“Mintha a mindenhol jelenlévő szemtanú lennék” – Hársing Hilda dramaturg válaszolt

2017 november 01. szerda, 8:13

Hársing Hilda új színpadi változatot írt Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényéből a Miskolci Nemzeti Színház számára. A dramaturgot a Borsod Online kérdezte.

 

A boon.hu cikkéből:

“A megbízás arról szólt, hogy a regény a maga teljességében jelenjen meg a színpadon. Azt kellett kitalálnom, hogyan tekintsek rá erre az előttem magasodó hegyre. Hiszen a regény: minden szereplője szempontjából elmesélhető történetek sokasága. Korábban már foglalkoztam is vele így, amikor Szonya címmel, a Marmeladov család történeteként írtam belőle színpadi változatot. Ehhez a mostani munkához a legnagyobb rálátást garantáló objektív nézőpontot kerestem. Mintha a mindenhol jelenlévő szemtanú lennék. Egy járókelő az utcán. Valaki Marmeladovék házának udvarán. Lakó a zálogos nő házában, aki látja, hogy nagy a jövés-menés a gangon, aztán valaki kilép a folyosóra, és azt mondja: két embert megöltek. Innen nézve nem próbálom, nem próbálhatom kiemelni, a belső, lelki folyamatok aprólékos ábrázolásával megérteni Raszkolnyikovot. Annyit látok belőle, amennyit a cselekvései, a kapcsolatai, a reakciói, a reflexei mutatnak. Kívülállóként látom a fiatalembert, aki vergődik” – mesélte Hársing Hilda.

Hársing Hilda (fotó: Ádám János/boon.hu)

Hársing Hilda (fotó: Ádám János/boon.hu)

A dramaturg elmondta, a naplóiból kiderül: Dosztojevszkij tulajdonképpen szocioregényt akart írni Részegesek címmel a szentpétervári nyomornegyedről, az ott szegénységben élő, “félbűnözői” világban tengődőkről, különös tekintettel az ebben a környezetben felnövő gyerekekre. Csak később, fél-egy év múlva kapcsolódott hozzá az intellektuális bűnöző története. Raszkolnyikov figurája fűzi össze végül az egymás mellett futó szálakat. “Raszkolnyikov drámája be­lesimul abba a televénybe és lápvilágba, amelyben a Néva partján és a szigetein élnek az emberek. Az övé: egy eset a sok közül. Valószínűleg ő követi el a legnagyobb a bűnt, bár bűn és bűn között nehéz minőségi vagy nagyságbeli alapon különbséget tenni. Szerintem például gyilkossággal felérő, ha egy család prostituálja a lányát, hogy a kisebb gyerekeknek legyen mit enniük” – tette hozzá.

Hársing Hilda hangsúlyozta, számára az a legfontosabb, amit a monológjában Marmeladov felvet. A feleségével és az alkohollal vívja a csatáját, és azt mondja: „ha csak egyszer megszánna”. ‘A bűnösöket is meg kell szánni. Nem kell felmenteni a gyilkost, de az indítékait megismerve lehet megszánni az embert. És Szonya megszánja Raszkolnyikovot. Szerintem Dosztojev­szkijnek is az volt a szándéka, hogy szánjuk meg ezeket a szegény bűnösöket. Ez nem azt jelenti, hogy mentsük fel, vagy idealizáljuk Raszkolnyikovot” – fejtette ki a dramaturg.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok