Szakonyi Károly Kossuth-díjas író: “Felborultak a fontossági sorrendek”

2019 január 14. hétfő, 7:07

Kritikusan tekint vissza a múltjára, de írói munkásságát és magánéletét illetően nincs oka panaszra. Napjainkban is folyamatosan alkot, életművét tizenöt kötetben adták ki. Hiányoznak neki a bátor hangú régi barátok, alakjukat portrésorozatban örökíti meg. Szakonyi Károly Kossuth-díjas írót kérdezte a Szabad Föld.

Szakonyi Károly / Fotó: MTI / Kollányi Péter

A kérdésre, mit írt legutóbb, úgy válaszolt: “Egy színdarabot. A Két nő a Játékszínben látható, Tóth Enikő és Zsurzs Kati játssza. Sajnos Pesten ritkán lehet kifogni, inkább “utazó” darab lett belőle. Egerben is volt bemutatóm, Móricz Zsigmond Rokonok című regényének adaptációját állították színpadra. Ezt még az 1980-as években írtam a József Attila Színház felkérésére, azóta több vidéki városban bemutatták. Móriczot nagyon szeretem, művei ma is aktuálisak. Egyébként is vétek lenne átírni a klasszikusokat, hiszen a néző tisztában van vele, hogy mikor játszódik a történet, ugyanakkor a figurák jelleme, a jelenetek örökérvényűsége okán a mára való utalásokat is érti. A jó mű minden korban képes tanulságokat közvetíteni.”

Annak kapcsán, hogy életműkiadása 15 kötetben jelent meg, és nem fért bele minden, elmondta: “Humorosan azt válaszolnám: egy lépés ez a halhatatlansághoz. A sorozat darabjait a kiadó válogatta. Színházi múltamat megírtam a Függöny fel! című könyvemben, hírt adva fél évszázad történéseiről. A Lyukasóra folyóirat Olvassuk újra! rovatába egykori kortársaimról írok portrékat és közreadom egy-egy novellájukat is. Egy kötetnyi már megjelent belőle, és készül a második. Talán a szatíráimból is össze lehetne állítani egy könyvet. Tehát van miből főznöm… (…) Amikor a Magyar Nemzetbe írtam tárcákat, javarészt az utcán jöttek velem szembe a történetek. A család is kincsesbánya, és mivel én többször házasodtam, sok élményt gyűjthettem. De különben is, a családi összezártság, egymásra utaltság, a szeretet és az óhatatlan indulatok örök témák. 87 évesen már kevesebbet mozgok a világban, viszont az emlékeim kifogyhatatlanok, tehát tudok miről írni”.

A kérdésre, hogy látja, manapság mennyire bátor az írók hangja, úgy felelt: “Mindent megfogalmaznak, kimondanak, ezzel nincs gond. Jó dolog a szabadság, ugyanakkor hozhat magával színvonaltalan dolgokat is. Nehéz kimondani: hazug világban élünk. (…) Bár törekszem rá, nem tudok érzelmek nélkül elmenni mellette. Legjobban a tudatlanság, a felkészületlenség bosszant. Ezeket lépten-nyomon tapasztalom, mivel olvasom az újságokat és nézem a tévét. Hogy mit olvas és mit néz az ember jelenünkben, az sem mindegy. Éppen most írtam erről egy tárcát. A gyerekeknek újságpapírt kell bevinniük az iskolába, hogy azt tegyék a padra, ha a rajzórán festenek. A szülők zavarban vannak, melyik újság legyen, hiszen politikai elkötelezettségről árulkodik, ha megtudják, melyik lapot olvassák. Lázas kutakodás után végre a szekrényfiók aljában találnak egy Financial Times-példányt. Az jó, az semleges, abból nem lehet baj”.

Szakonyi Károly azt is hozzátette, igyekszik tanulságos tapasztalatait továbbadni, de az új generációk a maguk igazságával vannak elfoglalva. “Félre ne értsen, nincs bennem hiányérzet, hiszen publikációimra sokan figyelnek, és szeretik olvasni a boldogabb idők emlékeit, amikor az emberek elégedettebbek voltak, mert nem hajszolták annyira az amúgy is elérhetetlen jólétet. Most eluralkodott rajtuk a boldogtalanság, mert belekerültek egy spirálba, ahol az anyagiak a meghatározók. Az állandó hajsza fölemészti őket. Felborultak a fontossági sorrendek. Egy régi novellám arról szól, hogy mindannyian birtokosai vagyunk egy gyémántnak, amivel gazdagabbá tehetnénk magunkat és a világot, de mivel a gyémánt áttetsző ásvány, inkább színes kacatokat gyűjtünk, mert azt hisszük, azoknak nagyobb az értékük. S ezzel elveszítjük az álmainkat” – vélekedett az író.

A teljes interjú a Szabad Földben olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok