“Ez a munka szerelem” – Kazimir Annamária, a Katona sajtóreferense válaszolt

2017 november 30. csütörtök, 7:25

Kazimir Annamária négy éve dolgozik sajtóreferensként a Katona József Színházban, a kommunikációs csapat munkatársaként a sajtón keresztül terjeszti a színház jó hírét, a próbákról készült videóit sokan nézik meg a színház honlapján, Facebook-oldalán. Annamari – a közkedvelt tévés bemondó, Takács Marika és a színházigazgató, Kazimir Károly lánya – kacskaringós úton jutott el álmai munkahelyére. Örökké hálás lesz Máté Gábornak, a színház igazgatójának, hogy ráosztotta a sajtós szerepét, amelyről mindig is álmodott, csak nem tudott róla.

A Marie Claire kérdezte:

A kérdésre mi akart lenni felnőttkorában, Annamária úgy felelt: ” (…) Voltak mintáim, a színházi minta az édesapám révén, a televízió az anyukám révén. Ők mindenképpen azt szerették volna, hogy erre a két területre ne menjek, nyilván féltettek tőle. Ezért zenésznek készültem, elvégeztem a Bartók Béla Zeneművészeti Gimnáziumot, más néven a Konzervatóriumot, zongora–karvezetés szakon. (…) Végül nem vettek fel a Zeneakadémiára, ami megkönnyítette a döntésemet, abbahagytam a zenetanulást. Beiratkoztam a MÚOSZ-ba egy újságíró-tanfolyamra, amely elindított a média világa felé” – mesélte a sajtóreferens, aki végül Vitray Tamás és Horváth Ádám osztályában végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, műsorvezető, -rendező szakon, majd jó 10 évet töltött a médiában. Megfordult az Origóban, a 24.hu-nál és a hvg.hu-nál.

Kazimir Annamária / Fotó: Bodnár Zsófia

Kazimir Annamária / Fotó: Bodnár Zsófia

“Videós újságíróként úgy éreztem, hogy minden nap egy csoda, amit csinálok. Ott lehetek, ahol a hírek megszületnek. Előfordult, hogy sírva fakadtam, ha nem engem küldtek egy fontos eseményre a Parlamentbe. Egy idő után egyedül dolgoztam a kamerával, én vágtam az anyagaimat, igazán változatos volt a munkám. Ha akkor készítesz velem egy interjút arról, hogy a munkám a szenvedélyem, nagyon jó interjúalany lettem volna. Ennek ellenére 10 év után, úgy éreztem, kiégtem. Négy évvel ezelőtt, egy újságíró kollégám beajánlott a Katona József Színházhoz, Veiszer Alinda beszélgetéseihez kellett videókat készítenem. Itt kezdődött el a történetünk a Katonával, ekkor még külsősként dolgoztam nekik. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, sikerült egy picit beljebb kerülnöm a színházi világba, amit imádtam” – árulta el Kazimir Annamária, ki hozzátette Máté Gábor a főiskoláról már ismerte, és azt is tudta, hogy újságíróként aktívan dolgozik az online médiában.

“Egyszer behívattak a színház igazgatóságára és megkérdezték, nem lenne-e kedvem elvállalni a sajtóreferensi munkát. Rögtön igent mondtam, de azt is hozzátettem, hogy fogalmam sincs arról, mit csinál egy sajtós a színházban. Addig mindig a másik oldalon álltam, az olyan szavaktól, mint PR vagy marketing kivert a víz. 3 évig párhuzamosan csináltam az újságírói munkámat és a sajtóreferensit, idén márciusban döntöttem úgy, hogy búcsút veszek az újságírástól, és a színházat választom. Rájöttem, ekkorra az újságírás már csak munka maradt, az igazi szerelem a Katona József Színház lett. Tíz év után ez volt az első nyaram, amikor végre hosszabban szabadságra mehettem” – mesélte Kazimir Annamária.

Arról szólva, el tudja-e képzelni, hogy más színházban dolgozzon vagy a szerelem a Katonának szól, elmondta: “Abszolút a Katonának szól. Igazából nem a sajtós munkám a szenvedélyem, hanem maga a Katona József Színház, az a fantasztikus közösség, amelynek a tagja lehetek. Ez így volt sorsszerű, hogy idekerültem. Lehet, hogy patetikusan hangzik, de valahogy kézzelfoghatóvá vált számomra, mit jelent az a mondás, hogy a vér nem válik vízzé. Máté Gábor csodát tett velem, kiosztott rám egy szerepet, amelyre mindig is vágytam, csak nem tudtam róla. Ő rakott a helyemre. Ebből is látszik, hogy milyen jó rendező. (nevet) Amikor idekerültem, zavarban voltam attól, hogy egyáltalán bemenjek-e a művészbüfébe. Telt-múlt az idő, és azt számolgattam, hogy vajon hány színész tudja már, hogy ki vagyok, és mit csinálok. Mikor hagyhatom abba a körülményes „tudod, én vagyok a sajtós” bemutatkozást, amikor felhívok egy színészt, hogy adjon interjút. Ha valakivel személyessé vált a viszonyom, nagyon megkönnyebbültem. Ma már mindenki ismer és elfogad. Egy csodálatos közösségbe kerültem, és ezt nem azért mondom, mert kifelé beszélek. Sokkoló az a munkamennyiség, amely itt a Katonában minimumnak számít. Én is sokat dolgozom, de az semmi ahhoz képest, amit a színészek csinálnak. Fantasztikus alázattal dolgoznak, csak tisztelni tudom őket ezért. (…)A színház kommunikációs osztályán egyébként hárman dolgozunk, Gricz István értékesítési vezetővel és Csikós Kornélia kommunikációs asszisztenssel. Ha dicséret éri a Katona kommunikációját, akkor az az egész csapatunkat illeti meg” – fejtette ki Kazimir Annamária.

Arról is beszélt, nehéz-e a színészekkel együtt dolgozni. “Egy picit pszichológusi munka is az enyém. Szerencsére elég erős a beleérző képességem, ami ehhez a munkához, azt hiszem, az egyik legfontosabb tulajdonság. És hát nagy hasznát veszem most annak is, hogy egy (A) Kazimir mellett nőttem fel. Mondhatjuk úgy is, hogy mellette elvégeztem egy – sajnos gyorstalpaló… – szakmai gyakorlatot „nem könnyű emberek kezelése tantárgyból”. (nevet) Szóval tudni kell, hogy mi az, amivel egy színészt, egy rendezőt meg lehet keresni és mi az, amivel nem. Mikor lehet még náluk próbálkozni, mikor nem. Talán ezt szeretem a munkámban a legjobban, az emberi oldalát: hogyan lehet például megszelídíteni egy nagy rendezőt, elnyerni a bizalmát” – nyilatkozta Kazimir Annamária.

A teljes interjút itt olvashatja.