Visky András: “A színházban antihierarchiának kellene léteznie”

2019 május 06. hétfő, 8:56

Hogy mi a dramaturg, és hogy egyáltalán szükség van-e rá, erről is kérdezte Visky András erdélyi magyar író, drámaíró, dramaturgot a Játéktér.ro.

A teljes beszélgetést itt érhetik el.

A kérdésre, mit gondol, mi az oka annak, hogy a dramaturg munkája kívülről még mindig érthetetlen, Visky András elmondta: “Egy megnevezést vagy egy tevékenységi kört egy hagyomány dönt el, és értelmez. Arra a kérdésre, hogy mi a dramaturg, a válasz csak történeti természetű tud lenni. És ebből a történeti aspektusból a színházi intézményrendszer felépítését sohasem lehet figyelmen kívül hagyni. Az erdélyi magyar színjátszásban ’89 előtt nem voltak dramaturgok. Nincsenek olyan előadások, amelyeket dramaturgok jegyeztek volna. (…) A dramaturgia egy nagyon erős szellemi és alkotói képződménye a színháznak. A dramaturg feladata valóságos szellemi tevékenység, ami azt jelenti, hogy a dramaturgoknak kell a legfelkészültebbeknek lenniük, hiszen a teória és a praxis között ingáznak, mint a nyugati kultúra első dramaturgja, Lessing. De nemcsak a szövegértelmezés szintjén, hanem azt is pontosan ismerniük kell, hogy hogyan játszották a szövegeket különböző színházi kultúrákban; milyen lehetőséget nyújt az adott szöveg annak a társulatnak, amelynek az arculatán dolgoznak; vagy hogy milyen új szövegformákkal, stílusokkal, dramaturgiákkal volna érdemes kísérleteznie az illető csapatnak. (…) De én inkább a Nádasdy Kálmán-féle definícióval válaszolok, amit Radnóti Zsuzsától örököltem, az pedig az, hogy a dramaturg a rendező barátja. Egy nagyon közeli munkatárs, akivel jól meg lehet beszélni egy készülő előadással, projekttel kapcsolatos kérdéseket. A dramaturg–rendező páros reprezentálja elsőként azt, hogy a színházi előadás kollektív alkotás. Tehát eleve egy alkotói kollektivitás kezdi el, még akkor is, hogyha ez a kollektíva kétszemélyes” – fejtette ki az alkotó. Azt is hozzátette, miközben színházat csinálunk, benne is élünk egyfajta színházi kulturálatlanságban.

“A színház minden munkatársának látnia kellene, hogy mi mindannyian a műalkotás megszületésének vagyunk alávetve. A színházban antihierarchiának kellene léteznie, azaz az előadásnak kellene meghatározni azt a hierarchiát, ami fölépül a színházban. De nem ez van, hanem személyek, pillanatnyi szövetségek és hatalmi gócok köré csoportosul minden. Ezeket a hatalmi gócokat szolgálja a rendszer. Látod, a dramaturg intézményi viszonyairól beszélünk, de ez sok más kérdést is felvet, ami az egész kultúránk állapotát írja le. Egy színházi intézmény nem lehet sokkal jobb a társadalom általános állapotánál. Jobbnak kellene lennie, hiszen a kultúrával foglalkozik; a szellemi kultúrának meg éppen az kellene, hogy legyen a célja, hogy szellemi és etikai természetű üzeneteket közvetítsen a társadalomnak. A színházban sem ment végbe mélyreható rendszerváltás, ahogyan mondjuk, az egészségügyben sem. És ezt nehezemre esik, az utóbbi időben legalábbis, humorral szemlélni” – vallotta Visky András.

“A színházi üzem mindig benyújtja a maga számláját. Valahogy mindannyian a rabszolgájává válunk annak, hogy a bemutatónak bizonyos dátumon meg kell történnie, vagyis az előadásnak meghatározott időpontra el kell készülnie. De én ezt nem mindig tartom hátránynak. Szeretem a deadline-okat, és azt, hogy a rendelkezésemre álló idő a lehető legmagasabb fokon koncentrálja bennem a munkát, a szükséges tudást. Persze, a felkészülés nem része ennek az időnek. A felkészülés alatt azt értem, hogy a dramaturgnak nemcsak a szövegről kell tudnia mindent, és ha idéznek belőle egy sort, akkor pontosan kell tudnia, hogy az melyik jelenetből van, hanem azt is, hogy az előadást mint világot kell szemlélnie. Ha jól fel tudok készülni egy folyamatra, akkor a próbák előtt már van valamiféle érzéki viszonyom az anyaghoz; a figurák közti kapcsolatról, a megszólalások módjáról stb. van elképzelésem. Mindezek ellenére a dramaturgnak azt is tudnia kell – legalábbis én így gondolom –, hogy egy szöveget soha nem lehet annyira kitisztítani és megfelelteni egy jövőbeni előadásképnek, hogy a szituációk ne vessenek fel újabb és újabb szempontokat, amelyek szükségessé teszik, hogy megálljunk, utánanézzünk, változtassunk, hogy hangsúly-eltolódásokat fogadjunk el a próbafolyamat alatt.(…) Amikor Robert Woodruff-al dolgoztam először a Születésnapban (Kolozsvári Állami Magyar Színház, 2011), ő egyszer rám nézett, és azt mondta: „nem azért vagy itt, hogy egyetérts velem; azért vagy itt, hogy rákérdezz dolgokra”. Én sajnos inkább konfliktuselkerülő és túlzóan békességre törekvő alkat vagyok, de ez akkor engem rendkívül felszabadított a nagynevű vendégrendezővel, és onnantól kezdve nagyon jól dolgoztunk együtt. Össze is vesztünk a próbák alatt, de az tulajdonképpen csak elmélyítette a barátságunkat, barátok maradtunk, most is élő, folyamatos a kapcsolatunk” – nyilatkozta Visky András.

 

 

 

A teljes beszélgetést itt érhetik el.

Fotó: Biró István