“Őszinteség nélkül nincs művészet” – Kiállítás Éder Vera fotóművész képeiből Miskolcon

2017 május 08. hétfő, 11:00

Éder Vera fotóművész új képeiből nyílt kiállítás a Miskolci Nemzeti Színházban.

A kiállítás a miskolci együttes hétköznapjait mutatja be a táncosok szemével. A portrék, próbafotók és életképek betekintést nyújtanak a táncművészek mindennapjaiba.

Éder Vera kiállítása a Miskolci Nemzeti Színházban

Éder Vera kiállítása a Miskolci Nemzeti Színházban

A tárlat anyaga önálló érvényű, súlyos téma ihlette, de több szállal kapcsolódik a Miskolci Balett új bemutatójához is, amelyet saját koreográfiájából Gergye Krisztián rendezett a társulatnak.

Éder Vera kiállítása a Miskolci Nemzeti Színházban

Éder Vera kiállítása a Miskolci Nemzeti Színházban

Éder Verát az Észak-Magyarország kérdezte, többek között arról, milyen érzéseket hívnak elő belőle a fotói. “Őszinteség nélkül nincs művészet. Úgy nem megy, ha magamhoz nem vagyok őszinte. Negyvenéves leszek – sokat gondolkodom az emberi kapcsolatokról, a halálról és az életről. Hogy a halálnak akkor lesz értelme, ha az életnek is volt értelme. De miért olyan az élet, amilyen? Ki miért viselkedik úgy, ahogyan viselkedni látom? Nem biztos, hogy tudok beszélni erről, de figyelek. Próbálom megfejteni. Talán reménytelennek tűnő vállalkozás, de egy-egy ilyen fotóanyag elkészítése nekem is segít ennek a megértésében. Így tudom kibeszélni magamból” – számolt be az alkotó, aki általaa instruált helyzetekben kapta lencsevégre a színházi embereket, táncosokat.

Éder Vera kiállítása a Miskolci Nemzeti Színházban

Éder Vera kiállítása a Miskolci Nemzeti Színházban

A kérdésre, hogy amit láthatunk, őszinte-e vagy színjáték, úgy felelt: “Abszolút őszinte – a részükről is. Egy élet, egy kapcsolat állomásai ezek. Kitekintések. Személyes. Számomra fontos a személyesség, e nélkül képtelen vagyok dolgozni. Kérdezte valaki, miért kellettek táncosok hozzá, hogy érzéseket fényképezzek. Mert velük a legkönnyebb dolgozni. Mondok egy szót, és lefordítják egy mozdulatra. Képesek úgy egymáshoz érni, ahogyan szeretném, hogy egymáshoz érjenek”.

Éder Vera kiállítása a Miskolci Nemzeti Színházban

A fotók hangulatáról és tematikájáról szólva Éder Vera elmondta: “Akartam a kiállítást, régóta foglalkoztatott a halál mint probléma. Hogy milyen az élethez való viszonya. Rengeteget hallgattam Liszt Ferenc Haláltáncát. Érdekelt, hogyan lehet a haláltáncot mint műfajt képeken ábrázolni. Az alkalmat az adta, hogy elkészült Gergye Krisztián új táncjátéka, a Harlequinade – ennek a plakátját fotóztam. Tetszett a smink, amit kitaláltak hozzá – ezt használtam én is a magam munkájában. A táncosok testén elkentük vízzel a festéket, a fotózáshoz kevés fényt vettem igénybe. Ettől lett annyira szénrajzszerű a kép. Tudtam nekik beszélni magáról a műfajról, az ezzel kapcsolatos érzéseimről, de nem tudtam volna megmondani nekik, hogy mit csináljanak pontosan. Improvizáltak az állandó taszítás és vonzás, a lüktető emberi kapcsolatok témájára. Azt mutatták, ahol ebben a viszonyban tartanak. Aminek meg kellett történnie, megtörtént. A szűk térben a kamerával követtem a mozgásukat. Ez számomra is új technika volt”.

Éder Vera kiállítása a Miskolci Nemzeti Színházban

Éder Vera kiállítása a Miskolci Nemzeti Színházban

Április 29-én, a Tánc Világnapján mutatja be a Miskolci Balett új táncjátékát Harlequinade – szenvelgők komédiája címmel. Az elő-adás rendező-koreográfusa a számos díjjal elismert Gergye Krisztián, akinek ez az első önálló rendezése a Miskolci Nemzeti Színházban.

“Minden táncos egyfajta bohóckaraktert alakít az előadásban. A karakterek megformálásánál a táncosok személyiségéből, lelki alkatából indultam ki, így születtek meg a színpadon látható bohócok” – mesélte a rendező. “Ezek a karakterek kitaszított helyzetben vannak, ott találják magukat egy furcsa színpadon vagy porondon, ahol nem találják a helyüket. Belecsöppennek, részeseivé válnak olyan kanonizált, ma már rendkívül tisztelt táncműveknek, mint Sztravinszkij Tavaszi Áldozata, Liszt Ferenc Haláltánca vagy éppen Debussytől az Egy faun délutánja. A bohócok végigutaznak a tánctörténeten, felelevenítve egy-egy pillanatot ezekből az alkotásokból, közben pedig megismerjük az igazi embereket a felvett sztereotípiák, maszkok mögött, és felismerjük legbelső lényegüket, lelküket. A tizenkét bohóc között biztosan talál majd olyan karaktert a néző, akivel azonosulhat, akinek a történetszálát magáénak érz” – hangsúlyozta Gergye Krisztián az Észak-Magyarországnak.

Forrás: Színház.org, Miskolci Nemzeti Színház, Észak-Magyarország 

 
 

Kapcsolódó anyagok