Katona Kinga – gyermeke születése után – már az előző évadban, 2022 januárjában visszatért a Nemzeti Színházba. 2023 elején két premier is vár a színésznőre: A kaukázusi krétakör, illetve Molière Don Juanja, amiben Donna Anna szerepében mutatkozik be – mégpedig úgy, ahogy azt Puskin megírta.
Az interjú a Nemzeti Magazin X. évfolyamának 4. számában jelent meg.
– Mennyire viselte meg, amikor még ősszel A kaukázusi krétakör bemutatója előtt, a főpróbahéten, a célegyenesben le kellett állniuk?
– Ennek senki sem örült, ahogy én sem. Trill Zsolt sérülése miatt kellett leállítani a próbafolyamatot, és maradt el az októberi bemutató. Nem történt nagy baleset, csak egy rossz mozdulat okozta az izomszakadást. Az eredetileg tervezett premier estéjén nagyon furcsa érzés tört rám, de biztos vagyok abban, hogy valamiért így kellett történnie. Mikor a novemberi bemutatót is el kellett halasztani, azt már sokkal könnyebben viseltem.
– Akár örülhetett is volna: több időt tölthetett a kislányával.
– Természetesen annak mindig örülök, ha a kislányunkkal lehetek. De ez a szerep, és persze a színház is fontos számomra. A szülés után hamar megerősödtem. Ezt elsősorban annak köszönhetem, hogy a gyermekünk nagyon nyugodt természetű. Egész éjjel alszik, így mi is tudunk pihenni. Szerencsére édesanyám szívesen segít. Amikor 2022 januárjában visszajöttem a színházba, az igazgatóm, Vidnyánszky Attila – nekem tanár úr – felajánlotta, hogy nem kell mindjárt visszavennem minden szerepem, választhatok is ezek közül. Végül abban maradtunk, hogy szépen, fokozatosan visszatérek a korábbi szerepeimhez, az Egri csillagokat kivéve. A felújító próbák után folyamatosan vissza is kerültem azokba a repertoáron lévő darabokba, amelyekben eredetileg játszhattam.
– A Brecht-premier halasztásának azért is örülhetett volna, mert maradt ideje az esetleg nyitva maradt kérdések, bizonytalanságok átgondolására!
– Ez igaz. Mivel a baleset miatt megszakadt a próbafolyamat, a bennem ragadt kérdésekre magam kezdtem megkeresni a lehetséges válaszokat. Újra elolvastam a szöveget, megnéztem a témával kapcsolatos irodalmat. Folyamatosan átgondoltam magamban a jeleneteket, és próbáltam fejben lejátszani őket, hogy frissen éljenek bennem.
– Akár lett volna ideje arra is, hogy megnézze, mások hogy csinálják. Erre nem gondolt?
– Tudom, hogy az interneten is vannak színházi felvételek, sőt, legutóbb a Katona József Színházban mutatták be ezt a drámát, de azt korábban nem láttam, ekkor pedig már nem is akartam megnézni. Ha már tudom, hogy milyen szerep vár rám, olyankor igyekszem kerülni a korábbi rendezéseket. Még véletlenül sem szeretném, ha egy-egy megakadásnál a másoktól látott lehetőségeket használnám. Nekem magamnak kell megtalálnom a mi előadásunkban érvényes megoldásokat, magamból kell felépítenem a szerepem.
– Gondolom, nem ez az első találkozása Brechttel.
– Természetesen a gimnáziumban és Kaposváron is, a színművészeti egyetemen tanultunk Brechről, az ő újításairól, az epikus színházról vallott nézeteiről, a dramaturgiai elképzeléseiről. Itt a Nemzeti Színházban először a Zsótér Sándor által 2016-ban rendezett Galilei élete című előadást láttam, az elsősorban Törőcsik Mari miatt lett emlékezetes számomra. A gömbfejűek és csúcsfejűek volt a következő emlékezetes előadás, azt is Zsótér rendezte, és abban nekem is volt egy kisebb szerepem. Majd a 2018-as MITEM-en, a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozón A kaukázusi krétakör előadásával vendégszerepelt itt a Berliner Ensemble társulata. Ebből is őrzök magamban néhány képet. Az különösen erősen belém ivódott, amikor az anyaság bizonyítására mindkét nőnek maga felé kellene húznia a gyermeket. Akkor még eszembe sem jutott, hogy néhány év múlva én játszhatom majd el ezt a csodálatos szerepet.
– A kislánya, a saját anyasága mennyire segítette ebben a szerepformálásban?
– Az biztos, ha a próbák során a kislányomra gondoltam – és bizony gyakran eszembe jutott –, könnyebb volt Gruseként védelmeznem, mentenem a magára maradt gyermeket. Érdekes módon az egyes jelenetek kidolgozásánál éreztem ezt a segítséget, de amikor már a dráma egészében, a teljes ív felépítésében gondolkodtam, akkor részben el kellett engednem a személyes érintettséget, mert különben elviselhetetlenül nehéz lett volna a játék.
(…)
