“Ez egy technikai jellegű sportág” – Villáminterjú a kecskeméti színház hangtárának vezetőjével

2017 december 04. hétfő, 9:05

Taraczközi Zoltánnal, a Kecskeméti Katona József Színház hangtár vezetőjével készült interjú.

Mióta dolgozol a kecskeméti színháznál?
2007. szeptember 3-án írtam alá az első szerződésemet. Az iskola befejeztével úgy gondoltam, hogy próbálok tovább haladni az elfogadott társadalmi normák szerinti úton, és elkezdtem munkát keresni. Nem hétköznapi szakmát választottam, ezért elhelyezkedni sem ment olyan könnyen, főleg, hogy nem voltak ilyen irányú kapcsolataim. Pestre, vagy más szakmailag potens városba nem akartam költözni, ezért bekopogtattam minden szóba jöhető kecskeméti székhelyű intézményhez, hátha rám várnak. Eltették a számom, és ígérték, hogy hívnak, ha adódna lehetőség. Vártam, közben elkezdtem más területeken is keresni. Így kerültem a kunadacsi önkormányzathoz. Ott dolgoztam egy évet, majd a kecskeméti Gábor Audio-hoz igazoltam át, ahol már a szakmámban tevékenykedhettem. Pár hónappal később egy reggel visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam, gyakorlatilag aznapi kezdéssel. Gyorsan kiderült, hogy vakvágány volt… -jó nagy ráfizetéssel. A sors keze talán, de cirka fél órával az után, hogy végleg kiléptem ennek az intézménynek az ajtaján, megcsörrent a telefonom. Az akkori hangtár vezető, Kéry Balázs hívott, hogy lenne egy lehetőség a színháznál, ha érdekel, beszéljünk róla… Azóta itt vagyok.

Fotó: Kecskeméti Katona József Színház

Fotó: Kecskeméti Katona József Színház

Mi az eredeti végzettséged?
A kecskeméti Kandó Kálmán Szakközépiskola elektronikai osztályának utolsó évében 3 szak között hezitáltam erősen. A villamosmérnöki, hangmesteri és a “komm-tech” szakokon. Az azt követő évben a Színház- és Filmművészeti Egyetem nem indította el a hangmesteri szakot, így két helyre volt érvényes jelentkezésem. Végül a gödöllői Szent István Egyetem Gépészmérnöki Karának Kommunikáció-technikai mérnöki szakát választottam, azon belül is hangkultúra szakirányon végeztem 2005-ben. Jó döntés volt, mai napig nem bántam meg, s gyakorlatilag most is ezen a területen dolgozom.

Milyen feladatok tartoznak hozzád a hangtár vezetőjeként?
Alapvetően a hang- és a videótechnika és az ezzel kapcsolatos feladatok tartoznak hozzánk. Mi próbáljuk segíteni az előadások megfelelő megszólalását. Hozzánk tartozik az effektek, bejátszások, zenék, egyes videófelvételek elkészítése/legyártása, előadásokon a megfelelő helyen, hangerőn, a rendező instrukciói szerint ezek indítása, kezelése. Zenekaros előadásoknál a zenekar és a színészek által viselt portok hangosítása, elsősorban a darab rendezőjének és a színház zenei vezetőjének iránymutatása szerint. Elsődleges feladatom ezeket a gyakorlatban alkalmazni az “én előadásaimnál”, és a kollégáimat támogatni ebben az “ő előadásaiknál” házon belül és tájelőadásoknál egyaránt. Továbbá ha valami meghibásodik, javításra, karbantartásra szorul, és házon belül megoldható a szervizelése, azt szívesen megcsinálom. Szeretek bütykölgetni, jó érzéssel tölt el, ha valamit vissza tudok hozni az “élők sorába”. Emellett figyelnem kell az eszközparkunkra, a hiányok pótlására, a fejlesztések koordinálására, kivitelezésére.

Hogyan változott meg a munkád a kezdetekhez képest?
Alapvetően a tárvezetői feladatokkal bővült. Egyre több szerepet kap a technika, egyre részletesebb, szerteágazóbb feladataink vannak, a mi szakterületünk pedig igen-igen technikai jellegű “sportág”. Annak érdekében, hogy ezeket adott létszámmal, különösebb fennakadások nélkül el tudjuk látni, folyamatosan állunk át a digitális technikára, és mára szinte minden esetben számítógépes segítséggel, szoftveres megoldásokkal próbáljuk kiszolgálni az egyre bővülő igényeket. Ezeket próbálom átlátni, próbáljuk a tárral esetenként még elsajátítani, és a gyakorlatban is alkalmazni.

