Színház feketén-fehéren – Megnyílik Puska Judit fotóművész kiállítása

2017 október 29. vasárnap, 9:03

November 3-án pénteken, 16.30-kor nyílik meg a Kaszásdűlői Kulturális Központban Puska Judit fotóművész Színház feketén-fehéren című fotókiállítása.
Válogatás Puska Judit színészportréiból, elsősorban a 3K előadásain készített színházi fotóiból, a próbákról és a kulisszák mögötti világról.

Puska Judit szavaival a tárlatról:

„Nekem a színház elsősorban nem a színekről szól, inkább a lelkekhez próbálok eljutni, ezért jobban szeretem a fekete-fehér képeket, ahol nem vonja el az ember figyelmét a külsőség, csak formák vannak és árnyalatok. Semmi sallang, csak letisztultság és egyszerűség. A portréfotózásnál ugyanerre törekszem, nem szoktam bonyolult hátterekkel és kellékekkel dolgozni, mert az elvonja a figyelmet a képeim mondanivalójáról, az Emberről. A színészeké egy különleges létforma, különleges adottságokkal rendelkeznek, nyitottabbak és zárkózottabbak, és mindegyikük a maga nem mindennapi egyéniségét hozza a fotózásra. A kiállítás ezekről a különös lelkekről szól, ahogy én látom, feketén, fehéren.”

Puska Judit

Ugrai István, az Átrium Film-Színház intendánsa és a Kultúrbrigád produkciós vezetője így ajánlja a kiállítást:

“Személyes vallomás: alapvetően nem szeretem a fekete-fehér előadásképeket, mert kivon valami életből létezőt a valóságos előadásból, a megtörtént eseményből. Na de – alapvető kérdés, hogy minek tekintjük a színház fényképezését. Az előadás lekötelezettjének, dokumentumigényű, az adott produkció hangulatát, univerzumát, pillanatait hűen visszaadó zsurnálfotónak, vagy önálló művészetnek, amely a maga szemén keresztül ad vissza egy-egy színházi pillanatot, olyan ügyeket, dolgokat, színeket és hangokat belesűrítve egy adott felvételbe, amely önállóvá, önmagát meghaladóvá válik, és kiemeli a képet az adott darab, az adott teátrum, az adott hely és idő kereteiből. Természetesen mindkettőnek van létjogosultsága. Meg a kettő közötti mezsgyének is, ahová Puska Judit fotói is tartoznak megítélésem szerint. Ha a fekete-fehérség nem puszta szűrő egy képen, hanem esztétikai minőséggé válik, vagyis a kép maga követeli a monokrómiát, az élesebb kontrasztot, a világos–sötét ellentétet, az azt jelenti, nem modorról, hanem tartalomról van szó.


Judittal már több mint két éve dolgozunk együtt, dicsérhetném a lelkesedését, az elkötelezettségét, vagy éppen a szemét – erről azért elmondom, hogy nagyon szeretem, hogy képes a lehető legjobb értelemben nézőként fotózni, azt, ami a közönség számára valóban izgalmas, lényeges és érdekes –, de talán azt mesélném el leginkább, hogy szinte minden átküldött anyagában van egy-két monokróm kép, pedig tudja, hogy nem szeretem. De ahogy visszanézem ezeket, azt érzem, nem véletlenül, vagy talán még jobb, ha úgy fogalmazok, nem szándékoltan nincsenek színek ezeken a képeken, hanem mert a kép így érzi jól magát. A fekete-fehér sosem a végletesség fokozásának, vagy a hangulatteremtésnek az olcsó eszköze a fotóin, hanem ezzel vezeti a tekintetem valamire, amit a színek között talán észre sem vennék. Hol a könnyed tökéletesség látszata mögötti heroikus munkát emeli ki vele, hol a szabály mögötti szabálytalanságra vezet rá. Nem puszta hatást teremt, hanem iránnyal fogalmaz. De eközben visszaadja a történést magát is, nem változtatja meg a keretet, hanem a saját szemét viszi bele a valóság ábrázolásába. Tiszteletben tartja a produkciót, azonban felvállaltan ő nézi azt. Megmutatja – nem a fekete-fehéret, hanem a szín mögötti árnyalatokat. Olyan néző, aki használja, amit lát. Dolgozik azzal, ami a színpadon elé tárul. Az én színházam ideális közönsége”.

A kiállítást megnyitja: Józan László színművész, Grósz Zsuzsanna zongoraművész
A kiállítás december 16-ig megtekinthető a 3K ((Pethe Ferenc tér 2., Budapest, 1033) nyitvatartási idejében.
A belépés ingyenes.

 
 

Kapcsolódó anyagok