne Mannonék élete valahol máshol, valaki mással?
O’Neill drámájának különös motívuma annak erőteljes kihangsúlyozása, hogy a boldogság másutt van, a teljességre való lehetőséget helyben nem lehet megtalálni. A hőn áhított változáshoz el kell menni messzire, ahol más az élet, másmilyenek a körülmények. A szerző ebben látja az egyetlen megoldást, amiben egyszerre van jelen naivitás és gyarlóság.

Eredendően táncművész és koreográfus. Az Amerikai Elektrában hogy kezeli a próza és a mozgás arányát?
Koreográfusként annyit teszek hozzá, amennyit a darab igényel. De nincs szó táncról, sokkal inkább gesztusokról, mozdulatokról, pozíciókról. Bizonyos pontokon a darab lehetőségeket ad a stilizációnak, ami lehetőséget ad absztrakcióra való hajlamom kiélésére.

Egy prózai színésznek mennyire saját vagy tanult nyelve a mozgás, a fizikai síkon való önkifejezés?
Okos színészekkel dolgozom, akik érzékelik azt, hogy egy-egy általam kért gesztus vagy mozgásfolyamat egyrészt őket segíti az értelmezésben, másrészt a néző számára is izgalmas lehet, illetve jobban láttatja az adott szereplő sorsának mélységeit.

Kik az alkotótársai zenében, látványban?
Az előadás zeneszerzője Dobri Dániel. Vele többedszer dolgozom együtt, és most végez a Zeneakadémia alkalmazott zeneszerzői szakán. A látvány, a díszlet két fiatalember munkája: Kiss Benedek Kristófé és Kalászi Zoltáné. Ők nem színházi közegből jöttek – az egyik építész, a másik grafikus -, de nagyon izgalmas a gondolkodásuk. Ők gyakorlatilag az állandó munkatársaim. A jelmezeket régi alkotótársam, Benedek Mari tervezi, aki nem először dolgozik a kecskeméti színházban.

Milyen díszletek között zajlik majd a családi sorsdráma?
Tulajdonképpen egy házban történnek az események. Vannak átlátszó falak, plexi-elemek, amik mögött-előtt zajlik a játék. A bezártság, a külvilágtól való elzárkózás lényeges motívuma a darabnak, és pont ennek a kontrasztját szeretnénk megfogalmazni a térrel, az átlátható díszlettel. A szereplők bármennyire is próbálják titkolni a borzalmakat, átélt fájdalmakat és érzelmeket, ez akkor is látszik. Mert ettől görög dráma a görög dráma. Egyszerre szörnyű és felemelő az az érzelmi amplitúdó, amin a karakterek mozognak ebben a műben.

Jelen lesz a premieren?
Igen.

A bemutató után is rá szokott nézni az előadásra?
Mindenképpen, főleg az első időszakban. Később, amikor csak lehetőségem van rá, megnézem az előadásaimat. Az a tapasztalatom, hogy egy-két instrukcióval a kész előadásokon is sokat lehet javítani.

Kérdezett: Popovics Zsuzsanna / Kecskeméti Katona József Színház

Szereplők: Ferencz Bálint, Märcz Fruzsina, Kocsis Pál, Orth Péter, Decsi Edit, Lakatos Máté, Szabó Dorottya, Sirkó László.