Verebes Ernő dramaturg: “A mi munkánk egy teremtő transzformáció”

2019 augusztus 11. vasárnap, 15:49

A Nemzeti Színház 2019 őszén mutatja be a Rocco és fivérei c. drámát, mely egy család történetén keresztül világít rá a vidéki és városi létezés árnyoldalaira, s azt feszegeti, hogy meg lehet-e őrizni a magunkkal hozott értékeket egy nagyváros dzsungelében.

A főbb szerepekben Berettyán Nándort, Bordás Rolandot, Mészáros Martint, Berettyán Sándort, Bánsági Ildikót, Tóth Augusztát és Barta Ágnest láthatják a nézők, az előadás szeptember végén a szentpétervári színházi olimpián képviseli a színházat.

Luchino Visconti nagy hatású filmjének szövegkönyvéből a színház vezető dramaturgja, zeneszerzője, az immár Németh Antal-díjas Verebes Ernő készített színpadi változatot, akit a szakma kihívásairól kérdezte a Pesti Műsor.


Arról, vajon hogyan tudja a történet megszólítani a ma emberét, Verebes Ernő úgy vélekedett: “A Vidnyánszky Attila rendezésében készülő előadásunk a vidéki életre, hagyományainak tisztaságára és a nagyvárosi létforma küzdelmeire világít rá egy család, nevezetesen a Parondi fivérek történetén keresztül, s olyan kérdéseket vet fel, mint hogy meg tudjuk-e őrizni a magunkkal hozott értékeket egy nagyváros dzsungelében. A szerelem és a harc, pontosabban az ökölvívás is fontos szerepet játszanak a darabban, hiszen a főszereplő, Rocco, azon kívül, hogy egy nemes lélekkel megáldott Miskin hercegi figura, végül a ringben is sikeres lesz. Jóság és küzdés párosul ebben az emberben, mert egyedül így lehet helytállni egy állandóan változó világban.”

“Az előadáshoz főleg a Visconti-film által alkalmazott szövegkönyvet használtuk, de a darabban olyan szövegek is találhatók, melyek ráerősítenek az elidegenedettség érzésére, mintegy ellenpontozva, értelmezve az eredeti történetet. Ezek a 20. századi modernizmus sajátos gondolkodás- módját idézik fel, az egyes monológok különböző művészeti irányzatok (dadaizmus, szürrealizmus, a konceptuális művészet) kiáltványaiból, manifesztumaiból vett idézetek, szövegrészletek” – tette hozzá.

A kérdésre, hogyan fogalmazná meg a dramaturgi munka lényegét, Verebes Ernő elmondta: “Nehéz kérdés, mert a lényeg darabról darabra változik. Szerintem a mi munkánk egy teremtő transzformáció, mely a sokrétűsége miatt folyamatos kihívás. A szöveg és az értelmezhetőségi háttér a legfontosabb aspektusunk; a szövegbe kell tudni életet lehelni úgy, hogy az mind a rendező, mind pedig a többi alkotó számára elfogadható legyen. A mi szakmánk olyan, mint a fordítás, csak nem egyik nyelvről a másikra, hanem műfajról műfajra fordítunk. Ha az ember dramaturgként vesz részt egy születő darab létrejöttében, akkor mindenekelőtt a szöveggel foglalkozik, kezdve az adott drámai szöveg meghúzásától egészen addig, hogy egy prózai szöveget drámává kell átírni, ami már jóval összetettebb feladat. Jelekkel, motívumokkal, rendszerekkel dolgozunk, melyek minden művészeti ágban ugyanúgy megtalálhatók. A színházhoz egyébként a zene felől közelítettem, elsődleges szakmám, hogy zeneszerző vagyok. A zenei forma szerintem nagyon lényegre törő, noha a szöveg is viselkedhet úgy, mint a zene. A zenei gondolkodás segítheti a forma kibontását, az érzelmek megfelelő adagolását, természetesen egy jóval bonyolultabb színpadi kompozíció logikájára szétterítve.”

A teljes interjú a Pesti Műsorban olvasható.

Pesti Műsor 2019.08.02 – 10. oldal