Lengyel Anna: “Elementárisan fontos lenne egy nagyobb arénára kilépni”

2017 november 18. szombat, 8:13

Műfordító, dramaturg, a verbatim színházi műfajt Magyarországon meghonosító PanoDráma alapítója, művészeti vezetője és kreatív producere. A PanoDráma létrehozásáért és működtetéséért, a kényes társadalmi témák kritikai súlyú feldolgozásáért nemrég Szép Ernő különdíjban részesült. Lengyel Annát kérdezte a Színház.net.

Színház.net interjújából:

A kérdésre, milyen visszahatása lehet a Szép Ernő-díjnak arra, hogy a PanoDráma produkciói nagyobb nyilvánosságot, publicitást kapjanak, Lengyel Anna úgy felelt: “A PanoDráma az egyetlen színházi formáció Magyarországon, amelynek fókuszában a dokumentumszínház áll. Jól ismernek minket szakmai körben és egy bizonyos közönségréteg körében, nagyon sok lelkes nézőnk van, túlnyomóan pozitív kritikákat kapunk. Közel tíz év működés után azonban elementárisan fontos lenne egy nagyobb arénára kilépni, nagyságrendileg több nézőhöz eljutni. Akkor volna esélye annak, hogy a rangos díj mozdítson valamit ebbe az irányba, ha komoly pr-marketingünk lenne. Ez ugyanis az egyik legfőbb gondunk. Mert bár független színház létünkre még számos kőszínházban is kiemelkedőnek számító gázsikat fizetünk, a profi pr-marketing cégek olyan csillagászati ajánlatokat adnak, amik a nonprofit szektorban teljesen irreálisak. Hozzájuk tehát egyelőre nem tudunk fordulni egészen addig, amíg a független szektornak nem lesz a realitásokat figyelembe vevő állami támogatása. De ha lesz, ha nem, azt gondolom, hogy hosszútávon össze kellene fognia a függetleneknek, és együtt kéne kidolgoznunk egy erre vonatkozó stratégiát” – fejtette ki Lengyel Anna, aki egy a PanoDráma kreatív producere, művészeti vezetője, dramaturgja, rendezője.

Lengyel Anna / Fotó: Színház.net

Arról, mennyire múlik ez a kényszeren vagy inkább azon, hogy szeret mindent egy kézben tartani, elmondta: “Szerénytelenségnek tűnhet, de alkalmas vagyok mind a művészeti vezetésre, mind a kreatív produceri munkára. Az első verbatim előadásunk a Szóról szóra volt a romagyilkosságokról. Tudtam, hogy nem kérek fel rendezőt, mert egyrészt Magyarországon nem volt olyan köztük, aki a verbatim műfaját bármennyire is ismerte vagy valaha próbálta volna, másrészt határozott elképzelésem volt a kutatási módszerről és azt is tudtam, mit akarok látni a színpadunkon. Én alaposan ismertem a műfajt, sokat olvastam, láttam ilyen előadásokat. Szigorú szabályokat állítottam fel: a kutatást és a többnyire az előadás gerincét adó interjúzást a színészekkel együtt csináljuk. Egy interjúnál legalább ketten- hárman vagyunk jelen, feltétel, hogy legyen legalább egy dramaturg és legalább egy színész. Az interjúalanyoknak vétójoga van, vagyis megkapják a szó szerintiség szigorú elvét követő, ám a hatalmas mennyiségből szabadon kiválasztott és szabadon sorrendbe rakott, megszerkesztett szöveget, amelyet színpadra szánunk” – fejtette ki a PanoDráma alapítója, aki Kaposváron kezdte a pályáját, a Krétakörben folytatta dramaturgként.

“Sokfelé hívtak a Krétakör után, de felmértem, hogy bármelyik helyen az akkor már elkényeztetett, önálló alkotói szerepemhez képest óriási kompromisszumok várnának rám. A Krétakörben a kreativitásnak sosem szabott határt titulus, presztízs vagy beosztás, az egyetlen szempont az volt, hogy minőségi, friss és elgondolkodtató színházat csináljunk, miközben magunkat is folyamatosan képezzük. Azon a társulaton belül sok saját ötletet és projektet is meg tudtam valósítani. Szabadegyetemi kurzusokat találtam ki, állítottam össze, vezettem le. Az amerikai turnénk előtt például kéthetes kurzussorozatot tartottunk egyetemi előadókkal. Hozzátartozik ehhez, hogy többek között amerikanisztika szakra jártam az egyetemre. 1997-98-ban Fulbright ösztöndíjjal voltam Amerikában, korábban egy csereprogrammal töltöttem kint fél évet, tehát alaposan ismertem azt a kultúrát, amelyről európai értelmiségi körökben divat azt gondolni, hogy szinte nincs is, mert az amerikaiak többnyire bunkók és nem is értik a mi magas kultúránkat. Öröm volt látni, hogy két hét tanulás, majd egy három hetes turné, melynek során minden próbamentes nap sűrű ottani kulturális programmal telt, milyen alapvető változást hoz az érzékeny és intelligens krétakörösök felfogásában erről az országról. Szent meggyőződésem, hogy csak úgy érdemes élni, ha életünk végéig tanulni akarunk. Mellesleg a PanoDráma gazdag 56-os programját is egy szabadegyetemi sorozat egyik előadása ihlette, ott beszélt ugyanis először férjéről, magáról és a forradalomról nekünk Maléter Pálné, akivel tavaly további 12 órát interjúztunk, hogy megszülethessen a Pali című monodrámánk, mely Szamosi Zsófival látható a Sufniban azóta is” – magyarázta Lengyel Anna, aki arra jutott, számtalan ötletét és a kreativitását egy saját független színházban tudná megvalósítani, így született a PanoDráma, amelyet Hárs Anna és Garai Judit dramaturgokkal közösen vezet.

Szentgyörgyi Rita teljes interjúja itt olvasható, melyből az id kiderül, Lengyel Anna a PanoDrámával párhuzamosan Ascher Tamás, Alföldi Róbert, Schilling Árpád külföldi rendezéseinek a „társszereplője”, tolmácsa és dramaturgja is, most fejezte be második német fordítását az Operettszínház német turnéjára, de egy kivétellel Pintér Béla valamennyi darabjának német változatát ő jegyzi. (December 1-jén mutatják be St. Pöltenben Schilling és Zabezsinszkij Éva új darabját, a Megkönnyebbülést. Az ötszereplős osztrák családtörténetnek német fordítója és a dramaturgja is Anna.)

 
 

Kapcsolódó anyagok