“Soha nem vágytam hősszerepekre” – 55 éve a József Attila Színházban Láng József

2017 június 29. csütörtök, 8:28

Ötvenötödik éve tagja a József Attila Színháznak, ám a legtöbben Roger Moore magyar hangjaként ismerik. Láng Józsefet az Origo kérdezte.
Az Origo cikkéből:

Láng József papi gimnáziumba járt Esztergomba, majd annak államosítása után a budapesti Petőfi Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Sokat szavalt az iskolába, sőt még a rendezőszakra készülő Kazimir Károly színkörének is tagja volt. Szinkronizálni is petőfis diákként hívták először. “Kijött hozzánk a stúdióból egy csaj, aki hangokat keresett. Rám és osztálytársamra, a későbbi híres beszédpedagógusra, Montágh Imrére esett a választása. Első, és diákként egyetlen szinkronszerepemben német katonát adtam. A pasas lényegében csak fütyült, majd nyögött egyet, amikor fejbe csapták egy szeneslapáttal. A nyögés kapásból ment. De a nácik kedvenc, Erika című indulóját kicsit gyakorolnom kellett. Azt ne kérdezze, miért kellett a füttyöt is leszinkronizálni. Mindenesetre a színészet akkor még nem tűnt komoly dolognak. Szívem szerint orvosnak készültem. Aztán maximális pontszámom ellenére, az “egyéb” kategória miatt mégsem kerülhettem be az orvosi egyetemre. Vittek volna katonának, már bele is törődtem. Ám Kazimir lehülyézett, és az ő pressziójára csak jelentkeztem a színművészeti főiskolára. Ahová felvettek” – mesélte a színész.

Láng József (fotó: Szabó Gábor/Origo)

Láng József (fotó: Szabó Gábor/Origo)

Várkonyi Zoltán lett az osztályfőnöke, vezető tanár volt még Básti Lajos és Sulyok Mária. Körmendi János volt a tanársegédjük: vékony volt, elegáns, finom – emlékezett Láng József. A Major Tamás vezette Nemzeti Színházban volt gyakorlaton, majd két évet a Pécsi Nemzeti Színháznál töltött. Aztán néhány évre a Vígszínházhoz került. “Főiskolásként sokan voltunk gyakorlaton a budapesti Nemzetinél. Major Tamásról azt beszélték: ritka gonosz ember, ám jó színész, és elvekkel átitatott rendező. Engem szeretett. Nekem azt is elnézte, hogy egyszer málnaszörppel töltött óvszert helyeztem a lovagi lánccsuklyám alá. Futár voltam az általa játszott III. Richárdban, és mivel rossz hírt hoztam, minden este iszonyatos nagy pofonokat adott a csontos kezével. Mikor ezt eluntam, megtréfáltam a málnás óvszerrel. A gumi kiszakadt az ütéstől, fröccsent a szörp, de Major meg sem rezdült. Illetve észrevétlen megízlelte a folyadékot, nem vér-e. Az öltözői folyosón kezdett csak vadászni rám, rázta a kezét, kiabált, hogy agyoncsap. Menekültem, de éreztem, valójában mulattatja az eset. Miután diplomáztam, Major azt mondta, kihagyhatom a vidéki éveket, ami akkoriban elvileg kötelező volt. De én – részben Gellért kurzusainak hatására – úgy gondoltam: nem fog ártani néhány ‘gyakorlatos’ év vidéken. Pécsett aztán Lendvay Ferenc várt komoly szerepekkel” – számolt be Láng József.

A színész azt is elmesélte, hogyan hagyta el a Víget, és került a József Attila Színházhoz: “Akkoriban lángolt fel Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva szerelme. Zoli zseniális színész volt, de ha ivott, átalakult a valósághoz való viszonya. Utóbb persze már világos: nemcsak az alkohol, egyéb pszichés problémák is nehezítették számára a létezést. Nem von le színészi értékeiből, de talán normálisabb megemlíteni, mint eltitkolni. Az Egy csepp mézben volt egy csókjelenetem Évával, Zoli erre iszonyatosan féltékeny lett. Gyanakodott, és ha berúgott, folyton verekedni akart velem. Megjegyzem: én már akkor házasságban éltem a szerelmemmel, Zsuzsával, akivel máig együtt vagyunk. Kellemetlen volt Zoli arroganciája, de ki tudtam térni előle. Ám egyszer Éva ellen fordult a dühe. Somlót akkor már Várkonyi váltotta a direktori székben, neki jelentettem be: a történtek után inkább elmegyek a színháztól. Várkonyi tartóztatott: elintézi, hogy még csak találkoznunk se kelljen Zolival. Ám Fodor Imre éppen hívott a József Attila Színházba, gondoltam, jobb lesz, ha addig lépek, amíg van hová. Akkoriban a legjobb színészek játszottak ott – többen persze száműzetésüket töltve valamilyen mondvacsinált politikai marhaság miatt. Ezzel együtt komoly feladatok jutottak nekem is. Mi kaptuk a legtöbb túlórapénzt Bodrogi Gyulával. Egyébként soha nem vágytam hősszerepekre. Talán ezért is éreztem jól magam a József Attila Színházban, ahol aztán ától cettig megvalósíthattam mindazt, amire leginkább a karakterszínésznek van lehetősége.”

A teljes interjú itt olvasható.