Jordán Tamás: “Nem hiszek az utódnevelésben”

2020 március 31. kedd, 7:00

Megbízatása a Weöres Sándor Színház élén 2021. január 31-én lejár – Jordán Tamás úgy döntött, hogy nem pályázik újra. A direktort a Vas Népe kérdezte.

A Vas Népe (Ölbei Lívia) cikkéből:

– Azzal, hogy megkapta a nemzet színésze címet, kimondható, hogy minden megvan? Már ami a Magyarországon egyáltalán megkapható kitüntetéseket, elismeréseket illeti.

– Majdnem – majdnem minden. De a nemzet színésze cím birtokosának lenni talán tényleg a legnagyobb elismerés. Ne hanyagoljuk el azt a juttatást, ami a címmel jár, de az igazi értékét mégiscsak csak adja – és ezt a lehető legkomolyabban mondom -, hogy csakis és kizárólag nagyszerű kollégák döntenek róla, mindenféle külső ráhatás nélkül, mindig százszázalékos egyetértésben. Ez az igazi megbecsülés.

– Almási Éva, Bodrogi Gyula, Cserhalmi György, Csomós Mari, Haumann Péter – itt következik abc-rendben Jordán Tamás -, Király Levente, Máthé Erzsi, Molnár Piroska, Szacsvay László, Tordy Géza, Törőcsik Mari. Impozáns névsor. Talán már meg is unta a sok gratulációt.

– Rengeteg gratulációt kaptam sms-ben, e-mailben is – olyan sokat, hogy mindegyikre még nem tudtam válaszolni. Ígérem, megteszem.

– Önt nagyon sokan kedvelik, ez többször bebizonyosodott az utóbbi években.

– Ezért a tapasztalatért még a 2017-es szombathelyi színházigazgatói pályázatot kísérő hercehurca is megérte: mindvégig azt éreztem, hogy mindenfelől árad felém a szeretet.

Jordán Tamás a Weöres Sándor Színház Rokonok című előadásában / Fotó: Mészáros Zsolt

– A dolgok jelen állása szerint igazgatói megbízatása a Weöres Sándor Színház élén 2021. január 31-én lejár. Mi lesz a folytatás?

– Úgy döntöttem, hogy nem pályázom újra, befejezem igazgatói pályafutásomat a Weöres Sándor Színház élén. Az egyetlen, amit fontosnak tartok: a társulat sorsa. Felelős vagyok érte, felelős vagyok a színészekért – barátságnál erősebbek ezek a kapcsolatok. Bár az elmúlt időszakban többen megváltak a szombathelyi színháztól, érkeztek újak, és még mindig sokan itt vannak a tizenkét éve verbuválódott kezdőcsapatból is. Ebből a szempontból nem szerencsés, hogy évad közben történik meg a váltás; de így alakult: ha pályáztatás van, pályáztatás van. Az sem volna jó senkinek, ha esetleg évad közben változna a műsorterv. Mindenképpen szeretném, ha fontos szempont lenne, hogy a pályázó mit mond a társulatról: velük, bennük gondolkodik-e, vagy más tervei vannak. Most mindenesetre az a legfontosabb, hogy a színház tisztába jöhessen várható költségvetési támogatás mértékével, hiszen csak ennek tudatában lehet pontosan évadot tervezni. Az új törvényi szabályozás értelmében a polgármesterek egyenként ülnek le tárgyalni a fenntartás ügyében a minisztériumot képviselő Fekete Péter államtitkárral – aki ráadásul szombathelyi, tudja, hogy mit jelent a városnak a színház -, úgyhogy bízom benne: sikerül egyezségre jutni.

– Arra nem gondolt, hogy kinevelje az utódát?

– Nem hiszek az utódnevelésben: olyan nincs. Zsámbékinak a Katonában annak idején feltűnt, hogy Máté Gábor rátermett, nem voltak „igazgatói órák”.

– Akkor van-e valaki, akit szívesen látna a WS Színház igazgatói székében?

– Az is lehet, hogy ma már más konstrukcióban érdemes gondolkodni: az igazgató legyen menedzser típusú vezető, a színház művészeti munkájáért pedig legyen felelős a művészeti vezető – esetleg a művészeti tanács.

– 2016-ban megjelent önéletrajzi könyvében, a Hátrametszésben azt írja – az életet csak előrefelé lehet élni, de csak visszanézve lehet megérteni szellemében -, hogy a pályáján minden a szombathelyi Weöres Sándor Színház 2007-es megalapítását készítette elő: minden erre mutatott, minden a világon azért történt, hogy a szombathelyi színházalapításban érje el célját. Ma is tartja ezt az állítást?

– Igen, hiszek a determinizmusban. Mindennek az Egyetemi Színpad az oka – mondtam el sokszor Szombathelyen is. A 25. Színházban lettem igazán színész. A Merlin a csodák birodalma volt: sok energiával, játékos kedvvel, befogadással, kísérletezéssel, agóraszellemben. A Nemzeti Színház – és idesorolom a POSZT-ot is – pedig olyan szakmai respektet adott, amelyre megint csak feltétlenül szükség volt a szombathelyi színház létrehozásához. Hogy a város elhiggye nekem: képes leszek – a megfelelő csapattal – megteremteni és működtetni Szombathely első, állandó társulattal bíró kőszínházát. Szívesen említem meg újra és újra azt a kivételes pillanatot, amikor 2007. szeptember 27-én a szombathelyi képviselők egyetlen elutasítás és egyetlen tartózkodás nélkül, egyhangúlag mondtak igent a színházalapításra. Ahhoz pedig, hogy a színház gyorsan rangot szerzett – szakma díjak egész sora támasztja alá ezt az állítást -, nyilvánvalóan hozzájárult, hogy évről évre a legjobb rendezőket tudtam megnyerni: a hívásomra kezdettől szívesen jöttek Szombathelyre.

(…)

Folytatást itt talál.