„A terekre sokkal érzékenyebb vagyok” – Fekete Anna díszlettervező válaszolt

2017 szeptember 26. kedd, 8:08

A Bádogdob díszletéért elnyerte a kritikusok díját. Fekete Annát a Papageno kérdezte.

A Papageno cikkéből:

„A színházi közeg családilag adott, rajzolni, festeni, kézműveskedni gyerekkorom óta szerettem. A színházszeretet és az alkotás pedig találkozik a látványtervezésben. Hetedik osztályban már tudtam, hogy díszlettervező szeretnék lenni, a középiskola alatt végig rajziskolába jártam” – mesélte Fekete Anna, aki a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező mesterképzésén 2015-ben végzett díszlet-báb szakon, mesterei É. Kiss Piroska és Orosz Klaudia voltak. „Nem zárkózom el a jelmeztervezéstől, de a terekre sokkal érzékenyebb vagyok” – fogalmazott.

Fekete Anna (fotó: Papageno)

Fekete Anna (fotó: Papageno)

A díszlettervező arról is beszélt, hogyan találkozott a Bádogdob rendezőjével, Hegymegi Mátéval. “Egy rendezővizsgában dolgozott színészként, én pedig tervezőként, aztán a dunaújvárosi Amphytrionhoz ajánlottak neki. Az együttműködés a Kohlhaasszal folytatódott és vált szorossá, hiszen ez egy nagyon intenzív próbafolyamat volt. Az előadás a Zsámbéki Rakétabázison született, ahol maga a helyszín atmoszférája rengeteget hozzátett a nézői és az alkotói élményhez is, de igazi kihívás volt a megvalósítás szempontjából. Lehet, hogy egyszerűnek tűnhet a díszlet, hiszen csak egy medence vízzel megtöltve, de ezt minden próbára és előadásra tűzoltóautó hozta a bázisra, és minden alkalommal újra kellett tölteni, melegíteni és kiszivattyúzni. A díszletelemek helyben készültek el, akár a színészek is beálltak festeni, valódi csapatmunka és próbatétel, hogy ilyen nehézségek között is jó alkotótársak vagyunk-e” – mesélte Fekete Anna.

A Bádogdob díszletéről elmondta, olyan teret kellett létrehozniuk, ami nagyon sok különböző helyszín megjelenítésére alkalmas. “Szinte minden jelenet máshol játszódik, krumpliföldön, a lengyel postán, temetőben, templomban, pincében. Ezt folyamatos díszletváltozásokkal lekövetni lehetetlen. A kiinduló pont az otthon, egy erőteljesen igénybe vett, lelakott lakás volt, ami rengeteg mindent látott és megélt a történelem során, aminek lenyomatai kirajzolódnak a falon, mint a képkeretek vagy a rádió nyomai. Ezeket a nyomosztó hatású foltokat és rohadásokat szerettem volna úgy megjeleníteni, hogy egyúttal valami szépnek, egy óriási tájképnek is láthassuk” – számolt be díjnyertes alkotó.

A teljes interjú itt olvasható.