“Az a lényeg, hogy az írásait olvassák” – Molnár Gál Péter hagyatékáról

2019 február 23. szombat, 13:40

Molnár Gál Péter hagyatéka, könyvtára, kéziratai, levelezése több intézménybe került. Coming out című befejezett kézirata, Molnár Ferencről írott nyomdakész könyve kiadásra vár, amire a jogörökösnek szándéka is van. A jogtulajdonos Sebesi Istvánnal, MGP élettársával beszélgetett Tompa Andrea a Színház c. folyóiratban.

A hagyaték négy helyre került: a könyvtár Kolozsvárra, sok kézirat, irat, kiadvány és egyéb az OSZMIba, bizonyos levelek a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárba, és a befejezett könyvek Sebesi Istvánnál vannak.

“Az elhelyezést illetően sokáig bizonytalankodtam. 2013 januárjában Lakos Anna – aki Péter közeli barátja volt – rábeszélésére és közvetítésével, Ács Piroska igazgató jóváhagyásával az OSZMI-ban helyeztem letétbe mintegy 40 doboznyi hagyatéki anyagot, amit Csiszár Mirella és Gajdó Tamás állított össze: van benne jó pár filmforgatókönyv, régi Nemzeti Színházi napló, sok ott játszott darab rendezői példánya, a színháztörténeti könyveihez gyűjtött háttéranyag színészekről, színházakról, levelek, üdvözlőkártyák Honthy Hannától Feleki Kamillig, Nyugatra szakadt színészektől prímabalerinákig sok mindenkitől. De van benne vándortársulati napló is az 1800-as évek elejéről. És sok személyes irat: svájci Schutzpass 1944-ből, munkakönyv, határidőnaplók, gyerekkori feljegyzések az akkoriban megnézett előadásokról. Továbbá Ronyecz Mária úgy 240 darabos fényképgyűjteménye próbákról, turnékról. Mindez feldolgozási fázisban van. Péter édesanyja, Braun Irén is hátrahagyott egy koffernyi iratot; ő Major Tamás bizalmasa volt még az illegalitásból, majd a pártok fuzionálása után kilépett a mozgalomból, és a Nemzetiben dolgozott végig. Ezt az anyagot a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban Toronyi Zsuzsannára bíztam. Ennek is folyamatban van a leltározása. Gál Benő, Péter nagyapja az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) vezére volt, maradt róla egy karikatúra, amin a fejéből nő ki a híres OTI torony, amit később lebontottak. Ezt az Építészeti Múzeumba adtam, Ritoók Pál igazgatónál már sok OTI-s mű van, ez köztük amolyan ritkaság. És persze a színikritikák: a Népszabadságban megjelenteket Herner Dániel a MANDA program keretében digitalizálta. Számomra örökösként az a lényeg, hogy az írásait olvassák. Minden generációnak kiváló tananyag, stílusa, színháztörténeti tudása, színészportréi egyedülállóak és időtállóak is egyben” – számolt be Sebesi István.

Három komolyabb kézirat maradt: a Molnár Ferenc-monográfia, az önéletrajzi Coming out és a Nemzeti Színház története. Ez utóbbi rengeteg szerkesztetlen írásból áll. “A Nemzetiről szóló kötet főleg a II. világháború alatti és utáni éveket, a párt befolyását elemzi, előtte a nyilas éra abszurditásait, majd a büntetéseket és tisztázásokat, a közvetlen környezetében tapasztaltakból kiindulva, hiszen Péter gyakorlatilag a Nemzetiben nőtt fel. Kisiskolás korában édesanyja, minthogy minden este ott dolgozott, a színházi büfébe adta le rendszerint. De Péter nagyobb korában sem ment haza (a közeli Tisza Kálmán, most II. János Pál pápa téren laktak), esténként beült az előadásokra. Innen vannak a gyerekkori színházi feljegyzései” – mondta Sebesi István.

A hagyaték legszemélyesebb kötete az önéletrajz, melyet még MGP harangozott be, és mely az ügynökmúltjáról is szól. A Wikipédia is tudni véli, hogy a kötet címe Coming out. Erről szólva Sebesi István elmondta: “Hiányoznak belőle titkosszolgálati dokumentumok, például a beszervezési irat. Egyszerűen nem adták ki. Többek között Bächer Iván is többször kérvényezte. Annyi minden megvan, kizárt, hogy pont ezt nem találják… Ám életében nem lett volna jó kiadni. Most már kortörténeti jelentőségű. Beszervezése körülményeit, okait, kapcsolattartó tisztjéhez való viszonyát, a hatvanas éveket írja le meglehetős részletességgel. (…) Minden szempontból fontos lenne kiadni. Igazi múltfeltáró, dokumentumjellegű írás. Tanulságos és figyelmeztető. Egyértelműen kiderül belőle, hogy mit tartott maradandó értéknek a színházban és az életében. És az is, hogy mi az, ami nem kellett volna, hogy megtörténjen. És aminek nem kellene a halála utáni korban sem újra előfordulnia” – árulta el az egykori élettárs.

A teljes interjú a Színházban olvasható (2019.02.18 – 9,10. oldal).