Morcsányi Géza: “Apró részletekre figyeltem csupán, szavakra, mozdulatokra, pillantásokra”

2017 március 06. hétfő, 7:21

Morcsányi Géza amatőrként kapta meg Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjének férfi főszerepét.

Az alkotás Arany Medvével tért haza a berlini filmfesztiválról. A dramaturgot a Magyar Nemzet és Veiszer Alinda is kérdezte.

„Nem volt előre kidolgozott módszerem, hiszen ha valamilyen terv szerint játszom, mint egy színész, azzal mindent elrontottam volna. A szakmám miatt negyven éve szorosan olvasok, vagyis a legkisebb részletre kiterjedően dolgozom fel a szöveget. A film forgatókönyve volt az első, amit nem így olvastam el. (…) Nem akartam túl sok információt szerezni sem a helyzetekről, sem a karakterekről, nehogy dramaturgként kezdjem el elemezni a művet. Apró részletekre figyeltem csupán, szavakra, mozdulatokra, pillantásokra. Így arra sem maradt időm, hogy elkezdjek aggódni, vajon meg tudom-e csinálni” –fejtette ki a dramaturg, aki azt is elárulta, volt egy mélypont a Testről és lélekről forgatása során.

„Egy banális helyzetgyakorlatot kellett volna megoldanom: tálcával a kezemben megbotlok, és az ételt leejtem a földre. A próbán gond nélkül megcsináltam, nem is kellett megismételni, jöhetett a felvétel. Onnantól kezdve azonban egyszer sem sikerült rendesen megbotlanom. Egy idő után úgy éreztem, hogy menthetetlenül ügyetlen vagyok, alkalmatlan a szerepre. Ildikó és a stáb azonban sosem adta fel” – árulta el Morcsányi Géza.

Két éve hagyta ott a Magvető Kiadót, és lépett hátrébb, ma a Líra Könyv Zrt. kiadói igazgatója. A döntés kapcsán több interjúban kifejtette véleményét az értékek elvesztéséről, s a Chicago című musicalt idézve úgy fogalmazott: „Nincs többé elegancia.” A kérdésre, egy olyan törékeny és csöndes filmnek, mint a Testről és lélekről, milyen esélyei lehetnek ebben a környezetben, azt felelte: „Az ember, ahogy öregszik, egyre inkább úgy érzi, hogy az ő kultúrájának végleg leáldozott. Ezzel tisztában vagyok, mégis úgy érzem, valóban fokozatosan veszítünk a finomságunkból, egyre durvábbá, egyre közönségesebbé válik a környezetünk. A Magvetőt ugyanakkor nem a világról szerzett kedvezőtlen benyomásom miatt távolítottam el magamtól. Amíg a kiadót vezettem, soha, egy percig sem voltak illúzióim a magaskultúra esélyeit illetően. A kemény munka mellett a szerencsére és a fatális véletlenekre hagyatkoztam. Annyit tudtam, hogy mindig akadnak néhányan, akik ki akarnak emelkedni a tömegből, akik érzékenyek, akik számára fontosak a valódi értékek. És itt lép be a képbe a szerencse. A legjobb példa erre Kertész Imre Nobel-díja. Egy életmű, amely számomra akkor már két évtizede az életem elengedhetetlen része volt, ám a magyar társadalomban csupán búvópatakként volt jelen, egyik pillanatról a másikra felszínre került. Kertész Imre hirtelen az egyik legnépszerűbb író lett Magyarországon. A kiadó legtöbb sikere ilyen véletleneken múlott. Nem feledkezem el róla ugyanakkor, hogy a műveket megalkotják, esztétikai értékkel bírnak, amelyre sok embernek szüksége van. Ha pedig egy szerencsés véletlen folytán egy mű nagyobb nyilvánosságot kap, mint a Testről és lélekről a berlini díjaknak köszönhetően, akkor az értékek nagyobb energiákkal képesek hatni” – vélekedett Morcsányi Géza.

„Az első koldusfináléban hangzik el, hogy „ez így van, szóról szóra így, az ember rossz, a föld irigy”. Ez a kuplé vagy song verziója a világ jelenlegi állapotának. Intő jel, hogy a Koldusoperát Bertolt Brecht majdnem kilencven éve írta. (…) A jajongással együtt bízom benne, hogy az örök kíváncsiság, a tudásszomj és a vágy az egyszerű emberi kapcsolatok után megakadályoznak bennünket abban, hogy valami borzasztót kövessünk el önmagunk ellen” – tette hozzá a dramaturg.

A teljes interjút itt olvashatja.