Melyik előadás jelentette az eddigi legnagyobb kihívást?
Minden produkciónak megvan a maga nehézsége. Ha ezeket meg tudjuk oldani a bemutatóig, akkor az előadásoknál már csak kellő figyelemmel kell lennünk, és működik a rendszer. Pár évvel ezelőtt volt egy-két olyan előadásom, ami sajnos a szükséges/megfelelő technika és az ehhez tartozó célzott részismeretek hiánya miatt elég feszült és izzasztó próbafolyamatot eredményezett, de végül sikerült megvalósítani a rendező elképzeléseit a rendelkezésre álló eszközökkel. Nehéz előadások voltak, de épp emiatt sok tapasztalattal szolgáltak, szakmailag sokat profitáltam belőlük. Ezek a nehézkes feladatok aztán segítenek majd egy gyorsabb, gyakorlatiasabb gondolkodásban.

Nincs hétvégéd, gyakorlatilag alig van szabad estéd, az évad nagy részében reggeltől késő estig a színházban vagy… Mi tart itt?
Igen, mi színháziak elég egyedi “rendszerben” dolgozunk, élünk. Alapvetően az előadások idejére, általában az este 17-22 óra közötti időszakra kell összpontosítanunk a figyelmünk legjavát, hétfőtől vasárnapig. Ugyanakkor próbaidőszakokban – tulajdonképpen szeptembertől májusig – délelőtt és este is kellő aktivitással kell lennünk, a köztes időkben pedig a következő próbára is elő kell készülnünk, korrigálni, megvalósítani a rendezők kérte változtatásokat, instrukciókat, és ide kell beszorítani a civil életünket is. Olykor ez valóban sok időt jelent a színházban dolgozók számára – akár a színpadon, akár a színfalak mögött tevékenykedünk, de ha az ember nem munkának tekinti, hanem hivatásnak, nem kötelességnek, hanem sajátjának, akkor túl tud ezen lendülni, és képes minden reggel mosollyal nekivágni a napi feladatoknak.

Jól tudom, hogy szeretsz fotózni? Mi inspirál? Milyen képeket készítesz? Hol láthatók a fotóid?
Igen, jól tudod. Elég kíváncsi típus vagyok, az élet számos területe nagyon érdekel, ebből kifolyólag elég sok – mondjuk úgy – hobbim van. Anno foglalkoztam például zenével, amit a mai napig imádok, de mostanában sajnos csak hallgatni van időm és lehetőségem, évek óta nem voltam zenekarral színpadon. Nagyon szeretem az autókat, szeretek bütykölgetni, szerelőhöz is csak a legvégső esetben viszem az autót, és természetesen imádok vezetni. A legjobban ez tud kikapcsolni: egyedül autózni éjszaka az üres utakon, olyankor át lehet mindent gondolni, ki lehet kapcsolni, ki tudja üríteni az agyát az ember, számomra ez nagyon fontos. Na meg a fotózás… Kicsit a szakmához is kapcsolódik, hisz iskolában voltak tantárgyaim fotózással kapcsolatban. Laborgyakorlatunk volt, foglalkoztunk filmes fotózással, digitális fényképezéssel, neves fotós tartott nekünk szakmai órákat. Tetszett ez a terület és szerettem volna közelebbről, mélyebben is megismerni, ezért szép lassan elkezdtem a technikai hátterét összehozni, majd fotózgatni. Ekkor jöttem rá, hogy nem is olyan könnyű! Kattintgatni nem nehéz, jó fotót készíteni nehéz. Sokkal több kell hozzá, mint ismerni egy gép funkcióit, lehetőségeit. Nagyon kezdő szinten vagyok még ezen a téren, úgy érzem. Amikor időm engedi, olvasok szakirodalmakat, profi fotósok oktató-videóiból próbálok tanulni, és nagy ritkán ki is kerül valami a kezemből. Inspiráció? Minden, ami szép és különleges. Szeretek portrékat fotózni. Nehéz jó portrét készíteni, de ha sikerül, az nagy örömmel tölti el az embert. Szeretem a természetfotókat, és szeretnék majd részletesebben is foglalkozni a makró-fotózással. Mint minden fotós, egyszer szeretném én is olyan különleges módon láttatni a világot, ahogy “hétköznapi szemmel” nem lehet. Jelenleg egy Facebook-oldalam van, ahol van fönt pár fotó. Sajnos lassan szaporodnak a képek, de ott állandó jelleggel láthatók próbálkozások a kezdeti időszakból és a közelmúltból is. Remélem, idővel kerülnek még fel új képek is. Illetve ezekből a képekből volt már kiállításunk kollégákkal a Művész Kávézóban, a Színházban és tagja vagyok az örkényi Szabad Szalonnak is.

Kecskeméti Katona József Színház

 
 

Kapcsolódó anyagok