Csanádi Judit: “Díszlettervezőként is sokáig meg kellett harcolnom”

2017 július 14. péntek, 7:37

“A szüleim elnézték, hogy színházzal akarok foglalkozni, csak egy kérésük volt: előtte tanuljak rendes szakmát” – emlékezett vissza a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora.

Csanádi Judit végül városépítészetből diplomázott 1976-ban, s hamar irigylésre méltó állást kapott a VÁTI-nál. Kaposvárra a város regionális tervének kutatására érkezett, de szinte ki sem mozdult az akkor legendás színházból. Onnan a Bábszínházba került, ahol 1978-tól 1980-ig szcenikus volt, majd egy kanadai ösztöndíj következett.

Csanádi Judit

Csanádi Judit

“Nagyon jó dolgom volt Montrealban, tanítottam, tervezőként is dolgoztam, mégis haza kellett jönnünk. Úgy gondoltam, hogy József Attila és Radnóti Miklós kultúrájában vagyok otthon. A férjem (Gyabronka József) sem érezte jól magát az angol nyelvű színházi munkákban” – fogalmazott Csanádi Judit, aki egy balesetnek köszönhetően barátkozott össze Gyabronka Józseffel: “Épp magyaráztam a színészeknek, hogyan mozogjanak biztonságosan a díszletben, amikor beleestem a magam ásta gödörbe.” A rendező a színészt kérte meg, hogy kísérje haza a kificamított bokájú tervezőt.

Csanádi Judit sokat dolgozott a budapesti Arany János Gyermekszínházban, Győrben Korcsmáros Györggyel, Egerben Csizmadia Tiborral. 1991 és 1993 között ismét Kanadába ment, díszlettervezést tanított. 2002-ben lett a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező tanszékének vezetője, egyetemi tanár, tavaly február óta pedig az egyetem rektora.

Arról, hogy az első díszlettervező nők közé tartozott Magyarországon, elmondta: “Van fogalmam a macsóvilágról. Épp ezért nem lettem rendező. Pedig eredetileg az szerettem volna lenni, de világos volt, hogy ott egy nő nem rúghat labdába. Díszlettervezőként is sokáig meg kellett harcolnom, hogy komolyan vegyenek. Legalábbis idehaza. (…) Nemcsak nő vagyok, hanem elsősorban ember, és azt hiszem, “túl okos” is ehhez a szakmához. A kettőt együtt nehezen bocsátják meg a férfiak”.

“Az egyik korai munkám bonyolult statikai szerkezet volt. Láttam az asztalosműhelyben, hogy az állékonyságot szolgáló csavarozás helyett egyszerűen összeszögelték az elemeket. Udvariasan megkértem az asztalos bácsit, hogy a rajz szerint dolgozzon. Ő rám nézett, én a hosszú copfjaimmal húszévesnek sem nézhettem ki, bólogatott, és hozzá is kezdett a szétszedéshez. Majd másnap láttam, hogy ismét csak összeszögelték. Ezt eljátszottuk még néhányszor. Akkor azt mondta nekem a festőműhely vezetője: “Most nagyon gyorsan levágatod a hajad, bemész, és azt mondod, hogy a kurva életbe, itt előttem megcsinálják!” Jól nevelt lányként nehezemre esett, de megfogadtam a tanácsot. Azóta hordok rövid hajat, és beszélek sokszor csúnyán” – árulta el Csanádi Judit.

Annak kapcsán, hogy a Képzőművészeti Egyetem tiltakozott a leghatározottabban a CEU-t ellehetetlenítő törvény ellen, úgy fogalmazott: “Díszlettervezőként megszoktam, hogy gyorsan és egyedül kell döntenem, amiben persze benne van a tévedés lehetősége is, viszont sumákolni nem lehet. Meg kell mondani pacekba, ha valamiről azt gondolod, nem működik, vagy veszélyes lehet”.

Hamvay Péter interjúját a HVG-ben olvashatják. (2017.06.29 – 66. Oldal)

 
 

Kapcsolódó anyagok