“Egész életemben erre készültem” – Szakács Györgyi jelmeztervező és a Napszállta

2018 szeptember 19. szerda, 7:41

Szombaton mutatták be Nemes Jeles László új filmjét, a Napszálltát a 15. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol a filmbéli kosztümökről kérdezte Szakács Györgyi jelmeztervezőt a minap.hu.
Színházi darabok és filmek jelmezeinek tervezője is volt már. A kérdésre, miben különbözik a kettő, Szakács Györgyi azt válaszolta: “Úgy gondolom, a színház nagyon jó iskola a filmhez. Ahhoz, hogy az ilyen nagyjátékfilmekben különböző korokba tudjak „utazni”, ahhoz nagyon kell a színházi alap, azonban máshogy kell gondolkozni a filmnél. Mindkettőben a kosztüm egy jellemrajz: egy jelmeztervező számára egy eszköz, hogy kifejezzen egy figurát, a rendező gondolatát. (…) A film specialitása, hogy minden egyes részletre kell figyelni, tetőtől talpig, hiszen nem lehet tudni, mi fog látszódni, így az utolsó statisztának is tökéletesen kell kinéznie. Ha valami el van nagyolva, biztos, hogy az fog képbe kerülni. Több száz embert kellett naponta felöltöztetni, így a kollégáim és én nagyon figyeltünk, hogy minden apró részlet tökéletes legyen”.

Szakács Györgyi / Fotó: MTI

Arról, hogy indul egy ilyen nagy volumenű produkció jelmezeinek tervezése, Szakács Györgyi elmondta: “A kutatómunka persze megtörténik, de nekem ez az egész életpályám. Ha én nem találkozom ezzel a korral, ha személyesen nem izgat, ha nem gyűjtöm a régi ruhákat, ha nincs annyi táskám és egyéb apróság, ami engem vonzott, akkor nem is működött volna. Kellett ez az élettapasztalat, hogy fel tudjam építeni ezt a jelmezvilágot. Ezért köszönöm is [Nemes Jeles] Lászlónak, hogy egy ilyen feladatra meghívott, hiszen mindig is érdekelt ez az I. világháború előtti kor. Olyan sok minden jutott ebben az időbe a csúcsra: a szecesszió, a művészetek, a stílus túlburjánzása, különböző stílusok keveredése, az öncélú szépség. A kézművességben is, így a ruhakészítésben, amely a későbbiekben már nem tapasztalható, és engem is meghatott, hogy ilyen magas színvonallal és művészi érzékkel kezelték a ruhaneműket. Egy szép kosztüm egy műalkotás, és mindig vágytam arra, hogy lehetőségem legyen megmutatni. (…) Rengeteg mindent elő kellett készíteni, mind a kalapoknál, mind a kosztümöknél, és az általam 30 éve gyűjtögetett régi textileket, csipkéket is használtam. Már vártam egy ilyen filmre, mondhatni egész életemben erre készültem” – fejtette ki a tervező.

Arról is szót ejtett, hogy nemrég megtalálta a nagymamája egy 1916-os fotóját, amin pont egy olyan gallérban pózol, amilyen a filmben is van. “Mondhatjuk, hogy egy jel volt! De amikor itt dolgoztam a miskolci színházban, akkor még 1700-as évekből származó mellényekkel is találkoztam. Az a szép a jelmeztervezésben, hogy mindig lehet tanulni, mindig kell tanulni, és mindig újabb és újabb felfedezéseket tesz az ember; ez a szépsége. A nehézsége a létrehozás, az nagyon nehéz” – nyilatkozta Szakács Györgyi.

A teljes interjút itt olvashatja.