Jelentés a Katona fodrásztárából – Videó a Hóhérok kulisszái mögül

2017 április 05. szerda, 8:11

Március 18-án mutatta be a Katona József Színház Martin McDonagh Hóhérok című fekete komédiáját, Gothár Péter rendezésében. Háttérvideót láthatnak arról, hogyan készülnek a ’60-as évek észak-angliai frizurái.

A darabról:

A halálbüntetés eltörlésének napján (1965) az észak-angol kisváros, Oldham kocsmájában megjelenik Mooney, a délről jött idegen. A kocsmát a volt főhóhér, Harry Wade és felesége viszi, így mindenkit az érdekel, mi a véleménye Wadenek a nagy eseményről. Másnap lányuk, a tizenöt éves Shirley eltűnik, és minden amellett szól, hogy Mooney keze van a dologban. Mit tesz ilyen helyzetben egy, a lánya életéért aggódó volt főhóhér?

A szerzőről:

“27 évesen beállította Shakespeare rekordját, az első kisfilmjével Oscart nyert, jelenleg pedig öt darabjának hat változata fut a magyar színházakban. Martin McDonagh 24 éves korában, tíz hónap alatt megírt hét színdarabot, ami egy évtizedre meghatározta karrierjét – szerepeiért ölni tudnának a brit színészek, de az ír fenegyerek saját bevallása szerint a filmezésben talált igazán magára” – írta a szerzőről a HVG. (Folytatást itt talál.)

Kritikus szemmel az előadásról:

“Martin McDonagh, az ír színház fenegyereke az igazság megismerhetőségére fókuszál legújabb, krimibe hajló feketekomédiájában. Gothár Péter pedig, aki nem először rendez McDonagh-ot, tovább zsonglőrködik az igazsággal. Az elfuserált kocsmafigurák mellett egykori gyilkosságok, megkérdőjelezhető ítéletek, perverziók, és egy eltűnés sorjázik elénk, valamint egy felettébb gyanús idegen. Hiszen gyanús az, aki különbözik, és gyanúsnak mutatja magát, azaz annak látszódik”. (Vasárnapi Hírek)

“A korábban az ír falusi kisembereket fanyarul középpontba állító McDonagh ezúttal Észak-Anglia egy kisvárosába helyezi a történetet. Az ötlet tényleg pazar, 1965-ben vagyunk, amikor Nagy-Britanniában eltörlik a halálbüntetést. A főhősünk Harry, a város második számú hóhéra. Kérdés, mi lesz ezután a hóhérokkal? Vezetnek szépen egy kocsmát, békében, a hóhér mesterségtől elbúcsúzva? Vonatkozik ez a kérdés az első számú hóhérra, Pierrepontra is, aki csak az előadás végén jelenik meg. Vagy a dolog ennél jóval bonyolultabb. Megnyugtatok mindenkit, a szerző most a szokásosnál is több csavart és fordulatot tett a műbe, tehát lesz miért izgulni.” (Balogh Gyula, Népszava)

“Van történet is; nem annyira “sztori”, vagyis meglepő fordulatokból összeszőtt cselekmény, mint inkább a szereplők “összeengedéséből” kialakuló helyzetek sorozata. Ebből is fakad, hogy McDonagh darabjainak élvezeti értékét a figurák adják. Őket meg a színészek keltik életre, markáns, határozott rendezői kotta alapján. Már ha éppen – mint most – Gothár Péter rendezőről beszélünk.
Gothár ugyanis szeret elveszni a részletekben, ez pedig McDonagh esetében semmilyen veszteséget nem okoz, sőt csupa nyereség. Úgy rakja össze a figurák megteremtését segítő kontextust – a díszletet, a jelmezt, a kellékeket, a világítást meg még a zenét is -, hogy a jó színész csak belelép a térbe, és hozza-mozgatja az alakot. Nem pont ilyen egyszerűen, de valahogy így…” (Csáki Judit, 168 óra)